Paddy and the Rats

Az igényes magyar zenekarok népszerűsítéséért egy koncertjelentést írok.
Zenei téren elég válogatós vagyok. Van néhány műfaj, amit sehogy sem bírok megkedvelni, ilyen a techno (szerintem, a zenéhez hangszerek kellenek és nem gépek), a pop (sablonos nyáladzás az elbutult birkáknak), a mulatós és a rap (a beszéd még rímelve sem elég muzikális, amúgy úgysem értem, mit hadovál, de jobban jártam vele, mert csak anyázni tud). Minden más műfajba belehallgatok és van, ami tetszik, van, ami nem.
A magyar zenekarok terén elég kevés esik bele a tetszik kategóriába. Nem azért, mert nincsenek, hanem mert nehéz őket kiszűrni a borzalmas, agyonreklámozott, tömegkacatok közül, mint amiket a tévében és a rádiók többségében nyomatnak. Nem is nézek tévét és hallgatok rádiót. Kész agyleszívás a hatásuk.
Tehát nem vagyok olyan naprakész a hazai felhozatal terén. Most mégis egy igazi gyöngyszemre akadtam.

A Paddy and the Rats ír-skót kocsmazenét játszik punkosítva. Szeretem a punkot, a The Offspring régi nagy kedvencem. Az ír muzsika pedig a fülbemászó, lábat megmozgató kategóriába tartozik. Nem új keletű banda, én mégis csupán pár napja hallottam róla először.
Egyik barátom, F. szólt, hogy minifesztivál lesz a hétvégén és a Paddy and the Rats is fellép. Elmondta, milyen zenét játszanak és hogy a szaktársaitól már hallott róluk. Aztán mutatott egy számot, amivel meggyőzött, ezt nekem élőben is látnom kell. Így a péntekemet egy mini falusi fesztiválon töltöttem, amit egyáltalán nem bántam meg.

Koncertjelentés:
Hála F. apukájának, szereztünk kocsit, így nem kellett buszozással vesződnünk.
Viszonylag korán érkeztünk meg egy világvégi picike faluba. Bár elég közel lakom hozzá, hiszen kocsival alig több, mint fél óra volt az út, eddig nem hallottam róla, sőt erről a minifesztiválról sem.
Előzetes sejtéseim pedig beigazolódtak, mikor nagy nehezen rátaláltunk a helyszínre vezető földútra és megpillantottuk a felállított elég kis méretű színpadot, a sátrat és az embereket egy kukoricás és a falu lakóinak kiskertjének tőszomszédságában. A sátor padján ücsörögve még egy bácsit is láttam, ahogy az alig néhány méterre húzódó kerítés túloldalán nézegette a gyümölcsöse fáit. Közbe persze folytak a koncertek. Nem irigyeltem az ott lakókat nemcsak a hangzavar, hanem a részegek miatt is, akik jobb helyett, akár a kerítésük mellett adhatták ki vacsorájukat.
A helyszín tehát elég ismeretlen, nehezen megközelíthető, így nem is voltak túl sokan a nevesebb fellépők ellenére sem. Elbírt volna még egy kis marketinget a fesztivál.
Bár talán épp ez a bája. Nagyon jól éreztem magam a nyugis környezetben és a nem túl nagy tömegben. Végignéztük a koncerteket, amik közül természetesen a Paddy and the Rats tetszett a legjobban. De az a rockbanda sem volt rossz, akik akkor zúztak, mikor megérkeztünk. Jó volt hallani egy kis ütősebb zenét. A Korai Öröm is elnyerte tetszésünket, ahogy F.-el lötyögtünk rájuk. Ők amolyan nyugis, F. szerint hastáncoszenére hajazó stílusban nyomták. Mégis a Paddy and the Rats kapott le a lábamról.
Ők voltak az utolsók, így mire eljött az éjfél, már kellően felspannolva, belazulva és ami engem illet, térdtől bokáig borban úszva vártuk őket. Nem is én lennék, ha nem ért volna egy kis baleset.
Egyáltalán nem iszom alkoholt, egy kortyot sem és még a szagától is rosszul vagyok. Talán épp józanságom miatt vonzom a részegeket. Pénteken is megtalált egy, F. ismerőse, kevésbé ismert banda gitárosa személyében, aki elbeszélgetett velem. Udvarias és halál nyugodt természetem miatt készségesen válaszolgattam neki. A kedves, vicces részeg kategóriába tartozott, ám a nagy gesztikulálásban kiborította a félig teli borospoharát. Szerencsére, fehérbor volt, én meg rövidnadrágot viseltem, így térdtől lefelé csak a bőröm lett ragacsos. Egyből felpattantam egy lányos sikoltással, amivel felhívtam magamra az egész sátor figyelmét. Az asztalunk többi tagja jót nevetett, én meg bosszankodtam, amiért a tornacsukámba is belecsorgott a pia. Nem vagyok olyan finnyás típus és hamar megszáradtam, a tornacipőmet leszámítva, de az est további részében bortól bűzlöttem, aminek nagyon nem örültem.
Szerencsére, a kis baleset után kezdődött a várt koncert. F.-el be is vetettük magunkat a tömeg közepébe. Aztán figyeltünk. Nem igazán tudtuk, hogyan is kellene táncolni erre a stílusra. Én egy idő után ska-san nyomtam, mert az illett a ritmushoz.
Amúgy is teljesen mindegy, csak a zenét kell érezni és nem figyelni másra.
Fura, hogy az első két sor szinte végigpogózta a koncertet. Először nem hittem, hogy komolyan gondolták erre a jó kis ritmusos zenére, de nekik mindegy volt. Egyáltalán nem értem őket. A pogó nem tánc, hanem gyakorlatilag tömegbunyó és úgysem figyelsz közbe a zenére, szóval tiszta értelmetlen. A párnacsatában több logikát látok, mint ebbe.
Tehát jól kitáncoltam magam, míg F.-t egy, a semmiből feltűnt, srác is megpörgette. Eszméletlen jól nyomták. Egyedül a bokám nem díjazta a manővert, mivel még most is sajog. Kicsit el vagyok kényeztetve, amiért sima terephez szoktam, ott viszont minden második lépésnél gödörbe botlottam az egyenletlen, füves talajon. De így is nagyon megérte.
A srácok tudnak bulit csinálni. Feljöttek a picike színpadra és belecsaptak a muzsikába. Megjelenés ötös, a skót szoknya, skót duda, cilinder és ruhatár miatt. Továbbá minden elismerésem az énekesnek, aki egy tetszetős, fodros ujjú ingben és zubbonyban ugrálta végig a koncertet. Én még a legvékonyabb nyári blúzomban és rövidnadrágban is leizzadtam, így róla szerintem patakokban folyt a víz a ruha alatt.
A közönséget is igyekeztek bevonni és a számok közti átkötő szöveg is a helyén volt. Ráadásul elég hosszú koncertet adtak és sikerült is visszatapsolni őket nem is egy, hanem három számra.
Nagyon jól éreztem magam. Kellemesen kifáradtam és a hangulatom még hajnali fél négykor, mikor bezuhantam ágyamba is tökéletes volt.

Paddy and the Rats tehát egy nagyszerű csapat, különlegesek, ahogy a képen is látszik és olyan zenét játszanak, amit nem lehet végigülni, muszáj ugrálni rá. Mindenképp megyek még koncertjükre, ahogy időm és a helyszín engedi.
Mindenkinek kötelező legalább egy számot meghallgatni tőlük!
Íme néhány kedvcsinálónak:
Freedom
Never Walk Alone
Drunken Sailor
Pub'n'Roll

Helyzetjelentés:
Ismét internet gondjaim adódtak. Meghalt a modemem, így cseppet elzárva érzem magam a világtól. Szerencsére, kaptam kölcsön-modemet, míg valamit nem tesz a szolgáltató. Ehhez hozzájön a szobafestés, a hamarosan kezdődő suli, így kész agyrém vagyok. Most épp a telefon melletti kanapén kuporgok, ideiglenes száműzetésem miatt, míg szárad a szobám fala. Közben pedig azon problémázom, mi lesz szeptemberben. Tárgyfelvételi para a köbön.
Az olvasásnál viszont nincs nyugtatóbb. Jelenleg A szellemidéző című könyvet olvasom és rohamoson fogynak a lapok. Nagyon tetszik.