Mivel még csak néhány órája tettem le a könyvet, elég friss az élmény.
Egy könyvakció során szereztem be és azóta a polcomon várta, hogy végre kézbe vegyem. Mivel mostanában nem igazán találtam olyan könyvet, ami megfogott, kicsit tartottam tőle. Most már tudom, alaptalan volt félelmem, ez egy igazán jó kötet.
A borítója csodálatos, főleg a vörös pöttyös könyvekre jellemző kidomborodások miatt. Még simogatni is érdemes az ilyen tetszetős darabokat. Vastagságra a középmezőnybe tartozik. Nem túl vékony, de nem is vastag. A vége felé, mégis túlságosan rövidnek tűnt.
Muszáj szólnom egy kis hibáról, ami valószínűleg a szerkesztőt terheli. Előfordulnak elgépelések benne. Néhány betű hiányzik, vagy épp osztódásnak indult. A gondolatjelek is elcsatangoltak, ami szerintem már egy fokkal súlyosabb probléma, mivel így nehéz követni, hogy ki is beszél éppen. Azok az olvasók, akik kényesek az ilyesmire, mint jómagam (még egy több száz oldalas gazdaságtörténeti ömlengésben is kiszúrom a helyesírási hibákat) egyből észreveszik és cseppet bosszankodnak miatta. De ez csak egy kis szépséghiba, ami nem rontja a történet presztízsét.
Jöjjön a szokásos fülszöveg, mielőtt jobban belemerülök:
"Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké. A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba. A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat - a sármos Simont és gyanús, soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet - rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos "problémás a gyerek" viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül..."
A történet engem egyből megfogott. Tetszetős a szellemes téma. Kicsi korom óta bírom a kísértettörténeteket, tudtam is jó néhányat és A médium című sorozatot is szeretem. Az emberek többségével ellentétben azonban, engem nem riasztanak a kísértetek. Nem látok bennük semmi félelmetest, persze elég magas az ingerküszöböm természetfeletti jelenségek esetén. Nem rezzenek össze egy kis furcsa zajtól a sötétben. Régebben, mikor még sok kísértettörténetet tudtam, sötétben meséltem őket unokatestvéreimnek. Élvezték, bár a párnát ölelgették közben és később megkaptam szüleiktől, hogy ijesztgetem a rokongyerekeket. Pedig valahányszor találkoztunk, kérték, hogy meséljek megint.
Maradt még némi vonzódásom a szellemekhez, ezért is akadt meg a szemem ezen a köteten.
Néhány oldal után teljesen azonosultam a főszereplővel. Chloé sok dologban hasonlít rám. A frizurájával vesződik, nem érti barátnői miért csak a fiúkkal foglalkoznak, kétségei vannak magával szemben, kilóg a sorból, igazi különc, akárcsak jómagam. Sokkal fiatalabbnak néz ki a koránál és későn érő típus, ami egy újabb egyezés. Sajnos, akár öt évet is letagadhatnék a koromból, ami tekintettel arra, hogy még nem kell aggódnom a ráncok miatt, elég nyomasztó. Az pedig, hogy Chloé is ezzel küzd, mosolyt csalt az arcomra. Megkedveltem. Igazán jól kijönnénk.
Ahogy haladt a cselekmény, rá kellett jönnöm, hogy a többi szereplő is jól megformált, érdekes figura. Derek is belopta magát a szívembe, szinte teljes összhangban azzal, ahogy Chloé véleménye alakult róla.
Bár a helyszín nem sokat változik, szinte végig a Lyle Ház, ez nem veti vissza az eseményeket és az izgalmakat. Különösen érdekes az idő múlása. Pár nap, heteknek tűnik, annyira sűrűn jönnek a kisebb nagyobb kalandok és a megoldásra váró rejtélyek. Kivételesen nem is láttam át annyira a szálakon, ért néhány meglepetés.
A vége pedig egyszerűen észbontó. A kezdeti nyugalomhoz képest őrült tempót vettek az események és az utolsó oldalak után, szinte könyörög az olvasó a folytatásért.
Szerencsére, trilógiáról van szó, így még két csinos kötet nyugtathatja meg az olvasói szíveket. A második kötet várhatóan novemberben jelenik meg magyarul. Már alig várom.
Nem csalódtam megérzéseimben, mikor beszereztem ezt a könyvet és csak ajánlani tudom mindazoknak, akik természetfeletti kalandokra vágynak egy kis különc szemszögéből.
Helyzetjelentés:
Szobám fala Milkalila színű lett! Nagyon tetszik, hiszen a lila a kedvenc színem és a Milka a kedvenc csokim. Mostantól pedig úgy fogom érezni, mintha egy külön lila világom lenne. Már várom, hogy teljesen megszáradjon a fal és visszacuccolhassak. Nem bánom még a korán kelést és az unalmas pakolást sem.
Már egy jó ideje terveztem, hogy meglátogatom városkám könyvtárát. Könyvkészletem apadóban van és kivételesen akkor mentem be a városba, mikor nyitva volt, így végre felmértem a telepet. Hát bánom, hogy nem előbb tettem. Négy kötettel jöttem haza csak mert visszafogtam magam. Viszont agyamban szépen elraktároztam, mit akarok még kivenni a későbbiekben és hol találom. Eszméletlen, milyen kincsekre lehet bukkanni, ha odafigyel az ember. Bár jobban tenném, ha regények helyett a latin jegyzeteimet bújnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése