2015. február 2., hétfő

Mozgóképek XXIX.

Egész jó lett az elmúlt hónap filmes termése. Voltam moziban (Az öt sereg csatája) és otthon is sikerült jó néhány, szám szerint 8 filmet megnéznem. Ez a számarány pedig sokkal több, mint amennyi átlagosan megfordul a rovat bejegyzéseiben. 
Persze már most látom, hogy ez egy kiugró eset és nem lesz belőle rendszer, ahhoz túlságosan elfoglalt vagyok.

Wolves
"A történet szerint Cayden Richard borzasztó rémálomból tér magához, de elég gyorsan kiderül, hogy nagyon is a valóság. Kiderül, hogy ő maga egy vérfarkas és szülei brutális halála után menekülni kényszerül. Így téved el egy elszigetelt, hegyi városkába, ahol hozzá hasonló alakváltók élnek."
Hogy miért néztem meg egy ilyen egyértelműen gagyi filmet? Jason Momoa. Van még kérdés?
Ez a film tényleg olyan alacsony költségvetésű, klisés és közhelyes, mint amilyennek látszik. A színészek sem különösen jobbak, bár Jason Momoa jön, letaglóz és már nem is érdekel, mi a fenét nézek. A főszereplő srác is mutatós, így volt mit nézegetnem a Csubakka jellegű ordasok helyett. Azonban azt kell mondanom, összhatását tekintve nem annyira rossz, láttam én már ennél ezerszer pocsékabbat is.
Szóval, aki késztetést érez egy gyengébb fantasyra vágjon bele bátran, csak ne legyenek magasak az elvárásai. Finnyásabb nézők azonban inkább keressenek mást.

Az útvesztő
"Thomas egy liftben ébred, és a nevén kívül nem emlékszik semmire. Az ajtón túl különös világ várja. 60 srác, akik elzártan, szigetszerű univerzumukban élnek, és egyetlen dolgot tanulnak: a túlélés trükkjeit. Ők nem lepődnek meg az újonnan érkezőn: havonta egyszer mindig jön valaki. Világukat útvesztő veszi körül. Aki szökni próbál - és sokan vannak ilyenek - mind ottvesznek. Ezek a szabályok, melyek nem változnak és nem változtathatók. Valami mégis átalakul. Egy titokzatos üzenet hatására néhány srác azt hiszi, van remény a lázadásra. Még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kell lázadniuk, és mekkora veszéllyel próbálnak szembenézni."
Szinte amint elolvastam a könyvet, már mentem is megnézni a filmet. Nos, nem csalódtam.
A változtatások ellenére is kiváló adaptáció. Izgalmas és látványos és a szereposztással is elégedett voltam. Különösen tetszett, ahogy a Siratókat vászonra vitték. A könyvben nekem meztelencsigaszerű lényeknek tűntek, itt viszont inkább póknak és több volt bennük a gép, mint az élőlény. Piros pont érte! Az útvesztő látványvilága is hangulatos volt és ha kicsit több teret hagytak volna Minhónak, aki a kedvencem ebben a történetben, akkor teljesen elégedett lettem volna. Azonban még így is azt mondom, jó adaptáció, nézze meg mindenki bátran. Előbb azonban a könyv, mert úgy az igazi!

John Wick
"John Wick (Keanu Reeves) nyugodt életre vágyik. Magányosan akarja tölteni a napjait: kutyája, sportkocsija, üres, hideg lakása éppen elég neki - nincs szüksége többre. De egy nyugdíjas bérgyilkos nem pihenhet. És amikor bántják, ő sem marad tétlen. Előveszi rég elrejtett fegyvereit, és elindul véres bosszúhadjáratára. Egyetlen ember harcol gengszterek és bérgyilkosok egész hadserege ellen, New York pedig valódi csatatérré válik. És az őrült, véres ütközetben mégsem egyértelmű, ki fog győzni: a gyilkosok légiója vagy a magányos harcos. Hiszen ő John Wick."
Tipikus akciófilm.
Oké, vannak benne laza dolgok és a maffia belügyei tényleg nagyon érdekesek és ha Keanu Reeves felvesz valami feketét már az laza, de valahogy mégsem az igazi. Nekem kevés volt.
Ettől függetlenül azt mondom, igényes, így aki egy kis lövöldözést szeretne nézni jó kontra rossz fiúk helyett az alvilág belügyeiben, nézze meg nyugodtan. Egy dolgot garantálok, a film után mindenki gyanakodva fog nézni arra, aki vacsoraasztalt rendel...

Dorian Gray
"Londonba utazik Dorian Gray. A szép és tapasztalatlan ifjú találkozik Lord Henry Wottonnal, aki bevezeti a viktoriánus London pezsgő társadalmi életébe. Amikor Dorian meglátja a róla készült festményt, ráébred önnön szépségére. Minden vágya, hogy örökké így nézzen ki. Ezért mindenre hajlandó, arra is, hogy akár szerződést kössön az ördöggel. A lelkét adja az örök fiatalságért cserébe. A lord hatására az ártatlan, tiszta lelkű Dorian egyre inkább az élvezetek rabja lesz, alámerül a félvilági nők és az ópiumbarlangok világába. Oscar Wilde regényéből."
Repetáztam. Ezt a filmet ugyanis néhány éve már láttam. Akkor is nagyon tetszett és most, mivel végre eljutottam oda, hogy elolvastam az eredeti művet, szerettem volna felfrissíteni a filmmel kapcsolatos érzéseimet.
Egész más volt az eredeti történet ismeretével nézni, mivel a könyv mondanivalója lényegesen mélyebb és a film mutat jó néhány elkerülhetetlen változtatást. Azonban még így is nagyon tetszett. Zseniális.
Csak ajánlani tudom, ha valaki olvasta azért, ha valaki még nem olvasta, akkor pedig azért.

A bíró
"A nagyvárosi, nagyszájú jogász (Robert Downey Jr.) az édesanyja halála miatt utazik haza, és kénytelen átmenetileg egy fedél alatt maradni az apjával (Robert Duvall). Az öreg bíró nyakas és kiállhatatlan. És nagyon beteg. És gyilkossággal gyanúsítják. Hank akarva-akaratlan egyre több időt tölt a szülői házban, és egyre jobban érti, miért is szökött el innen örökre. Ám család ellen nincs orvosság: a szeretet is felébred benne a rokonság iránt, melyet olyan nagyon igyekezett elfelejteni."
Családi kapcsolatokat boncolgató (elsősorban apa-fiú kapcsolat) dráma, épp ezért hosszú, lassan kibontakozó és mély.
Bevallom, kissé másra számítottam, hiszen ez a film gyakorlatilag minden morzsájában Robert Downey Jr. munkája és tőle az ember nem várna ennyire komolyat. Azonban, ahogy néztem, belemerültem a hangulatába, a sok elfojtott érzelembe és kíváncsian boncolgattam a főszereplő múltját. Szóval szépen lett megcsinálva. 
Igazi dráma a komótos fajtából, így kizárólag a műfaj kedvelőinek ajánlanám. Ők valószínűleg élvezni fogják, ahogy én tettem, másoknak ellenben unalmas lehet.

Sráckor 
"Richard Linklater új filmje, a Sráckor eleddig példátlan filmes kísérlet és egyedülálló mozis élmény. Olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi egy 12 éves időszakon át, 2002-től 2013-ig, ily módon a filmben megtett páratlan utazás egyszerre nagy ívű és intim, végigvezet a gyermekkor életörömén, a modern család mindent megrendítő változásain, és magán az időn."
Mondjon bárki bármit, ez bizony egy művészfilm. No, nem az elvont, úgyse érted kategória, hanem a szép, igényes és értékes változat.
Az ötlet és a megvalósítás kiváló, azonban a film ehhez mérten nagyon hosszú is lett. Ráadásul mivel fikció ide vagy oda, akár dokumentumfilmnek is elmenne,  hiszen csupa hétköznapi és valóságos dolgot mutat be, még hosszabbnak tűnik. A vége pedig, hát, akinek van kitartása eljutni odáig, érteni fogja miért olyan, amilyen.
Tetszett, mert látom benne a filmművészeti értéket, de nem nézném meg újra. Ez olyan "poén", amit csupán egyetlen egyszer lehet elsütni. 
Kizárólag türelmes embereknek ajánlom és azoknak, akik képesek megnézni valamit pusztán a művészeti értéke miatt.

Lucy
"Az író-rendező Luc Besson a mozitörténet legkeményebb, legemlékezetesebb női akcióhőseit teremtette meg, elég csak a Nikitára, a Leon, a profira, vagy Az ötödik elemre gondolnunk. Besson ezúttal Scarlett Johanssont rendezi Lucy szerepében ebben az új akcióthrillerben. Lucy véletlenül egy sötét üzletbe keveredik, de szembeszáll azokkal, akik foglyul ejtették, és könyörtelen harcossá válik, aki meghaladja az emberi logikát."
A bejegyzés elején megmutattam, milyen az alacsony költségvetésű gagyi film, most pedig megmutatom, milyen a magas költségvetésű, ám szintén gagyi film.
Pedig olyan jól indult... Láttam benne potenciált és ha az akció helyett (John Wick ebből a szempontból sokkal izgalmasabb) a karakterekre helyezik a hangsúlyt, egy egész jó drámát össze lehetett volna hozni. Csakhogy ahelyett, hogy azt a kérdést boncolgatták volna a történet nyújtotta lehetőségek miatt jogosan, hogy mitől emberi az ember, elkezdtek belemászni a kamutudományba, ami a film végére fájdalmasan szánalmas lett. Na, pont az ilyen esztelenségek miatt nem szeretem a tudományos fantasztikumot. Azt hiszik, néhány tudományos tény és hangzatos következtetés elég, hogy a tudományosság látszatát keltse, pedig nem így van. Olyan sok sebből vérzik minden egyes feltevés, ha kamutudománnyal próbálják alátámasztani, hogy képtelenség komolyan venni.
Elsősorban férfiaknak ajánlom, mert ők valószínűleg Scarlett Johansont szemlélve nem akadnak fenn a logikátlanságok hegyein, illetve mindazoknak, akik csinos színészek nélkül is képesek kikapcsolni az agyukat, hogy egy kis lövöldözést nézzenek.

Halhatatlan szeretők
"Adam (Tom Hiddleston) egy visszavonultan élő vámpír, aki zenészként tengeti életét detroiti lakásában. Egy nap újra találkozik élete szerelmével, a szintén vámpír Eve-vel (Tilda Swinton), aki hátrahagyja addigi életét a marokkói Tangerben, hogy ismét Adammel legyen. A szerelmespárt váratlanul meglátogatja Eve felelőtlen és bajkeverő húga (Mia Wasikowska), aki nemcsak, hogy irritálja Adamet, de veszélybe sodorja az egyetlen embert, akivel a zenész jó kapcsolatot ápol."
Vegyes érzelmeim vannak. 
Egyrészt ez a film végre megmutatja, milyen is lehetne valójában halhatatlannak lenni. Fárasztó és nyomasztó. Másrészt viszont ez a fárasztó és nyomasztó halhatatlanság kiüt a nézőre is. Hiába karakterközpontú a történet, a szereplőket sem lehet igazán megismerni benne, inkább csak sodródunk az árral, mint vámpírok a századokkal. Szóval nem valami felemelő élmény, inkább csak érdekes.
Retró vámpírrajongóknak meleg szívvel ajánlom, illetve Tom Hiddleston minden rajongójának. Aki azonban nem tartozik ezen két kategória egyikébe sem, óvatosan kezdjen bele.

Értékelés:
Dorian Gray                          ->  10
Az útvesztő                           ->  9
A bíró                                    ->  9
John Wick                             ->  8
Sráckor                                  ->  8
Halhatatlan szeretők              ->  7
Wolves                                  ->  6
Lucy                                      ->  4

Zárszónak hoztam egy dalt A bíró című filmből. Igazán hangulatos, nekem nagyon megtetszett.
Bon Iver - Holocene

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése