Shingeki no Kyojin

Shingeki no Kyojin (angol címén Attack on Titan) egy igazán érdekes sorozat. Meglehetősen egyedi nem csupán a témáját tekintve, hanem a kivitelezés szempontjából is. Szóval teljesen megértem a rajongást, ami egyre jobban körbeveszi.

Isayama Hajime mangája alapján készült, ami jelenleg is fut, így ez a 25 epizód még csupán a történet legeleje. (A második évadon már dolgoznak a készítők.) 

Műfaját tekintve, nos, shounen magazinban kezdte pályafutását, témáját tekintve azonban post-apokaliptikus, épp ezért én egy sötét hangvételű horrornak mondanám az igényes fajtából, ahol a vérengzés okkal történik.

Ismertető:

Az emberiség fallal körülvett kisebb területre kényszerült visszahúzódni az emberevő óriások elől. A három magas és vastag falrendszerből álló erődön belül az élet nyugalmas, míg a külvilágban óriások szaladgálnak egyetlen céllal, hogy felfaljanak minden kimerészkedő emberi lényt. Egyedül a felderítők veszik a bátorságot, hogy elhagyják a biztonságos övezetet és megküzdve az óriásokkal megpróbálják visszahódítani a világot. Egy nap azonban a viszonylagos békének vége szakad, amikor egy hatalmas titán megjelenik és áttöri az első védőfalat... 

Kissé vérszegény lett az ismertető, ám a lényeget remélhetőleg átadja. A világ felépítésén kívül ugyanis nem sok értelme van a cselekményről beszélni. Egyrészt mert nagyon összetett, másrészt mert olyan fordulatos, hogy mindenki jobban jár, ha saját maga jár utána.

Első ránézésre ez a világ emberevő óriásokkal olyan, mintha egy gyerekmeséről lenne szó. Nekem legalábbis az óriáspaszuly története ugrott be róla, aztán, ahogy elkezdtem nézni, rájöttem, cseppet sem mese. Bár az óriások talán nem tartoznak az igazán félelmetes lények közé, ha valaki elkezdi nézni az animét, eldönti, sosem szeretne óriással találkozni. Még akkor sem, ha a grafikájuk elnagyolt és nem is látszanak kifejezetten ádáz ellenfélnek.

a cselekmény

A történet cselekménye ugyanis nem áll másból, mint az óriások elleni küzdelemből. Az erőviszonyok pedig korán sincsenek összhangban. Az óriások - akikről egyébként alig tudni valamit, így a rejtélyességet is fokozzák az izgalmak mellett - ostobák ugyan, de gyorsak, halálosak és nem épp humánusak, ahogy kettéharapják az embereket. Ráadásul piszok nehéz végezni velük, így az emberiség részéről garantált a nagyobb áldozat.

A történetet mindezek miatt egy olyan sötét, már-már kétségbeesetten fekete hangulat lengi körbe, hogy a néző nem csupán aggódik a szereplők életéért (Teljes joggal!), hanem maga is szorong ettől a kilátástalan helyzettől. Mesebeli óriások ide vagy oda, ez bizony egy kemény horrorisztikus dráma.

A legnagyobb erénye talán a valósághű harcokban rejlik. Persze nem az acélmadzagon röpködő és kaszaboló katonák és a gigászi hústornyok konkrét küzdelmére gondolok, hanem a háború tényére. Mindegy ugyanis, hogy egy másik hadsereggel, óriásokkal, egy falka mutáns vérfarkassal vagy csillámpónikkal szemben megy a háború, a háború akkor is háború marad. Ez pedig valójában nem szép és magasztos, hanem egy véresen csúnya őrület, amiben életek vesznek kárba pillanatok alatt és gyakran nincs belőle semmi haszon a végső cél szempontjából.

Szóval két dolog folyik ebben a sorozatban literszámra, vér és könnyek.

Armin, Eren és Mikasa

Úgy hullanak a szereplők - és most nem csupán a névtelen katonák ezreire gondolok -, hogy a néző csak pislog és egy idő után már nem mer megkedvelni senkit, hátha a következő képkockán óriáshamiként végzi.

