Egyre hamarabb kiábrándulok a sorozatokból. Már nem igazán kötnek le, mert ahogy húzzák az egyes részeket, egyre unalmasabbá válnak. Azonban találtam egyet, ami a képernyő elé szegezett és teljesen lekötötte minden figyelmemet.
A Trónok harcára először a metrón figyeltem fel. Szinte egész Budapest ki volt plakátolva vele egy ideig. Kíváncsi lettem, mire ez a nagy felhajtás, így egyik délután elhatároztam, hogy belenézek. Pozitívan csalódtam.
Előre le kell szegeznem, hogy könyvadaptációról van szó. Talán épp ezért olyan jól megalkotott. Port.hu-n csupán ennyit írnak róla:
"George R.R. Martin nagy sikerű, A tűz és jég dala című regényciklusának első kötete sorozat formájában, amelyben két nagyhatalmú család vív halálos harcot a Westeros Hét Királyságának irányításáért, a Vastrónért."
Még nem volt szerencsém a regényhez, bár bookline-on már felfigyeltem rá, mivel a sikerlista elején tanyázik egy jó ideje.
Információim szerint, a sorozat szinte teljes mértékben követi a könyvet. A párbeszédek néhol szó szerinti idézetek és igazán jó étvágyat csinálnak a könyvhöz. Szívesen elolvasnám, hiszen szeretem a fantasyt és a sorozat alapján egy fordulatokban gazdag, izgalmas könyv lehet. Na, de most a sorozat van terítéken, így inkább arról írok.
Az HBO-n sugározták, illetve sugározzák hazánkban még most is. Gondolom, nem főműsoridőben adják és valószínűleg magas korhatárt kapott. Nagyon is remélem, hogy így van, mivel nem gyerekeknek való semmiféle tekintetben. A fantasyról talán sokaknak helyes kis tündérek meg fehér unikornisok ugranak be. Tévednek. Ebben nincsenek kedves kis manók, hanem kemény emberek, akik mindenféle tekintetben valóságosak. A sorozat legnagyobb pozitívuma ugyanis a valóságos képi világ. Minden óvatoskodás nélkül fejeznek le embereket, vagy akár lovakat teljes képernyőnagyságban. Az emberek pedig nem csupán apróságoktól dőlnek ki és ha kidőltek, úgy is maradnak. A kardok véresek, bárkit utolérhet a vég és kiszámíthatatlan a következő politikai lépés. Ráadásul, az ágyjelenetekkel sem fukarkodtak és elég gyakran sétálgatnak benne meztelen nők, ahogy egy-egy jelenet a bordélyban játszódik. Bár a cselekményt a fenti összefoglaló szinte pontosan írta le, többről van itt szó, mint holmi hatalmi játszmáról. Itt mindenki a túlélésért küzd legyen az felnőtt vagy gyerek. És tényleg bárki meghalhat.
A szereplők jól megalkotottak. Mindegyik egy külön egyéniség saját célokkal és persze titkokkal. A kedvencem a képen látható Daenerys, aki az elején egy szende lányka, míg az évad végére egy céltudatos nő válik belőle. Fejlődése jól nyomon követhető, ahogy a többieké is. Plusz a házi kedvencei sem épp elhanyagolhatóak...A Starkok szinte kivétel nélkül szimpatikusak voltak nekem. Ők a megtestesült becsület. A Lannisterek viszont már nehezebb esetek. Nem mondanám őket teljes mértékben negatív szereplőknek, hiszen igazából senki sem az, mégis elég unszimpatikusak. Tyrion persze kivételt képez. Ő a másik kedvenc karakterem, akinek hihetetlen szövege van. Méretéhez képest pedig nagyon is talpraesett és könnyen feltalálja magát egy-egy nehéz helyzetben.
Összességében színes egyéniségek egy fordulatokkal és izgalmakkal teli, szövevényes cselekményben. A tájak gyönyörűek, a képi világra nem lehet panasz, a zene pedig csodálatos benne. Remélem, készítenek második évadot is, mert ez a tíz rész korán sem elégítette ki kíváncsiságomat és mivel a regény több kötetes, van még mit feldolgozniuk. Így reménykedem, hogy elég népszerűnek bizonyul, hogy a csatorna áldását adja a folytatásra. Ha viszont mégsem jönne össze, akkor ott a könyv, ami bizonyára jóval többet nyújt. Talán, ha akciós lesz, be is szerzem magamnak.
Azoknak ajánlom ezt a sorozatot, akik kicsit komolyabb dolgokra vágynak és nem riadnak vissza a vértől illetve a fantasztikus elemektől. Megjegyzem, ebben az évadban még nem sok fantasztikum van.
Muszáj még egyszer leszögeznem egy alapvető tévedést. Mikor utánajártam a regénynek, olvastam néhány kritikát is és persze a kiadó reklámját. Nagyon sokan hasonlítják A Gyűrűk Urához. Ismételten mondom, Tolkien NEM! fantasyt írt, hanem mitológiát. Hasonlóság, átfedés kétség kívül van a két műfaj között, de aki azt állítja, hogy Tolkien művei fantasyk, az téved. Erre kényes vagyok, úgyhogy tessék végre megjegyezni.
Szia!
VálaszTörlésÉn is néztem a Trónok Harca első évadát az HBO-n, és nekem is nagyon tetszett. Az eddig megjelent könyveket is olvastam, és való igaz, hogy a sorozat meglepő párhuzamban követi az eredeti cselekményszálat (egyelőre), mégis azért a könny jóval részletesebb.
A Lannistereket én a magam részéről nagyon ellenszenvesnek és abszolút negatív karaktereknek találom, leszámítva persze Tyriont, aki tényleg hatalmas figura, az egyik nagy kedvencem. És persze Daeneryst is szeretem, pont azok miatt, amiket Te is mondtál róla. Személy szerint meghatott a Khal Drogoval való viszonya, így nagyon sajnálom, hogy ilyen csúfos véget ért a dolog.
Akiket még nagyon kedvelek, az Havas Jon (bár ő még nem szerepelt olyan nagyon sokat a sorozatban), illetve Eddard Stark, akinek a halála után egy hétig gyászoltam a TV előtt, szóval erről ne is beszéljünk.
Összességében tehát én is hatalmas fan vagyok, és örülök, hogy mások is szeretik ezt a történetet. Még regényeket tudnék írni róla, de inkább visszafogom magam. :P
Puszi: Marlie
Kedves Marlie,
VálaszTörlésTeljesen egyetértek, a könyv mindig sokkal többet nyújt, mint egy film, vagy akár sorozat. Talán nem is igazán kellene összehasonlítani őket, hiszen két különböző műfajról van szó.
Úgy tűnik, nagyjából egyet is értünk a szereplőkkel kapcsolatban. :)
Jó látni, hogy nem csak engem fogott meg ez a sorozat és szívesen olvasom a hozzászólásokat, úgyhogy nem kell visszafognod magad. ;)
Üdv, Szellem
...ÉS mitől mitológia a Gyűrűk Ura, miért nem fantasy?
VálaszTörlésElsődlegesen azért, mert Tolkien mitológiát szeretett volna alkotni. Ezt ő maga is hangsúlyozta.
VálaszTörlésA fantasy egy regénytípus, irodalmi műfaj, míg a mitológia ennél jóval több, olyan történet, legenda, ami meghatározó egy közösség számára, hiszen igaznak tekintik. Egy fantasy regényről még a legnagyobb rajongók sem feltételezik, hogy a valóságban megtörtént, míg ez egy mitológiánál természetes.
A Gyűrűk Ura esetében Tolkien olyan komplett rendszert alkotott (pontos időmeghatározással, keletkezéstörténettel, hiedelemvilággal, földrajzzal és nyelvvel), ami mitológiaként megállja a helyét és Biblia kiegészítésnek is tekinthető. Ráadásul, a nyilatkozataiban sejtelmesen mosolyogva azt sugallta, hogy ő csak megtalált egy régi könyvet és azt lefordítva írta meg műveit. :)
Remélem, ezzel a kis összefoglalóval sikerült kielégítő választ adnom. Ha esetleg bármi más kérdésed lenne, írj nyugodtan. :)
Értem a helytállásod, de a fantasy műfajt attól függetlenül Tolkien alkotta meg, ezt ne tagadd, és ezért érthető, miért is hangsúlyozzák, hogy ez fantasy. Mivel a fantasy egy mesés, varázslatos elemekkel átszőtt történet, és Tolkien pontosan ilyet írt, és attól függetlenül, hogy a történetei teljesen beilleszthetőek a mi időszámításunkba, attól függetlenül csak egy mese, amit fantasy könyvként adtak ki. Megalkotott vele egy új műfajt, tehát alap, hogy abba sorolják. Kész. Passz.
VálaszTörlésValóban új műfajt hoztak létre Tolkien műveire alapozva és ezt nem is vitatom. Ám ahogy fentebb kifejtettem, az eredeti szándék egész más volt és ezért én A Gyűrűk Urát nem sorolom a fantasy műfajába, amivel amúgy nem vagyok egyedül.
TörlésTermészetesen nem kell velem egyetérteni.