Truancy

Már megint könyvfüggőségben szenvedek. Jobban mondva én élvezem, csak vannak bizonyos határok. A listám pedig egyre csak hízik. Most mégis inkább egy régebbi könyvet hoztam.
Ezzel a kötettel viszonylag régen találkoztam először. Megfogott a marketing, pedig igyekszem távol tartani magamtól a reklám alapú ítéleteket. Mégis volt néhány dolog, ami felkeltette a figyelmemet.
Először is maga az író, Isamu Fukui, aki elég fiatalon vágott bele az írásba. Tizenévesen adta ki a Truancyt, ami egy tervezett trilógia első kötete. Japán származású, vagyis a könyv ázsiai kultúrát ígért. A reklámszöveg pedig a szívemnek legkedvesebb könyvhöz, a Battle Royale-hoz hasonlította. Tehát beugrottam az első benyomás marketingszagú bűvkörének.
Nem volt túl okos dolog a részemről. A könyv olvasása közben ugyanis megcáfoltam a reklámszöveget.
Bár a fiatal író tényleg tehetséges, van még mit csiszolgatnia. Ez még nem is lett volna olyan nagy hiba, ha nem mellőzte volna a várt ázsiai hatást. Engem inkább amerikai regényekre emlékeztetett, mint japán vagy kínai művekre. Az összehasonlítást kedvenc könyvemmel pedig szabályos sértésnek érzem. Meg sem közelíti azt a színvonalat, bár kétség kívül a Battle Royale utánozhatatlan a maga nemében.
Mielőtt azonban tovább fejtegetem véleményemet, jöjjön a történet összefoglalása:

"Tack egy átlagos diák; tanárai kínozzák, szülei elhanyagolják, barátai nincsenek. Egy nap a húga szörnyű baleset áldozata lesz, és Tack megesküszik, hogy bosszút áll érte. Új világba kerül, ahol tanítómestere, Umasi erőt próbáló feladatok elé állítja, miközben kiképzi a rá váró élet-halál harcra. Miután csatlakozik a lázadó truantokhoz, esküdt ellensége egyben a vezére is lesz, és miközben Tack felveszi a harcot a Törvénybehajtók csapataival, csak arra vár, hogy leszámoljon Zyiddal..."

Nálam a fülszöveg nagyon fontos, hiszen ebből tudom elsődlegesen leszűrni, hogy érdekel e a téma, amit a könyv boncolgat, vagy sem. Ezért elég kényes vagyok a leírásban szereplő spoilerekre. Ezen kötet esetében már a fülszöveg fellibbentette a fátylat egy fontos csavarról. Track kishúgának halála ugyanis már elvárás volt az olvasó számára és nem meglepetés. Ez a tragikus esemény ráadásul nem is az első néhány oldalon következett be. Én már vártam, valahányszor felbukkant a kislány, hogy mikor ér véget rövidke élete. Szerintem, a fülszövegben elég lett volna egy ködös utalás egy személyes tragédiára.
A könyv témája egyértelműen tetszetős a diktatórikus elnyomással és az emberek tudatának befolyásolásával. Akcióban is bővelkedik és egész kidolgozottak a karakterek. Nálam mégsem érte el azt a hatást, amitől elfelejtettem volna a fentebb említett hiányosságokat. De talán csak túl magas elvárásokkal vágtam bele.
Miközben olvastam, nem igazán éreztem a karakterek korát. Az a mértékű önállóság, céltudatosság és hidegvér, ami őket jellemzi nem igazán illik tizenöt körüli srácokhoz. Persze extrém körülmények között hamar felnőnek a gyerekek. Így nekem nehéz volt korban hűen elképzelni őket.
Karakterek tekintetében hiányoltam még a felnőtteket. Persze értem én, hogy elnyomás van, minden felnőtt agymosottként viselkedik, mégis illet volna legalább egy maréknyi felnőtt lázadót belecsempészni a dologba a hitelesség kedvéért.
Kedveltem mind Umasi, mind Zyid gondolatvilágát. Főleg őket volt nehéz kamaszként elképzelni. De a köréjük felépített titkok igazán megkapóak, még annak ellenére is, hogy hagynak némi hiányosságot maguk mögött, szintén a korukból kifolyólag. Olyan szövevényes múltat írt számukra a szerző, amit még egy felnőtt ember is megirigyelne.
A cselekmény kidolgozottan halad egyik pontról a másikra és bővelkedik akcióban. Nekem egyedül a végső küzdelem sántított, amit több oldalon át elnyújtott a szerző. Pedig hitelesen tudósítja a veszélyes helyzeteket és elég érzékletesen vet véget a szereplők életének, mégis a vége túl hosszan elnyújtott lett.
Ez a kötet, bár egy trilógia része, mégis viszonylag lezártnak tekinthető. Természetesen hagy maga után jó néhány kérdést, mégsem vált ki leküzdhetetlen vágyat a folytatás iránt. Ez még jól is jön a magyar olvasók számára, mivel bár a második kötet is elkészült, nem jelent meg hazánkban. A trilógia befejezése pedig ennyi idő után igazán kétségessé vált.
Összességében egy pörgős könyv. Akciókedvelőknek ajánlom.

Helyzetjelentés:
Lassan véget ér a nyár és kezdem úgy érezni, érdemtelenül töltöttem. Gyakorlatilag alig váltottam be előzetes terveimet, amit csak magamnak köszönhetek. Mégis, ha itthon vagyok és nem szükséges minden percemet beosztani, hajlamos vagyok a lustaság eget rengető mértékeire.
Jelenleg George R. R. Martin Trónok harca című művét olvasom. Egyik kedves olvasóm jóvoltából e-bookban letesztelhetem, mennyire követi a sorozat a könyv eseményeit. Eddig teljes mértékben visszaadta. Remélem, a második évad, ami tavasszal jön ki, szintén hű marad az eredetihez.
Mivel azonban elég megterhelő laptopon olvasni, lehet belekezdek egy másik kötetbe is. Még két tartalék könyvem van (The Summoning, Puskapor és Sárkányvér), amit inkább az egyetem mellett olvasok el. Kellenek a vékonyabb könyvek a vonatra és a hosszú semmittevésre az előadások között. A héten azonban vettem egy új könyvet: Az árnyak útján. Már régóta szemeztem vele, mivel a szimatom jónak ítélte. Elég vaskos kötet, így nem lenne túl okos dolog cipelgetni, szóval nekilátok, míg itthon vagyok.