A Nagy Fal

Korábbi bejegyzéseimben már panaszkodtam, hogy nem érem utol magam teendőimben, amit nagyon jól bizonyít, hogy még mindig van mesélni valóm kínai utamról. A végére hagytam az egyik legkedvesebb helyszínemet, a Nagy Falat.

Nagy Fal

A kínai nagy falat mindenki ismeri, mindenki hallott már róla és mindenkinek eszébe jut, ha Kínára gondol. Nem volt ezzel másként csapatunk sem, így az útiterv egyik sarkalatos pontja lett, hogy megnézzük ezt a lenyűgöző látványosságot.

A fal lényegében védelmi erődítmények rendszere, ami fokozatosan épült ki. Kezdetben, az időszámításunk előtti 3. században, különálló erődítményekből állt, amelyeket a későbbi dinasztiák vagy használtak, vagy nem, vagy építettek hozzá, vagy nem. A ma is látható falszakaszt a Ming-dinasztia idejéhez (14-17. század) kötik, mivel innentől használtak téglát az építések során. Funkcióját tekintve a nomád népek elleni védelmi erődítmény volt, ám ebben nem volt kifejezetten sikeres.

A fal hegyvonulatokon húzódik végig, így kanyarogva követi a természetes domborzatot. Teljes hossza vitatott, mert itt is - ott is akadnak szakaszok, többnyire eléggé leromlott állapotban, de így is 7200 kilométerről beszélhetünk, amihez ha még hozzáadjuk a helyenként felelhető épületnyomokat, akkor 50 ezer kilométernél tartunk. Persze ezt semmiképpen sem összefüggően kell elképzelni, hanem szakaszosan.

Ami magát a falat illeti, átlagosan 10 méter magas és a tetején 4-5 méter széles. Gyakorlatilag egy magaslati, széles sétálóutca a hegyeken át. Hegyek pedig vannak bőven, így gyönyörű a kilátás.

A századok során, mikor a fal nem volt épp használatban, a környékbeli lakosok előszeretettel lopkodták. Konkrétan elhordták a tégláit, hogy házakat építsenek belőle. Méretéből adódóan a karbantartás elég drága lett volna, így több szakaszt egyszerűen magára hagytak, így az idő és környezeti hatások miatt pusztulásnak indult. 1987-ben azonban a Világörökség részének nyilvánították és a kínai állam elég hamar rájött, mekkora üzlet van a turistákban, így bizonyos szakaszait felújították.

A fal jelenleg három szakaszon látogatható. Kettő a fővároshoz közel helyezkedik el, egy rövidebb szakasz pedig a tengernél húzódik. Mi a Pekinghez kicsit távolabbi részét néztük meg, a Mutianyu-t.

Mutianyu 70 kilométerre van a fővárostól, így külön kisbuszt béreltünk, ami elvitt a fal lábáig. Ez a falszakasz régebbi, mint a Badaling (a másik Pekinghez közeli látogatható rész), 2250 méter hosszú és 22 őrtorony található rajta. Mivel kicsit távolabb helyezkedik el a fővárostól, itt kevesebb a turista.

nyári bob és libegő

A falra két helyszínen lehet felmenni és több opció választható: felsétálhat az ember millió lépcsőn vagy felmehet libegővel. Visszafelé szintén lehet választani ezt a két opciót kiegészítve azzal, hogy nyári bobbal is le lehet jönni a falról. Csapatunk felfelé a libegőt választotta, míg lefelé ketté váltunk, mivel fele a bobot, fele pedig a libegőt preferálta. Én nagyon szeretek libegőzni, így végig maradtam ennél a kényelmes és bámészkodás szempontjából ideális megoldásnál.

Mikor felértünk a falra, csapatunk ketté vált. Egyik fele jobbra indult, a rövidebb 1-2 őrtornyos szakasz felé, másik fele pedig a kihívást választotta balra a hosszabb falszakaszon. Nem volt számomra kérdés, hogy merre induljak, mert a célom azt volt, hogy minél többet derítsek fel ebből a csodálatos építményből.

