A kávék költője

Kávészeretőnek vallom magam, még akkor is, ha az erős fekete kávét nem tudom meginni. Imádom az illatát és a különleges ízesítéseket mindig nagy lelkesedéssel próbálom ki. Mi sem bizonyítja jobban vonzalmamat a koffeines csodák iránt, mint a tény, hogy telefonomban a macskámról készült képek mellett az elfogyasztott kávékülönlegességekről tobzódnak a fényképek. Irodalom iránti szeretetemet pedig gondolom, nem kell bizonyítanom.

Szóval megláttam ezt a könyvet és rögtön tudtam, olvasnom kell, mert nekem szól. 

Cseppet sem csalódtam.

A borító igazán csinos, bár a zöld növényt lehagyhatták volna. 552 oldalával nem egyestés olvasmány.

Fülszöveg:

"London, 1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel."

Ez a könyv pont olyan, mint egy kávészertartás.

A szertartás három csésze kávéból áll: abol, tona és baraka, amelyeket egymás után kell elfogyasztani és így ez a három együtt az abesszíniaiak hite szerint bizonyos lelki átalakulást idéz elő.

Ebben a kötetben megvan mind a három csésze azok üzenetével együtt, így lényegében három nagyobb egységre lehet osztani a történetet.

Abol - az élvezetek miatt

A könyv eleje rendkívül szórakoztató. Robert egy kissé hedonista, nemtörődöm, szarkasztikus alak, akit minden hibája ellenére könnyű megkedvelni. Jókat nevettem a megjegyzésein, a kínos helyzeteken, amikbe keverte saját magát és kíváncsian figyeltem, hogyan lesz ebből a fiatal és lezser személyiségből a megfontoltabb elbeszélő.

A történet narrátora ugyanis maga Robert, csak az évekkel későbbi, idősebb kiadása, aki szerencsére szarkazmusát önmagával szemben is megtartotta. Bár általában nem szeretem, ha az elbeszélő kiszól az olvasókhoz, itt kifejezetten passzoltak az ilyen megjegyzések.

A kávé iránti szenvedély hamar megmutatkozik. Ahogy a szereplők végigkóstolják a világ kávéfajtáit, az olvasó szájában összefut a nyál. Szinte sugárzik a sorokból a kávé pezsdítő illata, így azonnali vágyat kelt egy csésze gőzölgő fekete iránt. 

Az élvezet tehát kétségkívül megvan a könyvben, ami néhol erotikus vizekre is evez. Robert ugyanis nem csupán a kávékhoz, hanem a nőkhöz való szenvedélyét is leplezetlenül meséli el. Szókimondó, kissé pimasz és erotikus a szó valódi értelmében. 

Anthony Capella remekül bánik a szavakkal és az érzékek lefestésével. Érezhető, hogy férfi vetette papírra a sorokat, ami jellegzetes hangulatot ad az egésznek. Egy férfi és egy női író egészen máshogy nyúl az érzéki tartalmakhoz és én jobban szeretem az előbbit, mint az utóbbit. (Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy egy férfi jobban meg tud írni egy ágyjelenetet, hanem hogy az eddigi olvasmányaim alapján azt kell mondanom, a férfiak általi megfogalmazás jobban elnyerte a tetszésemet. Szubjektív vélemény ez, semmi több.)

Tona - elmélkedésre ösztönöz

Habár a könyv egészét körbelengi a 19-20. század fordulójának hangulata, a második felétől erősödik fel ez a vonal és ad egyre több gondolkodni valót az olvasóknak.

Egyrészt még mindig ott a kávé témája, ami a kezdeti kóstolgatás után átvált a beszerzés és termesztés részleteibe. A könyv lapjain kibontakozik a kávékereskedelem, sőt a világkereskedelem, ami egyfelől érdekes, másfelől pedig rettentően bonyolult. Sosem törtem közgazdasági babérokra, így tudott újat mondani nekem a könyv és persze Mr. Pinker. Sőt, megkockáztatom, hogy remekül rávilágított, hogyan működik a világpiac és a tőzsde. 

Másrészt ott a viktoriánus korszellem és nők küzdelme a szavazati jogért. Itt is látszott a gondos kutatómunka, mivel teljes képet adott a kérdésről pro és kontra, így úgy tudott állást foglalni a nők mellett, hogy nem vádolhatja senki részlehajlással. Feminista nézeteim miatt ez a vonal volt számomra a legérdekesebb.

Harmadrészt ott a gyarmatosítás. Az író itt sem szépített és még a gyarmatosítottaknak is adott lehetőséget a megszólalásra, amivel ez a kérdés is kerekké vált. 

Negyedrészt ott a szerelem minden romantikus és testi megnyilvánulásával egyetemben, amin lehet bizony elmélkedni, megítélni Robert vonzalmait, mégsem érzem ezt szükségesnek. A szív dolgait inkább érezni kell, mint magyarázni, amit jól mutatott, hogy még a kávék költőjét is cserbenhagyták a szavak, ha szerelemről volt szó.

A könyvnek ez az egysége, amit teljesen áthat a századfordulós korszellem, a legkalandosabb. Ebben van a legtöbb csavar és izgalom és a legtöbb felvetett gondolat, amelyen az olvasó elrágódhat.

Baraka - áldást hoz

Nehéz lenne meghatározni, hol ér véget az elmélkedés és hol kezdődik az áldás. Talán ott, ahol Roberttel együtt az olvasó rájön, az élet mégsem csupa élvezet és elfogadja, hogy a rossz döntéseknek következményei vannak és az időt nem lehet visszaforgatni.

Amilyen vidáman indult a történet olyan szomorú fordulatokat vett. Robert felnőtt, tapasztalt ember lett és a szertartás végére rájött, mi az igazán fontos számára. Épp ezért, bár a kötet vége meglehetősen lehangoló, mégis ott az áldás. A remény, hogy az erőfeszítéseket siker is koronázhatja, így a könyvet nyugodt szívvel, áldással és elfogadással csukhatja be az olvasó. (Halkan megjegyzem, hogy Robert magánéletének zárszava cseppet sem lepett meg, ám ez nem is baj.)

Az utolsó csésze után pedig megtörtént a lelki átalakulás, hiszen a főhős teljesen megváltozott és ez a változás hat az olvasóra is. A szertartás tehát élvezetessége mellett eredményesnek is bizonyult.

Összefoglalva ez egy nagyon összetett történet remekül felépítve. Megvan benne minden, ami egy élvezetes, mégis elgondolkodtató és valóságosnak ható történethez kell.

Nekem nagyon tetszett és nem csupán a kávék iránti vonzalmam miatt, hanem mert hamar megkedveltem a szereplőket és nagyon hitelesnek találtam a korképet. Anthony Capella remek munkát végzett, szívesen olvasnék még a tollából.

Ajánlom mindazoknak, akik századfordulós utazást tennének a kávészemek után és kedvelik a szarkasztikus és kissé csapodár főhősöket. Kávérajongóknak pedig kötelező. Ők már a fejezetek lején olvasható kávékóstolási és termesztési idézetektől lázba fognak jönni egy forró fekete iránt.