Minden változik, akár akarjuk, akár nem. Néha a változás jó, néha nem annyira, de kénytelenek vagyunk elfogadni.
A szeptember nekem most a változás hónapja és bár amúgy szeretem a megszokott dolgokat, talán nyugodt természetemből kifolyólag, izgatottan várom az újdonságokat.
Kis kuckóm megújult. Néhány napig borzalmas állapotok uralkodtak otthonomban. Száműzve lettem birodalmamból, míg a festő dolgozott. Igazán esedékes volt már a dolog és az eredmény csodálatos, mégis bosszankodtam ideiglenes hontalanságom miatt. Most viszont már a vadonatúj szobámban járathatom ujjaimat a klaviatúrán.
Büszkén jelentem, milkalila lett a falam!
Eredetileg is lila volt, most viszont kifejezetten a Milka csoki papírjának színére emlékeztet.Egyesek cseppett erősnek, vagy épp sötétnek találják, de kit érdekel. Az én szobám, az én váram, a fő, hogy nekem tetsszen. És tetszik is, méghozzá annyira, hogy fényképezőgépet ragadtam és meg is osztok néhány fotót bepillantást engedve személyes terembe.
Mint említettem a fal a lényeg. De igen, jól látsz kedves idetévedt olvasó, valóban Pocahontas van a faliszőnyegemen. Imádom a Disney rajzfilmeket és már annyira megszoktam, hogy nehezen válnék meg tőle. Ráadásul, praktikus is, mikor álmomban lefejelem a falat.
Az ágyam főlé, most rajzaim kerültek. Elég nehéz volt kiválasztani a megfelelő darabokat. A fekete és a fehér nagyon jól mutat a lila falon. Mivel azonban a színes rajzaim szerintem a leglátványosabbak, kettő alap követelmény volt közülük. Eredetileg csak négy képet szerettem volna, de túl színesnek bizonyultak egymás mellett. így jött az ötlet, hogy a grafit rajzok, majd ellensúlyozzák a dolgot. Amúgy elég vicces, hogy két könyv alapján készült rajz is lóg a falamon. Egy igazi könyvmoly kuckó.
A jobb oldali kép szobám másik oldala. Baromi jól mutatnak a fekete keretes képek a lila falon. Imádom ezt a színt!
A szekrényem még elég csupasznak és rendezettnek tűnik. Elpakoltam a képeslapjaimat a csinos kis dobozaikba (három doboz van és egy nagy méretű boríték / alsó két polc jobb szélén), így lesz majd hely az újaknak.
A piperés polcom is katonás, még. A körömlakkjaim folyton küzdenek a területért. Valahogy mindig terjeszkednek, bár jó néhányat közülük képeslap támasztéknak szoktam használni.
Vicces, hogy mik elő nem kerülnek, ha az ember kipakolja a szobáját és benéz a szekrények mögé, a fiókok mélyére. Sajnos kincsre nem akadtam, csak egy lila plüsskukacra, ami fogalmam sincs hogyan került hozzám, majd landolt a szekrény mögött. Viszont találtam egy akár kincsnek is felérő holmit. Még általános iskolás ballagásomra kaptam egy könyvet. Emlékek könyve a címe és különböző címszavak alatt, kérdésekre válaszolva kell leírni bele a gyerekkori emlékeket. Elég hiányos volt, úgyhogy míg volt néhány szabad percem a pakolásban, kitöltöttem még egy pár oldalt. Vicces lesz még hat, vagy akár több év múlva visszaolvasni. Feltéve, ha ki tudom majd betűzni a macskakaparásomat.
Ez a bal oldali kép egy újabb bizonyítéka a milkalila fal előnyeinek. Tökéletesen látszanak rajta az árnyékok.
Igaz, lámpafénynél kicsit szemcsések lesznek a képek az erős szín miatt, mégis annyira jól mutatnak az árnyékok. Szeretek origamizni, főleg pillangókat és darukat. Egy hiedelem szerint, aki ezer darut hajtogat, annak teljesül egy kívánsága.
Ha már kívánságok, nekem általában nem teljesülnek az olyan dolgok, amikhez szerencse kell. Ma például a drága rendszer öt tárgyról dobott le a mázlipontok hiánya miatt. Senki ne kérdezze, mik azok a mázlipontok, mert a rendszer túl bonyolult, hogy mi egyszerű halandók valaha megértsük. Az egyszerű halandókba pedig mindenki beletartozik, aki nem a tárgyfelvételi programot megíró informatikusok közül való, esetleg nem matematikus végzettségű. A lényeg, hogy bár már előre felkészültem, mégis bosszankodtam kicsit. Ismételten kénytelen voltam átszervezni az órarendemet. Persze az is lehet, hogy jobban jártam az új változattal, de ezen kár agyalni. Mindenképp gyilkos napirendet hoztam össze, csak győzzem teljesíteni.
No, de visszatérve a szobámhoz, megmutatom még ékességemet, egy igazi könyvmoly lételemét, a könyvespolcomat:
Már egész szép gyűjteményem lett, amit pénztárcám függvényében igyekszem növelni. Most viszont a könyvtári könyveket bújom.
Jelenleg a Téboly van terítéken, bár már csak néhány lap van hátra belőle, amit nagy valószínűséggel még ma éjjel elolvasok.
Ismételten kiújult álmatlanságom. Egyszerűen képtelen vagyok aludni. Hiába ragadnak le a szemeim és vagyok fizikailag fáradt, az agyam pörög még a sötét plafont bámulva is és ébren tart. Talán újra magnéziumot kellene szednem. A MagneB6 igazán jó hatással van rám, csak túl szétszórt vagyok gyógyszerek terén. Az első néhány napban lelkesen szedem, aztán ki-ki hagyok egy-egy alkalmat, majd teljesen megfeledkezem róla. Nem szeretem az ilyen kötelességeket és amúgy is csak akkor veszek be gyógyszert, ha már halálomon vagyok.
Ezért sem próbálkoztam még hajgyógyászati pirulákkal. Drágák, nincs garancia a hatásukra és úgyis elfelejtem bevenni őket.
Szóval marad a fodrász, ami ismételten nagy változást fog hozni az életembe. Majd a jövőhéten rászánom magam és kérek végre időpontot. Hiába szeretem a hosszú hajat, változtatnom kell.
A változás pedig, ahogy azt a bejegyzés elején említettem, az élet része és szembe kell nézni vele, mivel elkerülhetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése