2014. április 9., szerda

Ruta Sepetys dedikálás

Ruta Sepetys
Ahogy már korábbi bejegyzésekben beharangoztam, Ruta Sepetys írónő Budapestre látogatott.
Azoknak, akik még nem ismernék, elmondom, hogy litván származású, amerikai írónőről van szó. Eddig két könyve jelent meg, ami magyarul is elérhető a Maxim Kiadó jóvoltából. Mindkettő (Árnyalatnyi remény, Kalitkába zárt álmok) történelmi, ifjúsági regény, bár az ifjúsági kategóriába szerintem csupán a főszereplők életkora miatt került. Előbbit olvastam és nagyon tetszett (csak ajánlani tudom), míg az utóbbihoz eddig még nem volt szerencsém, amit valamikor pótolni fogok.
Szóval itt járt Budapesten és tegnap este író-olvasó találkozót tartott beszélgetéssel és dedikálással egybekötve. A helyszínt az Allee-ban található Libri könyvesbolt adta és a kezdést hat órára írták ki.
Ribizly barátom szegődött társamul, aki épp most olvassa az Árnyalatnyi reményt. Korábban érkeztünk, mert nem tudtuk, mennyi érdeklődőre lehet számítani.
Mikor megérkeztünk, már gyülekeztek a kíváncsi könyvrajongók és az írónő is ott volt már. Sikerült kényelmesen helyet foglalnunk a székek között, majd könyves eszmecserébe bonyolódva vártuk a fejleményeket.
Nem volt csúszás, amiért a szervezők piros pontot érdemelnek. Pontban hatkor elkezdődött a beszélgetés, amit egy angol tolmács és egy jeltolmács is kísért. Utóbbiért extra piros pont a szervezőknek.
Ruta Sepetys egy hihetetlenül kedves és vidám nő. Pár mondat után levett mindenkit a lábáról és olyan jó kedéllyel és humorral válaszolt a kérdésekre, hogy öröm volt hallgatni. Ráadásul nagyon tisztán ejtette a szavakat, nem hadart, így aki kicsit is tudott angolul, valószínűleg mindent értett. 
A beszélgetésből sok érdekes és néhány személyes dolgot meg lehetett tudni róla, amit pontokba szedve meg is osztok mindenkivel, aki érdeklődik az aranyos írónő dolgai iránt.

- Amerikában gyakran rákérdeznek a nevére és mikor elmondja, hogy litván származású, visszakérdeznek: "Az mi?" Épp ezért részben az identitása miatt írta meg első regényét.

- Gyerekkorában feleségül akart menni kedvenc írójához, Roald Dahlhoz, a Charlrie és a csokoládégyár írójához.

- 1988-ban egyszer már járt Budapesten és egy épp munkanélküli biológusnőnél szállt meg.

- Sokáig úgy gondolta, vénkisasszony marad, de aztán jött egy Tennessee cowboy, akivel boldog házasságban élnek.

- Szívesen ír "tökéletlen" karakterekről, mert szerinte valósághűek, hiszen senki sem tökéletes. Azonban épp ezt a tökéletlenséget tekinti tökéletesnek.

- Eddig megjelent két könyve férfi főhőseit a való életből ismert emberekről mintázta. (Kíváncsian várom, mikor kerül könyvbe, egy Tennessee cowboy...)

- Hamarosan megjelenik harmadik könyve, amiről a kiadója szerint nem kellene beszélnie, Ruta mégis elejtett néhány információmorzsát. Annyit elárulhatok, ismét történelmi jellegű (1945-ben játszódik) és ismét nagyon érdekesnek ígérkezik.

- Olvasói gyakran bombázzák e-mailben személyes történetekkel, úgyhogy rengeteg könyvalapanyagja van már, mégis állandóan újakat keres és talál. Budapestet kifejezetten inspirálónak mondta, már ami a történelmi témákat illeti. 

Ez persze csak a beszélgetés rövid kivonata, csupán azok a mondatok, amik megragadták figyelmemet. Ennél jóval több dologról esett szó, elsősorban a regényei kapcsán, és nagyjából fél óráig tartott.
A beszélgetés után lehetett kérdezni, viszont csak egy bátor önkéntes volt, így utána sort is kerítettek a dedikálásra.
Nem tudnám megmondani, hányan voltunk összesen, de meglehetősen sokan. Ribizlyvel kényelmesen kivártuk, míg a többség sorra került. Addig el is csábult a másik könyvre (Kalitkába zárt álmok) és gyorsan be is szerezte a boltban, hogy azt is dedikáltathassa.
Ruta Sepetys tényleg egy rendkívül kedves és közvetlen írónő. Mindenkivel elbeszélgetett, amitől persze lassabban ment a sor, de ezt senki sem bánta. Míg sorra nem kerültünk, nem is igazán értettük, miről tud mindenkivel ilyen könnyen elcsevegni. Aztán, mikor beálltunk a sor végére és közelebb érve meghallottunk a beszélgetéseket, megvilágosodtunk.
épp dedikálja a könyvemet
Ruta ránézett az emberre és megkérdezte arról, ami eszébe jutott róla, ez pedig hihetetlen aranyos dolog. Nagyon jólesik az olvasóknak ez a közvetlenség, amit talán minden könyveket szerető ember nevében mondhatok.
Picit izgultam, mikor rám került a sor, mert angol nyelvű beszédkészségem felcsapott bányásznak. Botrányosan rossz vagyok szóban, Ruta közvetlensége azonban megoldotta a problémát.
Előttem már említették neki a Molyt, így mikor leültem mellé és meglátta a molyos kitűzőmet, kifaggatott róla. Próbáltam érthetően és nagy vonalakban elmesélni, mi mindenre jó ez az oldal és nagyon tetszett neki. Csak azt sajnálta, hogy magyar nyelvű, bár mikor mondtam, hogy vannak fenn angol nyelvű könyvek is, felcsillant a szeme. Aztán rápillantott a kezemre és kifaggatott a körmömről is. Nagyon tetszett neki, meg is dicsért, hogy milyen kreatív vagyok. Ezután aláírta a könyvemet, amihez már előre készültem egy névkártyával, hogy ne okozzon gondot a nevem lebetűzése.
Ez a nagyjából öt perces beszélgetés igazán feldobta a napomat.
dedikált könyvecske
Ribizly is hasonló élményekkel gazdagodott. Vele a gyors beszédről csevegett az írónő (Ribizly ugyanis nagyon gyorsan tud beszélni), illetve a körútja eddigi állomásairól (Budapest előtt járt Tokióban is) és hogy hová megy ezután. A következő megálló Varsó lesz.
Összességében tehát ez egy remek könyves esemény volt. Ruta Sepetys a legkedvesebb írónő, akivel eddig találkoztam, érdemes megismerni. Bár én a könyveket önmagukért szeretem, egy ilyen élmény sokat dob a szerző iránti lelkesedésen. Valóban szeretnék még olvasni a tollából.
Aki pedig ezúttal lemaradt róla, ne bánkódjon. Talán jön majd máskor is Magyarországra. Én legalábbis nagyon remélem, amit tegnap este Twitteren meg is írtam neki. 
Közvetlensége legújabb bizonyítéka pedig, hogy ma reggel már válaszolt is rá, méghozzá biztató hírekkel. Szeretne még visszatérni Budapestre, ami minden rajongónak örömre ad okot.
Addig is várhatjuk az új könyve megjelenését és bízhatunk a Maxim Kiadóban, hogy ezt is elhozza a magyar olvasókhoz.

Tweetem és a válasz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése