Olasz gasztronómia

Vannak bizonyos ételek, amit muszáj kipróbálni, ha Olaszországba utazik az ember.

Nekem három fogás szerepelt gondolati étlapomon: igazi olasz pizza, olasz tészta és olasz fagyi. Ez a három szerintem alap ínyencségnek minősül a csizma egész területén.

Pizza

Az első pontot hamar kipipálhattam, mivel már az első estén kerestünk egy hangulatos éttermet. Két kikötésem volt: legyen pizza az étlapon és legyen kockás a terítő. Mindkettő teljesült egy kisebb étterem teraszán, ahol gondolkodás nélkül lecsaptunk a pizzákra.

gombás

Első körben, ahogy a mellékelt képen is látszik, gombás pizzát választottam. (Mondjuk vegetáriánusoknak Olaszországban sem nagyobb a kínálat.) Pék pedig egy másik alap pizzát nézett ki magának, a sonkásat.

Mielőtt elutaztam, hallottam nagyon sok előzetes megjegyzést, ezek általában ilyen legyintős mondatok volt és végül alaptalannak bizonyultak. (Legalábbis 90%-ban.) Az egyik ilyen az volt, hogy az olasz pizza nem nagy szám, sőt nem is finomabb, mint az, amit Magyarországon lehet kapni.

Nos, tapasztalatból mondom, tévedés. Magyar ember tényleg a vastagabb tésztájú pizzákhoz szokott, az igazi olasz pedig nagyon vékony és ropogós, ami talán nem tűnik olyan laktatónak, de higgyétek el, egy ilyen adag pizza bőven elég, sőt. Attól ugyanis, hogy vékony a tésztája, nem lesz kevesebb. A hazai álolasz éttermekkel ellentétben, Rómában cseppet sem spóroltak a feltéttel. A gombás pizzám  50% tésztából és 50% gombából állt. Az íze pedig, hát pizza a javából.

Nagyon ízlett, így még egy alkalommal ettem ebből a gombás csodából és még két másik fajtát is kipróbáltam. A vegetáriánus pizzát pont ugyanebben az étteremben.

Amúgy minden sarkon van étterem terasszal, ám érdemesebb nem a legforgalmasabb helyen választani asztalt, hanem egy szűkebb kis utcában. Azok nem csak hangulatosak, hanem olcsóbbak is. (6 eurónál kezdődnek a pizza árak, de mondjuk a Colosseum mellett a kiindulási ár lehet 10 is.)

zöldséges

Az étlapok többsége kétnyelvű, így olaszul és angolul is végig lehet böngészni a kínálatot. A vegetáriánus pizzához azonban mindkét nyelven csak annyit írtak, zöldség mix. Gondoltam, bátor leszek és kipróbálom, hiszen a zöldségek többségét megeszem, pizzafeltétnek meg főleg. (Bár a spenótos pizza nem a szívem csücske.) Aztán, mikor kihozták szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy az olaszoknak a vegetáriánus alapétel a cukkini.

Ezzel persze nem is lett volna semmi baj, ha előtte pár nappal nem fogok ki egy förtelmes és ehetetlen, ételnek csúfolt cukkini adagot.

Az eset a tengerparton történt. Gondoltuk, úgyis lesz a strandon étterem, nem csomagolunk semmi élelmet (amúgy is épp meglehetősen üres állapotban volt a hűtőnk), amivel jól megszívtuk. A szokásos strandos kaják (hamburger, sült krumpli, hotdog stb.) helyett csupa halas dologgal szembesültünk. (Én meg halat sem eszem.) Tésztákkal és előre elkészített szendvicsekkel nem túl bizalomgerjesztő formában. Pék bevállalt egy halas lasagne-t, én meg megérdeklődtem, mi az, amiben nincs se hús, se hal. Pincérhölgy egyből rávágta: grillezett cukkini. Mivel baromi éhes voltan fél napnyi lubickolás után, rábólintottam. Aztán meg szörnyülködtem, hogy 4 eurót kidobtam az ablakon egy tál hideg, olívaolajban tocsogó, megviselt cukkinira. Leerőltettem pár falatot, rosszul is lettem tőle és azóta nem bírok cukkinira nézni.

Szóval megkaptam a vegyes zöldséges pizzámat cukkinival az élen és cseppet csalódott voltam. Pedig finom volt, jól készítették el a cukkinit is, csak nem bírtam elvonatkoztatni a korábbi rossz tapasztalatoktól. A fejemben a tengerparti förmedvény íze duruzsolt, így nem túl elegánsan lepiszkáltam szerencsétlen cukkinikat.

négy sajtos

A harmadik pizzafajta, amit kipróbáltam, a négy sajtos volt. Ez az, amit szerintem nem lehet elrontani.

Ezt egy másik étteremben kóstoltam, ahol a pizza kerülete picivel nagyobb is volt. Itt sem spóroltak a feltéttel. Pék szerint, akinek adtam egy szelet kóstolót, olyan volt, mintha egy tömb meleg sajtba harapott volna. Valóban elég tömény sajt íze volt, de nekem nagyon bejött. Szeretem a sajtot és mindenféle sajtos dolgot. 

Tapasztalataim alapján tehát az olasz pizzák beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Nagyon finomak, tartalmasak sok feltéttel és nagyon-nagyon laktatóak. Nem szabad kihagyni.

Tészta

Gasztro listám második pontját kétféle módon teljesítettem. Egyrészt étteremben, másrészt a szálláson mirelit változattal.

tejszínes, cukkinis penne tészta

Tésztafélékből meglehetősen bő a választék, bár a húsmentes étkek itt sem tobzódnak. Hosszas töprengés után így egy tál tejszínes, cukkinis penne tészta mellett döntöttem. (Ez még a tengerpari cukkini incidens előtt történt.)

Cseppet sem csalódtam. Kaptam egy hatalmas adag tésztát nagyon finom tejszínes, sajtos szószban úszva (tényleg úszva, nem csupán meglocsolva a tetején) cukkinivel ízesítve. Remek választásnak bizonyult és úgy tele lettem tőle, hogy még egy fagyi sem ment volt le desszertnek.

Az tészták hasonló árkategóriába esnek, mint a pizzák. Ez alól pedig a mirelit változat sem kivétel.

Egyik délben ugyanis, megunva a szendvicseket, kipróbáltunk egy zacskó mirelit tésztát.

gombás mirelit tészta

A csomagolás alapján szimpatikusnak tűnt. Serpenyőben 6 perc alatt elkészült, így bőven belefért az ebédidőnkbe és tényleg olyannak mutatkozott, mint amit a zacskója ígért.

Kettőnknek bőven elég volt és egy jóféle gombás tészta után könnyebben ment a munka.

A tészták tehát valóban remeknek minősültek. 

Pék amúgy a bolognait is kipróbálta és csak dicsérni tudta. Azt mondta, igazi paradicsomos íze volt, nem az az agyon cukrozott mű cucc, amit korábban néhány helyen evett.

Szóval az olasz tésztát szintén csak ajánlani tudjuk.

Fagyi

Útikönyvem szerint, nem kell meglepődni, ha öltönyös férfiakba botlik az ember Róma utcáin fagylaltot nyalogatva. És valóban, nekem is volt szerencsém ilyet látni.

kóser fagyi

A fagyi szerintem az olasz gasztronómia csúcsa. Ez az az étel, amiből jöhet bármikor bármilyen mennyiségben. Isteni finom és ez nem túlzás.

Találtunk egy remek kóser fagyizót a Ghettóban, ahol kedvező áron (2 euró a kis adag, ami a képen is látszik) természetes alapanyagokból készült kézműves fagyi kapható. A tetejében pedig még kóser is.

Az igazi olasz fagyi két ízből áll. Itt nem gombócok vannak, hanem adagok, amit lapáttal kennek a tölcsérre. Tehát alapból két ízt lehet választani a kínálat pedig bőséges. (Az ízeket angolul is kiírják.) Mondanom sem kell, hogy gyakori vendégek lettünk. Csak azt sajnáltuk, hogy utolsó napunkon, szombaton nem tudtunk búcsú kóser fagyit enni, mert ugyebár zsidó szokás szerint, zárva volt.

Viszont a Piazza Navonán, picit ugyan drágábban, de kipróbáltunk egy másik fagyizót, ami hasonlóan finom jeges csodát adott. A pultos srác ráadásul extra mosolygós volt, vagy csak jól mulatott döntésképtelenségemen.

Ha tehát az ember Olaszországban jár, muszáj kipróbálnia a helyi fagyit. Ennél jobbat nem találni, az biztos.

Kávé

A listámon szereplő ételeket tehát kipipálhattam, de volt még valami, ami ugyanilyen alap dolognak minősült, az olasz kávé.

Nem vagyok kifejezetten kávés, reggelente inkább teával indítom a napot, de néha megkívánok egy jó csésze feketét, ami nem is annyira fekete. Inkább a kávékülönlegességekre bukom.

Épp ezért egyik este indítványoztam, hogy keressünk egy hangulatos olasz kávézót és próbáljunk ki valamit. Kis bolyongás után találtunk is egyet, aminek teraszára kiülve elszürcsölhettünk egy kis koffeint.

Itt az itallap csak olaszul volt, bár valószínűleg az angol megnevezéssel sem mentem volna többre. Ha jól emlékszem, Mapuchinot vagy valami ilyesmit kértem, csak úgy találomra. Pék pedig jeges kávét akart és minimális olasz tudásommal (vagy inkább latin tudásom szellemével) kisakkoztam neki, melyik lehet az. Végül hideg kávét kapott, szóval majdnem bejött a dolog.

Ízre finom volt, de inkább a hangulat adta a varázsát és az, hogy utána még sétálgattunk, amihez kellő energiát biztosított.

Jeges kávé iránti vágyunk nem csillapodott, így a Borghese Galériában (amit büfével együtt csak ajánlani tudok csupa nagy betűkkel és felkiáltójelekkel) nem haboztunk lecsapni rá. 

Hihetetlenül finom jegyes kávéhoz volt szerencsénk tejhabbal, kakaóporral és nagy jégdarabokkal. Egész nap elszürcsöltük volna a napsütésben.

A galéria büféje amúgy az éhes műkedvelők Mekkája. Olcsó, szép és igényes. Nagy a választék, bár nincs minden étel felcímkézve, így nehéz dönteni. A vegetáriánus szendvicsbe itt is cukkinit tesznek, így maradtam a croissantnál. Nagyon jó volt végre friss és finom péksüteményt enni.

Összefoglalva Olaszországban a kávérajongók is megtalálják a kedvükre valót.

Néhány plusz infó a végére:

- A boltokban az élelmiszer nagyon drága. (1 euró alatt csak vizet kap az ember.)

- Nehéz jó kenyeret venni, mert vagy száraz, vagy túl édes.

- A helyi palackozott tea borzalmas. Túl édes és íztelen, cukrozott víz aromával.

- Instant kávét (3 in 1) ne keress, mert nem találsz.

- Ha összeadod a boltban megvett hozzávalók árát, rájössz, hogy lehet jobban jártál volna egy étteremben, hacsak nem vajas kenyér a menü paradicsommal.
- Városnézés közben legyen a táskádban egy üres palack, ugyanis minden második utcában találni hideg vizű kutat, ahol bármikor feltöltheti az ember, ha szüksége van rá. Egy turisztikai honlapon olvastam, hogy nem alkalmas ivóvízre, de ezt cáfolnám. Helybéli srácok vígan fogyasztják és jómagam is két hétig ittam, mégsem lett semmi bajom. A város egyik legnagyobb bája az állandó vízellátottság. 

- Helyi alkoholkülönlegesség: limocello. Ez egy citromból készült likőrszerű ital. Lényegében alkoholos limonádé. Kipróbálni javallott.