úton

No, és hogy milyen a falon sétálni? Elképesztő és izzasztó. Az elején csak élveztük a pillanatot, a különleges helyszínt, a gyönyörű kilátást, a napsütést és bohóckodtunk minél szórakoztatóbb képeket készítve. Aztán a meleg egyre nagyobbnak tűnt, a lépcsők egyre meredekebbnek és az őrtornyok árnyékos hűvössége egyre hívogatóbbnak. Öten haladtunk együtt a távolabbi cél felé, mikor a nagy vidámságban San Diegót már megint elkapta a versenyszellem. Épp úgy, mint egy évvel korábban portugáliai túránkon, felkiáltott: "Verseny a következő toronyig!" Csakhogy most akadt is ember, aki válaszolt a kihívásra kis csapatunk másik férfitagja, így mi lányok lemondó mosollyal figyeltük, ahogy a fiúk rohannak fel a lépcsősoron a következő toronyig. Persze, amint felértek, kidőltek, méghozzá annyira, hogy nem is folytatták tovább az utat. Ribizly barátom szintén hátramaradt velük, így már csak ketten haladtunk tovább a cél felé.

Ahogy korábban írtam, a fal a hegyvonulatot követi, vagyis nem egyenes, amiből következik, hogy tele van lépcsőkkel.

lépcsők

Konkrétan lépcső követ lépcsőt és ezek a lépcsők teljesen különböző méretűek. Hol nagyon picikék, hol normál lépcsőfoknak tűnnek, hol pedig hosszú lábú óriások számára lennének csak ideálisak, olyan hatalmasok. Ráadásul hosszan nyúlnak felfelé, így az ember egy idő után a végtelennek tűnő lépcsőkön találja magát. Szóval nem épp egy könnyű séta főleg nyáron a nagy hőségben.

Társammal azonban elég céltudatosak voltunk és számunkra kényelmes, de nem épp lassú tempót diktálva haladtunk a legtávolabbi pontja felé. Nos, majdnem teljesítettük a teljes távot, mert az utolsó őrtorony előtt olyan meredek és olyan hosszú volt a lépcsősor, hogy úgy döntöttünk, inkább visszafordulunk. Ó, igen, mert ugyanezt a távot visszafelé is meg kellett tennünk, hogy lejuthassunk a falról...

Mikor haladtunk vissza összeszedni csapatunk lemorzsolódott tagjait és találkoztunk néhány turista sráccal, konkrétan félreugrottak az utunkból. Jót nevettünk rajtuk, mert el tudtuk képzelni mit gondolhattak, mikor megpillantottak két csapzott, izzadt, nagy tempóban menetelő, kipirult lányt.

őrtorony

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy a lehető legtovább sétáltam a falon és nem riasztottak vissza a lépcsők. Ráadásul ez a három óra lépcsőzés épp ideális volt, hogy a korábbi hegyi túránk izomlázát megszüntesse. Szóval megérte a fáradtságot.

A Nagy Fal számomra kínai utunk egyik fénypontja volt és azt kell mondanom, nélküle nem lett volna igazi ez az utazás. Ha valaki Kínába látogat, semmiképpen se hagyja ki.

Van még egy tévhit, amit szeretnék eloszlatni. A fal nem látszik az űrből, ez csak amolyan legenda. Viszont repülőről biztosan gyönyörű, ezért is lehet elég borsos árért helikoptertúrát tenni a fal fölött.

eredeti lépcső

Illetve van még egy dolog, ami érdekes. Mint a bejegyzés elején írtam, a falat felújították, szóval azok a lépcsőfokok, amelyeken haladtunk, a nem is annyira távoli múltban kerültek oda. Azonban volt egy lépcsősor, ami az eredetit mutatta. A régi lépcsőket plexi lapokkal fedték be, így jól meg lehetett csodálni, milyen állapotok is uralkodtak itt a felújítás előtt.

Mikor hazaérve úti beszámolót tartottam, többek szemében csalódást láttam, mert úgy ítélték meg, ez a rekonstrukció már nem olyan értékes, mint az eredeti. Nem értek egyet. A felújításnak köszönhetően az egyébként életveszélyes állapotba leromlott romok ismét látogathatóak és tekintve, hogy az eredetit követték, épp olyan nagyszerűek. Az ámulat így is elfogott ezt az építészeti kuriózumot látva, míg a távolban megbújó, nem felújított szakaszok látványa, ahol az őrtornyokat felverte a gaz, sajnálatot ébresztett bennem. Mennyivel jobb ilyen szép állapotban látni ezt a történelmi kincset, mint elhanyagoltan és romosan. Mutatok is róla még néhány szép képet:

csinos őrtorony

Olyan szépen kanyarog!

Bizonyíték, hogy ott jártam...

úton a falról lefelé