A karakterek ezért, ha túlélik a vérengzést, sokat sírnak, hiszen családot és barátokat veszítenek el epizódról epizódra és persze a saját életüket is féltik. Ettől azonban mind nagyon emberiek, esendőek és rendkívül erősek lesznek. Remek karakterek vannak tehát benne, akiknek fejlődését öröm nézni, és akik életét féltve a néző szorongva rágja a körmét.

A kedvenc karakterem Mikasa, mert szeretem az erős női jellemeket és mert a kapcsolata Erennel egy kis fűszert ad a harcokhoz. Persze itt kell keresni a szerelmi szál cérnafoszlányát, ami kimerül abban, hogy az említett hölgy egyértelműen fülig szerelmes, míg választottja, bár normális körülmények között viszonozná a dolgot, annyira elfoglalt vérpermetes bosszúhadjáratával, hogy fel sem tűnik neki a dolog. Még egy adalék a hitelességhez és remek példája a mértéktartásnak. Befigyel a szerelem, de megmarad fűszernek, mert nem az az érdekes, hogy mi van a szereplők szívében, hanem hogy lesz-e még szívük az epizód végére, vagy egy kedves kis óriás kitépi a mellkasukból...

Érzelmes jelenetekből persze nincs hiány, tekintve a könnyek áradatát, csak inkább a félelem, gyász és eltökéltség dominál a világfelépítésből adódóan jogosan.

Apropó világ, nagyon sok a sötét folt. Az emberiség gyakorlatilag sötétben tapogatózik az óriásokat illetően, rengeteg a rejtély és sok a lassan kitisztuló kép. Utóbbi a karakterekhez köthető, mert bár a cselekménynek van egy időbeli vonala is, gyakran ugrál vissza a múltba, hogy megmagyarázzon ezt-azt, ami sokat ad a nézőnek, hogy összerakhassa a darabkákat. Azt kell mondanom, 25 rész után még mindig csak sejtem, mi ez az egész.

A zene elmegy, passzol, de nem fogott meg igazán, a grafika pedig épp olyan különc, mint maga a történet. 

A háttér gyönyörű, a harcok látványosak, ám az óriások elnagyoltak. Nagyon furcsán változatosak, hol emberibbek, hol gagyibbak, hol ijesztőbbek, nem igazán lehet skatulyázni őket. Az erőszakos jeleneteket alig cenzúrázták és van egy erőteljes, horrorokra jellemző grafikai sajátossága. Visszafogott, pasztellszínek dominálnak, ám a kontúrok vastagok és erőteljesek. A szereplők körvonalai radikálisan rajzolódnak ki és az érzelmek arcra vitelében is a fekete tónusok vannak többségben. Néha kifejezetten ádáz vagy nyomasztó arcokat vágnak, az őrület határáról nem is beszélve. Nekem kellett egy kis idő, mire megszoktam a grafikát és rábólintottam, igen, ez a tökéletes stílus ehhez a sötét és vérpermetes történethez.

Összességében tehát egy igazán egyedi és rendkívül izgalmas anime, tetszett. Első két rész után nem hittem, hogy ennyire le fog kötni, de elkapott a lendület és szinte faltam a részeket. 

Bátran ajánlom mindenkinek, aki háborús izgalmakra vágyik és nem zavarja a sötét világkép és bírja az erőszakot. 

Egy kis zene kedvcsinálónak:

Kiegészítés:

A manga tehát még fut, az anime következő évadja pedig 2016-ban várható. Készült hozzá light novel Before the fall címmel, és több ova, vagyis kiegészítő epizód is. 

A nagy sikerre tekintettel mozifilm változatban is feldolgozták a történetet két részben. Az első film Guren no Yumiya már elkészült, míg a második, Jiyuu no Tsubasa a nyáron kerül bemutatásra. 

Ezzel még mindig nem ért véget a titánőrület ugyanis a két filmet megcsinálják élőszereplős változatban is, amit szintén 2015-re ígértek. Nem szoktam szeretni az élőszereplős változatokat, de erre most kíváncsi lennék, hogyan oldják meg a rengeteg speciális effektet.