Könyvtárban járva többször szemeztem ezzel a könyvvel, aztán mindig lebeszéltem magamat. A borító nem vonzott igazán, bár kifejezetten szép zöld színe van, és tekintve, hogy egy olyan sorozat első kötete, aminek magyarul nem fog megjelenni a folytatása, jelentősen megcsappant a lelkesedésem. Ráadásul már vagy két tucat hasonló könyvhöz volt szerencsém, így lerágott csontnak is tűnt. Valahogy mégis mindig a kezembe került, így meguntam önmagam győzködését és adtam neki egy esélyt. Kellemesen csalódtam és cseppet sem bántam meg.
A borító tipikus, de egyszerű és tényleg szép ez a zöld, így nincs vele bajom. Vastagságra is kényelmes 352 lapjával.
Fülszöveg:
"Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.
Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.
Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését."
Úgy tűnik, nem tudom megunni ezt a műfajt. Nyomozós fantasy erős női karakterrel a főszerepben jöhet bármilyen mennyiségben. Talán mert Anita Blake köteteken szocializálódtam és azóta is több hasonló és remek sorozathoz volt szerencsém (Tündérkrónikák Karen Marie Moning tollából vagy Cat és Bones sorozat Jeanine Frost tálalásában). Szeretem és kész.
Mikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, rögtön belemerültem a misztikus nyomozás izgalmas légkörébe. Ismét rájöttem, miért is szeretem az ilyen könyveket és ez az érzés végig megmaradt annak ellenére, hogy a könyv első harmadán felvillantotta azt is, miért mondtam le róluk.
Kara szokványos főhősnő, elég határozott és elhivatott, van esze és humora is. Kedveltem, bár néha nem látta a fától az erdőt és az én ízlésemnek lehetett volna csípősebb a nyelve.
A nyomozás is a szokványos mederben zajlott rendőrségi körökkel, férfi-női munkakapcsolattal és persze a saját szakállra folytatott szimatolással. Az írónő próbálta megvezetni nem csupán a szereplőket, hanem az olvasót is. Itt-ott sikerült is elbizonytalanítania, vagy másra terelnie a gyanúmat, összességében azonban nem tudott igazán meglepni. Ettől függetlenül remekül voltak felépítve a szálak, a végére minden összeállt és értelmet nyert, így gyilkos kiléte ide vagy oda, izgalmas volt.
No, de nem szokványos krimiről van szó, hiszen a főhősnő idéző, démonokkal cseverészik és a gyilkos is belenyúlt könyékig a misztikumba.
Tetszett ez a démonvilág. Szeretem, ha a misztikum pontosan körül van határolva és itt bizony akad bőven szabály, nem lehet ukmukfuk démont szólítani. Az is tetszett, ahogy a démonokat kezelte és most nem csak a sokféleségükre gondolok, hanem Rhyzkahl személyiségére is. A külsőségek ellenére ő bizony ízig-vérig démon, nem kapott plusz emberi tulajdonságokat, így végig hiteles maradt. Kedveltem, bár a csábítási akciójával bosszantott cseppet. Azért hagytam ugyanis fel az ilyen jellegű könyvekkel, mert elsodródtak erotikus vizekre. A Démon Lord jött, a főhősnő pedig olvadt, míg én a szememet forgattam. Viszont, ez a kis etyepetye illett a történetbe és legnagyobb örömömre, az írónő nem esett túlzásokba.
Ennyiben azonban nem merült ki a romantikus szál, hiszen ott a jóképű FBI ügynök is, aki szintén szimpatikus karakter. Plusz piros pontot érdemel a távolságtartó viselkedése miatt. Bőven elég volt a démoni tesztoszteron, nem illett volna mellé még egy nagy adag emberi macsóság is, így kifejezetten üdítőnek találtam Ryan vonzalmának fokozatos mélyülését.
A finálé, ahogy már említettem, helyére teszi a szálakat és kifejezetten izgalmasra sikerült, bár nagy meglepetést itt sem okozott. A nyelvezete lehetne stílusosabb, összességében mégis azt kell mondanom, kellemes olvasmány. Izgalmas, kalandos és szórakoztató, így cseppet sem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a misztikus nyomozásokat és a vagány főhősnőket.
Kiegészítés:
Mint a bejegyzés elején említettem, ez a kötet egy sorozat része, magyarul azonban nincs folytatása. Kelly Kiadó megkezdett és félbehagyott sorozatainak sorsára jutott, amit bánok. Az írónő ugyanis hat kötetig folytatta Kara démoni kalandjait és szívesen adtam volna a további részeknek is egy esélyt.
Kara szokványos főhősnő, elég határozott és elhivatott, van esze és humora is. Kedveltem, bár néha nem látta a fától az erdőt és az én ízlésemnek lehetett volna csípősebb a nyelve.
A nyomozás is a szokványos mederben zajlott rendőrségi körökkel, férfi-női munkakapcsolattal és persze a saját szakállra folytatott szimatolással. Az írónő próbálta megvezetni nem csupán a szereplőket, hanem az olvasót is. Itt-ott sikerült is elbizonytalanítania, vagy másra terelnie a gyanúmat, összességében azonban nem tudott igazán meglepni. Ettől függetlenül remekül voltak felépítve a szálak, a végére minden összeállt és értelmet nyert, így gyilkos kiléte ide vagy oda, izgalmas volt.
No, de nem szokványos krimiről van szó, hiszen a főhősnő idéző, démonokkal cseverészik és a gyilkos is belenyúlt könyékig a misztikumba.
Tetszett ez a démonvilág. Szeretem, ha a misztikum pontosan körül van határolva és itt bizony akad bőven szabály, nem lehet ukmukfuk démont szólítani. Az is tetszett, ahogy a démonokat kezelte és most nem csak a sokféleségükre gondolok, hanem Rhyzkahl személyiségére is. A külsőségek ellenére ő bizony ízig-vérig démon, nem kapott plusz emberi tulajdonságokat, így végig hiteles maradt. Kedveltem, bár a csábítási akciójával bosszantott cseppet. Azért hagytam ugyanis fel az ilyen jellegű könyvekkel, mert elsodródtak erotikus vizekre. A Démon Lord jött, a főhősnő pedig olvadt, míg én a szememet forgattam. Viszont, ez a kis etyepetye illett a történetbe és legnagyobb örömömre, az írónő nem esett túlzásokba.
Ennyiben azonban nem merült ki a romantikus szál, hiszen ott a jóképű FBI ügynök is, aki szintén szimpatikus karakter. Plusz piros pontot érdemel a távolságtartó viselkedése miatt. Bőven elég volt a démoni tesztoszteron, nem illett volna mellé még egy nagy adag emberi macsóság is, így kifejezetten üdítőnek találtam Ryan vonzalmának fokozatos mélyülését.
A finálé, ahogy már említettem, helyére teszi a szálakat és kifejezetten izgalmasra sikerült, bár nagy meglepetést itt sem okozott. A nyelvezete lehetne stílusosabb, összességében mégis azt kell mondanom, kellemes olvasmány. Izgalmas, kalandos és szórakoztató, így cseppet sem bántam meg, hogy adtam neki egy esélyt.
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a misztikus nyomozásokat és a vagány főhősnőket.
Kiegészítés:
Mint a bejegyzés elején említettem, ez a kötet egy sorozat része, magyarul azonban nincs folytatása. Kelly Kiadó megkezdett és félbehagyott sorozatainak sorsára jutott, amit bánok. Az írónő ugyanis hat kötetig folytatta Kara démoni kalandjait és szívesen adtam volna a további részeknek is egy esélyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése