2012. november 21., szerda

Démonnapló 1.

Legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával bespájzoltam képregényekből. Belekezdtem két új sorozatba, amik közül egyik a bejegyzés témáját képező Démonnapló, illetve kivettem még egy önálló, mondhatni manga-novelláskötetet.
Időhiányban szenvedő könyvmolyok utolsó mentsvárát képezik ezek, hiszen könnyen lehet velük haladni és bármikor előkaphatók a táskából.
Ezt a manhwát is két óra között olvastam ki az egyetemen. 
Technikai közlendővel kell kezdenem, mivel ennél a sorozatnál nem is olyan egyszerű a szerzőség. Két manhwaga (Kim Yun-Gyong és Jong Un-Suk) közös munkája , akik Kara néven publikálnak. Épp ezért nálam Kara néven fognak a későbbiekben is szerepelni.
A könyvecskét a Fumax Kiadónak köszönhetjük és bár ez az első rész különösen vékonyra sikerült, a folytatás már a hagyományos képregényvastagságot mutatja.
Fülszöveg:
"A démonok és az istenek soha véget nem érő harcot vívnak, melynek színtere a halandók világa. Ahogy az a hosszú háborúskodások eseté­ben lenni szokott, az ok már rég feledésbe merült, és mindent a gyűlölet irányít. De azt mondják, hogy majd eljön valaki, aki végre helyreállítja a békét az istenek és a démonok között. Raenef a démonkirály örököse, bár a legkevésbé sem alkalmas a feladatra, ezért a démonkirály a bölcs és nemes Eclipse-re bízza, hogy faragjon belőle igazi dé­mont. Raenef a démoni udvar fekete báránya, akinek fogalma sincs mágiáról vagy udvari etikettről. Kis idô elteltével azonban Raenefnek és Eclipse-nek rá kell ébrednie, hogy a barátsá­guk sokkal mélyebb, mint egy egyszerű tanító és tanítvány közti viszony."
El sem olvastam a leírást, mikor kihoztam a könyvtárból, egyszerűen megtetszett a címe és az aranyos bébisárkány a lila borítón. Épp ezért volt egy kis fennakadás, mikor belekezdtem.
A borítón Raenef démonnagyúr pesztrálja a kis szárnyas jószágot, akit én lazán nőneműnek hittem. Most komolyan, nem úgy néz ki, mint egy lány? Szóval mikor elkezdtem olvasni az első oldalakat, megdöbbentem, hogy jé, hiszen ez egy fiú. Aztán átfutottam a fülszöveget és még nagyobbra kerekedett a szemem a "barátságuk sokkal mélyebb" résznél. Kedvem lett volna asztalt fejelni, hogy képes voltam egy boys love vagy yaoi műfajba beleválasztani. (Nem a szívem csücskei, de erről majd a bejegyzés végén.)
Aztán túltettem magam a döbbeneten és a tényen, hogy Raenef nem csupán a borítón néz ki lánynak, sőt még úgy is viselkedik, és rendíthetetlenül olvasni kezdtem.
Ha eltekintünk a nemek megkülönböztethetetlenségétől (A kötet végén felbukkant lovag is se fiú, se lány kategóriába tartozik. Bár a végére a lány felé hajlottam.) szórakoztató történet.
Adva van egy lágyszívű, kétbalkezes ugyanakkor eszméletlen hatalommal megáldott ifjú démon, aki folyton bajba kerül saját naivsága miatt. Eclipse, az egyértelműen férfi szereplő, próbál némi sötétséget a fejébe verni kevés sikerrel. No, és ennyiben ki is merült az első rész.
Tényleg rövid, de minden oldalon jót mosolyogtam és itt-ott fel is kuncogtam. A helyzetkomikum és a szöveg nagyon el lett találva. Raenef botlásai üdítően szórakoztatóak, bár néha elég bugyuták, mintha csökkent értelmi képességű lenne, amúgy szerethető főszereplőnk. 
A kedvenc szövegem tőle, mikor Eclipse a gonoszság művésetét próbálja a fejébe verni és kikérdezi tőle a "házi feladatot": "Mit teszel, ha valaki meglát fürdőzés közben?" Mire a válasz:
"Egy magabiztos „hrmpf” után gyenge elhárító varázst kell mondani, majd az elkövetőt 99-szer ágyékon rúgni. Végül le kell mészárolni egy kenőkéssel."
Egyértelműen hasznos instrukció! 
Tehát valóban szórakoztató, bár ebben a részben még nem sok dolog történik, de majd talán a folytatásban felpörögnek az események. Ó, és a sárkány csak a borítón szerepel legnagyobb sajnálatomra.
Ami a rajzolást illeti, nem rossz, igényes, de nem ájultam el tőle. Nekem túl sok volt a chibi képkocka, így meg sem közelíti A vízisten menyasszonya gyönyörűen művészi színvonalát. 
A két főszereplő kapcsolata pedig egyelőre a barátság kezdeti fázisait mutatja és remélem, nem vesz majd meredek fordulatokat.
Azoknak ajánlom, akik szeretnének néhány humorral eltöltött percet a fárasztó és szürke hétköznapokban.

Kiegészítés:
Ha jól tudom, a sorozat 7 kötetre rúg, ennyit legalábbis megjelentetett a Fumax Kiadó és nem láttam, hogy további folytatás is várható lenne. 
A második rész itt csücsül a polcomon (egyből két kötetet hoztam ki), és ha jól láttam, a többi is elérhető a könyvtárban. Tervezem, hogy mindegyik részt elolvasom. 

Fiú-fiú felállás, avagy szuverén véleményem erről az egész őrületről
Előre szólok, nem szeretem a yaoit és a műfaj lelkes rajongói valószínűleg nem fogják értékelni a következő sorokat.
Kezdjük is ott, mit takarnak ezek a műfajok. 
Nos, kezdetben volt a boys love (vagy shonen-ai, kinek hogyan tetszik), ami két fiú szerelmi kapcsolatát mutatja be. Ebben elsődlegesen az érzelmeken van a hangsúly és nem a testiségen, bár az is akad benne. Ilyen például a Mirage of Blaze, vagy a Gravitation. Az előbbiben a fiú fiúnak látszik, a lány meg lánynak, ám utóbbiban nem ilyen egyszerű a megkülönböztetés. 
A Mirage of Blaze tetszett, misztikus, rejtélyes és izgalmas, no meg a grafikáját is szerettem, sőt még a szerelmi szál sem zavart, hiszen tényleg az érzelmek voltak a középpontban.
A Gravitaion már kevésbé, amúgy sem szeretem a zenekaros történeteket (csak a Nanát) és két részen át meg voltam győződve róla, hogy a rózsaszín hajú főszereplő nőnemű. Úgy értem, rózsaszín! a haja, csak lány lehet. De nem, ez egy lányos, nagyon-nagyon lányos, rinyálós fiú. Itt is érzelmekre akartak alapozni, de valahogy nekem nem jött át. (Oké, talán az első látásra beléd zúgok, mint vaksi paci a Grand Canyonba életérzés miatt.) 
Szóval ez a műfaj nálam még szóba jöhet, ha igényesen és szépen van megalkotva. (És meg lehet határozni a szereplők nemét, mert nem szeretem, ha félrevezetnek.)
Aztán befutott a yaoi őrület.
A yaoi, mondjanak bármit a rajongók, nem az érzelmeken alapul. Itt nagy hangsúly van a testiségen, bőven akad benne ágyjelenet. Példa van rá bőven, ám mivel sosem vonzott ez a műfaj, egyet sem láttam belőle. (Mielőtt megkapnám, hogy no itt a hiba, ki kell próbálni és megszeretem, emlékeztetőül megjegyzem, hogy a könnyedebb boys love sem a szívem csücske...)
Manapság nagyon divatos műfaj, mind animében, mind mangában, sőt még fantictionben is. Megkockáztatom, hogy az AFS-re feltöltött történetek 60-70%-a yaoi, vagy tartalmaz yaoi elemeket.
Hogy kik kattantak rá? A leginkább divat orientált korosztály, vagyis a tizenéves lányok. A hangsúly pedig a lányokon van.
Sokáig nem bírtam megérteni, mit esznek a többségben hetero beállítottságú kislányok azon, ha két szépen megrajzolt srác eljátszik egymással. Úgy értem, tényleg nagyon helyesre szokták megrajzolni őket, de akkor is, ott egy nő még elméleti síkon sem rúghat labdába, hiszen mindkét szépfiút hidegen hagyja. A történetek pedig akkor jók, ha a néző/olvasó bele tudja élni magát a cselekménybe.
Ez a kérdés sokáig meghaladta a felfogásomat, míg a pszichológiának hála, meg nem világosodtam.
Azért buknak a tizenéves hölgyemények két férfi szerelmére, mert nincs önbizalmuk. 
Szívesebben néznek hát egy olyan kapcsolatot, amiben nincsenek nők, , mert így nincs konkurencia (tekintve az animék világában felbukkanó nőies vonalakat már túlhangsúlyozó lányokat érthetően). Nincs olyan karakter, akivel összehasonlíthatják magukat, ellenben akad bőven olyan, akiben gyönyörködhetnek.
A magyarázat tehát adva van, mégsem taszít kevésbé ez a világ. Ez nem megoldás az önbizalomhiányra, ez csak menekülés, ami hosszú távon lehet hogy visszafelé sül el. Nem reális dolgokban gondolkodni egy idő után a való világban halmozottan problémás lesz. És itt most nem azt értem, hogy a yaoi rajongók langyos vizekre eveznek, hanem azt hogy elszoknak a hagyományos felállástól, amit ők a való életben szeretnének. A környezeti hatások sokkal jobban befolyásolnak minket, mint gondolnánk és ebbe az anime, manga, könyv, film is beletartozik.
A legjobb példa erre egy yaoi rajongó fejlődése. Először megtetszik beki a boys love, aztán átvált töményebb yaoira, majd olyan történetekre, amikben a való életben nem épp ilyen beállítottságú fiúk szerepelnek. Ezzel pedig egyre inkább eltávolodik a valóságtól. Félreértés ne essék, én is szeretek álmodozni, részben álomvilágban élek, de ezek az álmok segítenek a realitás földjén is. A fiú-fiú kapcsolatokon szocializálódott lány estében, aki megpróbálja felkelteni az iskola szépfiújának figyelmét, ez már kevésbé igaz...
Kicsit hosszúra nyúlt az eszmefuttatás, a lényeg hogy nem szeretem ezt a műfajt, így remélem, a Démonnaplóban is csak maximum egy csipetnyi lesz belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése