Kellett valami könnyed az Alias Grace és a A világítótorony (még mindig olvasom) mellé.
Habár a borító semmitmondó és cukrosan romantikus történetet sugall, a fülszöveg meggyőzött. Igen, én is olyan nő vagyok, aki bukik a zenélő férfiakra...
334 oldalával, bármennyire is megutáltatta velem a főhősnőt, azt adta, amit vártam.
Fülszöveg:
"Mia Kelly azt gondolja, hogy az élete sínen van. Diplomáját egy elit egyetemen szerezte, képzett zongorista, egy gyakorlatias gondolkodású anya és egy különc apa lánya. A diploma megszerzése óta azonban nem találja a helyét. Azon őrlődik, hogy üzleti végzettségével kezdjen-e valamit, vagy a zenében mélyedjen el, amit szenvedélyesen szeret.Amikor édesapja váratlanul meghal, úgy határoz, hogy amíg ki nem találja, mihez kezdjen a saját életével, addig az apjáét folytatja. Ann Arbort New York Cityre cseréli, és átveszi apja blueskávézójának vezetését. A népszerű találkozóhely törzsközönségét fel nem fedezett helyi zenészek, művészek alkotják. Mia eddig távol tartotta magát az izgalmas és kiszámíthatatlan művészléttől, de a váratlan találkozás Will-lel, az édes, helyes, elragadó gitárossal, bepillantást enged neki ebbe a világba.
Amikor a srác a barátja, majd a lakótársa lesz, Mia minden tőle telhetőt elkövet, hogy elnyomja a lelkében dúló szenvedélyt, amit iránta és a zene iránt érez, de apja öröksége lassanként megnyitja a szívét."
Gondoltam, ha egy felnőtt nő a főhős és nem egy kamaszlány, akkor nem fogok agyérgörcsöt kapni a hülyeségeitől. Hát, jó nagyot tévedtem...
A történet jól indul, könnyedén és romantikusan. Bár az epilógus és a prológus totálisan felesleges volt. (Kicsi a világ, de azért nem ennyire...) Apuka halála ad egy kis mélységet az útkeresésnek, ami nem könnyű feladat ezzel a nyelvezettel. Nem tudom, hogy a magyar fordító milyen szlengszinonima szótárt használ, de sürgősen égesse el. Valahányszor el kellett olvasnom, hogy a főhős és a barátnője csajszernek szólítja egymást, rángatózni kezdett a szemhéjam. Szóval a történet próbál egy komolyabb hangvételt megütni és olyan problémát állítani a középpontba a karrier és életcél választással, amin mindenki átesik és gyakorta meg is üti magát közben. Csakhogy ez elsikkad a romantikus szál mellett.
Ez egy romantikus könyv, az tény, de valaki magyarázza el nekem, miért elvárás, hogy ha romantikus, akkor legyen bugyuta is? Nem tudom, hogy ez írói, kiadói vagy olvasói elvárás, de mintha futószalagon gyártanák a minél idegesítőbb, önző, ostoba libákat. Egyszerűen nem bírom felfogni, miért elvárás, hogy a főhősnő hülye legyen. Mintha félnénk az okos és céltudatos nőktől. Mintha nem lenne minden kapcsolat önmagában is elég bonyolult, túl kell csavarni klisés sztereotip helyzetekkel és indokolatlan szenvedéssel. No, és hogy miért akadtam ki ennyire? Rögtön be is mutatom az aktuális díszlibán.
Mia egy felnőtt (25 éves), normális egzisztenciával rendelkező, csinos nő, akinek van rendes családja és vannak barátai, sőt, még cuki kutyája is. (Spoiler: Már az első oldalakon tudtam, hogy a kutyusnak meg kell halnia és tudtam, hogy klisés lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Spoiler vége) Szóval elvileg minden rendben van vele leszámítva az útkeresését és a gyászt, de ez még teljesen normális. Csakhogy olyan minősíthetetlen stílusban viselkedik a főhős úrral szemben, hogy kedvem támadt agyoncsapni a "csajszert" egy pajszerrel.
Ízelítőnek: Pár oldal alatt összebútorozik a kiszemelt úrral, folyamatosan kikosarazza, mégis féltékenykedik, tapogatja amikor csak lehet és önző és önző és önző. Minden rosszat feltételez a srácról, így a vonzalmát puszta fizikai vonzalomnak tudtam értékelni. Ráadásul ahelyett, hogy megpróbálná megismerni, inkább tovább gyarapítja negatív feltételezéseit. Pedig az írónő mindent bedobott, hogy fiktív álompasit kreáljon. Will jól néz ki, kedves, minden létező hangszeren játszik, gondoskodó, türelmes és olyan megbocsátó, hogy az már félelmetes. A főhősnő azonban mindent megtesz, hogy ezt a hímnemű csodalényt elmarja maga mellől. Csak gratulálni tudok...
A romantikus szál ezért a szokásos "bonyodalmak" gyűjtőhelye és olyan giccses és fárasztó, mintha ez is elvárás volna az idióta főhősnő mellett. Ha pedig ennyi cukormennyiség nem volna elég, ott vannak a mellékszereplők, akik reménytelenül egysíkúak és elnézik a főhősnő baromságait.
Sajnos ez az édeskés méz a könyv zenei elemeire is kihatott, mert Will maga a zenei csoda (is) és a főliba is tökély, ha hangszerekről van szó. Ráadásul a zenészkarrier buktatóit is sarkítva, idealizálva mutatta be az írónő és ezen még Mia legnagyobb önző hibája sem kompenzált semmit.
A kötet rubin pöttyöt kapott a kiadótól, így írnom kell pár sort az erotikus jelenetekről. Röviden szólva, nem sok vizet zavartak. Szerencsére az önző főhősnő ezen a téren nem ment túl messzire. Nincs tehát sok szaftos jelenet (nem is hiányzik), de azt azért bő lére eresztette az írónő. Szóval, ha valakinek elvárás a részletes ágyjelenet, nem fog csalódni. A részletekben, mert a helyszín- és időpontválasztás pocsék. Igen, az is elvárás, hogy a "várva-várt" kufirc a leglehetetlenebb időpontban történjen meg. Én tényleg nem értem, mi van ezekkel a romantikus könyvekkel...
Összességében tehát nem voltam elégedett a könyvvel és ez az idegesítő, hisztis és önző főhősnő számlájára írható. Viszont, bár nem nagy dicsőség, olvastam már rosszabbat is és nem voltak túl nagy elvárásaim, így nem csalódtam nagyot. Ez tehát csak egy újabb érthetetlen elvárásoknak megfelelő romantikus történet egy kis sziruppal leöntve. Pedig egy ilyen alapötletből többet is ki lehetett volna hozni, amit sajnálok.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik kedvelik ezt a romantikus műfajt és nem megy fel a vérnyomásuk, ha ostoba liba a főhősnő.
Kiegészítés:
Megdöbbenve láttam, hogy a könyvnek van folytatása. Aztán még nagyobb lett a döbbenetem, mikor rájöttem, nem is folytatás ez, csak egy nézőpontváltás. Igen, az írónő lehúzott még egy bőrt és kiadta a könyvet a főhősúr szemszögéből is Sweet Little Thing címmel. Ez is egy olyan trend, amit nem bírok megérteni... Magyarul még nem olvasható.
Mia egy felnőtt (25 éves), normális egzisztenciával rendelkező, csinos nő, akinek van rendes családja és vannak barátai, sőt, még cuki kutyája is. (Spoiler: Már az első oldalakon tudtam, hogy a kutyusnak meg kell halnia és tudtam, hogy klisés lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Spoiler vége) Szóval elvileg minden rendben van vele leszámítva az útkeresését és a gyászt, de ez még teljesen normális. Csakhogy olyan minősíthetetlen stílusban viselkedik a főhős úrral szemben, hogy kedvem támadt agyoncsapni a "csajszert" egy pajszerrel.
Ízelítőnek: Pár oldal alatt összebútorozik a kiszemelt úrral, folyamatosan kikosarazza, mégis féltékenykedik, tapogatja amikor csak lehet és önző és önző és önző. Minden rosszat feltételez a srácról, így a vonzalmát puszta fizikai vonzalomnak tudtam értékelni. Ráadásul ahelyett, hogy megpróbálná megismerni, inkább tovább gyarapítja negatív feltételezéseit. Pedig az írónő mindent bedobott, hogy fiktív álompasit kreáljon. Will jól néz ki, kedves, minden létező hangszeren játszik, gondoskodó, türelmes és olyan megbocsátó, hogy az már félelmetes. A főhősnő azonban mindent megtesz, hogy ezt a hímnemű csodalényt elmarja maga mellől. Csak gratulálni tudok...
A romantikus szál ezért a szokásos "bonyodalmak" gyűjtőhelye és olyan giccses és fárasztó, mintha ez is elvárás volna az idióta főhősnő mellett. Ha pedig ennyi cukormennyiség nem volna elég, ott vannak a mellékszereplők, akik reménytelenül egysíkúak és elnézik a főhősnő baromságait.
Sajnos ez az édeskés méz a könyv zenei elemeire is kihatott, mert Will maga a zenei csoda (is) és a főliba is tökély, ha hangszerekről van szó. Ráadásul a zenészkarrier buktatóit is sarkítva, idealizálva mutatta be az írónő és ezen még Mia legnagyobb önző hibája sem kompenzált semmit.
A kötet rubin pöttyöt kapott a kiadótól, így írnom kell pár sort az erotikus jelenetekről. Röviden szólva, nem sok vizet zavartak. Szerencsére az önző főhősnő ezen a téren nem ment túl messzire. Nincs tehát sok szaftos jelenet (nem is hiányzik), de azt azért bő lére eresztette az írónő. Szóval, ha valakinek elvárás a részletes ágyjelenet, nem fog csalódni. A részletekben, mert a helyszín- és időpontválasztás pocsék. Igen, az is elvárás, hogy a "várva-várt" kufirc a leglehetetlenebb időpontban történjen meg. Én tényleg nem értem, mi van ezekkel a romantikus könyvekkel...
Összességében tehát nem voltam elégedett a könyvvel és ez az idegesítő, hisztis és önző főhősnő számlájára írható. Viszont, bár nem nagy dicsőség, olvastam már rosszabbat is és nem voltak túl nagy elvárásaim, így nem csalódtam nagyot. Ez tehát csak egy újabb érthetetlen elvárásoknak megfelelő romantikus történet egy kis sziruppal leöntve. Pedig egy ilyen alapötletből többet is ki lehetett volna hozni, amit sajnálok.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik kedvelik ezt a romantikus műfajt és nem megy fel a vérnyomásuk, ha ostoba liba a főhősnő.
Kiegészítés:
Megdöbbenve láttam, hogy a könyvnek van folytatása. Aztán még nagyobb lett a döbbenetem, mikor rájöttem, nem is folytatás ez, csak egy nézőpontváltás. Igen, az írónő lehúzott még egy bőrt és kiadta a könyvet a főhősúr szemszögéből is Sweet Little Thing címmel. Ez is egy olyan trend, amit nem bírok megérteni... Magyarul még nem olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése