Kedves, mint egy kéjgyilkos

Igazán restellem magam, amiért csupán elvétve veszek kézbe magyar szerző által írt könyveket. Mostanában azonban vadászni kezdtem a hazai művekre. Sajnos, nincs túl nagy választék és igazán nehéz kimazsolázgatni őket a többi könyv közül. Pedig egyesek megérdemelnék a nagyobb népszerűséget és néhány írópalánta is a felfedezést. A kiadók többsége mégis előnyben részesíti a külföldi szerzőket. Ahogy végignézek polcomon, az amerikai írókat látom túlsúlyban. Az angol nyelvnek ugyanis megvan a nagy előnye, hogy fordítás nélkül több országban is kiadható.
Amúgy én úgy tartom, hogy olvasni az anyanyelveden az igazi. Hiába értem meg az angol könyveket is, inkább kivárom, míg lefordítják, hogy teljes mértékben, minden egyes betűt ki tudjak élvezni.
Ennyit a hazai könyvhelyzetről. Most egy igazán népszerű magyar írónő könyvét hoztam csemegének.

Vavyan Fable meglehetősen termékeny könyvek terén. Gyakran összefutottam egy-egy kötetével a buszon, metrón, egyéb járművön. Fel is figyeltem rá és úgy jártam, mint az emberek többsége, megtévesztett a név. Meg se fordult a fejemben, hogy hazai kötetbe botlottam, míg utána nem néztem alaposabban. Tetszett, amit találtam.
Rengeteg műfajba belekóstolt már, mégis stílusa alapján egyből felismerhető. Citatumon sok idézetet találni tollából, amik csak növelik nálam presztízsét. Kedvelem az idézeteket.
Tehát elhatároztam, hogy olvasok tőle valamit . Egy ideig bogarásztam a könyveit, de nem akartam több kötetes sorozatba belekapni, így elnapoltam. Pucca barátom jóvoltából azonban megkaptam kölcsönbe a bejegyzésnek címet adó könyvet. Most, hogy már átrágtam magamat rajta, értem, miért a következő szavakkal nyomta a kezembe: "Nem olvastál még Fable-t? Akkor ezt el kell olvasnod. Az egyik kedvencem."
Megfogadtam a tanácsát és milyen jól tettem.

Ez nem egy szokványos könyv. Így nem írom le a fülszöveget, inkább magam foglalom össze.
Az alcím tökéletesen jellemzi: Megbotránkoztató mesék.
Lényegében több rövidebb történetből áll, amik tényleg elég ütősek. A könyvön található figyelmeztetés, így teljesen jogos:

"Vigyázat! A fedél puha a tartalom kemény.

Tényleg kemény, mint a koporsószög. Kell hozzá bizonyos mértékű pszichopata hajlam, hogy az ember élvezni tudja. Még szerencse, hogy mindenkiben van egy kicsi.
Én négy részre osztanám fel a meséket.
Az első részben rövidebb történetek sorakoznak. A legelső a Rossz ómen, jó ómen személyes kedvencem is egyben. Sokat nevettem rajta, bár meglepően idegesített a főszereplő dilipata kényszeressége. Viszont már itt feltűnik kedvenc szereplőm Lomeo Gorton, aki más mesékbe is kap kisebb-nagyobb szerepet. Ebben a részben a könnyedebbek vannak, bár fokozatosan erősödik a tartalom.
A második szakaszba a Halálgyári képek és a Valahol Európában - Új fejezet című történeteket sorolnám. Ezek aztán a velős mesék. Tökéletesen szemléltetik a hidegháborút. Bár első néhány mondat alapján mindenki a második világháborúra asszociál, nem akkor játszódnak, hanem utána. Ez az a része a könyvnek, amit szerintem mindenki értékel. Brutálisan őszinte.
A harmadik rész a Padlógáz című történet, ami számomra Lomeo miatt különösen érdekes, míg a negyedik a Kedves, mint egy kéjgyilkos. Nekem az utolsó mese túl kiszámítható volt az előzőkhöz képest.
Ennyit a cselekményről, mivel a történetek rövidsége miatt nem érdemes tovább részletezni őket. Rátérek inkább a kivitelezésre.
Nagyon tetszik a mesék előtti bevezető szöveg:

"Amennyiben Ön ismer analóg karaktereket a környezetében, azonnal értesítse az illetők pszichiáterét és a pletykasajtót! Saját biztonsága érdekében mielőbb hívja a zsarukat, az atomvakondűzőket vagy az autópálya-rendőrséget!"

Már ebből is látszik, nem szokványos karakterekkel van dolgunk. A többség pszichopata és nem csak képletesen szólva. A legelmeroggyantabb gyilkosokkal találkozik az olvasó, miközben kap társadalomkritikát, keserű humort és jó adag zseniálisan megszerkesztett szöveget és dialógust. És itt lapul az a bizonyos adalék, amit az írónő stílusának lehet nevezni. Nagyon kedvelem a fekete humort és a furfangosan kicsavart, mégis találó kifejezéseket. Ezzel azonban nem mindenki van így. Míg olvastam, volt hogy percekig vihogtam egy-egy mondaton, aztán erős késztetéstől hajtva az első közelemben található élőlénynek elmeséltem, mi ilyen mulatságos. Ezt persze anyukám, a gyanútlan áldozat, nem fogadta túl lelkesen. Legalább annyira agyalágyultnak tartott, mint a könyv delikvenseit.
Kedvenc idézetem a könyvből:

"Úszkált volna cápa a magzatvizedben."

Ezt a kötetet véresen meleg szívvel ajánlom mindazoknak, akik valami meglepően őszinte, sötét humorú alkotásra vágynak sok őrülttel. Szigorúan nagykorúaknak erős idegzettel, nehogy megfeküdje valaki gyomrát a kemény tartalom.

Helyzetjelentés:
Dobpergést kérek! Megvolt az első publikálásom. Igaz, csupán a könyvismertetőim vándoroltak át egy másik blogra, de mivel az egy kiadó (Ulpius-ház) blogja és személyesen válogatnak a beküldött munkák közül, talán nevezhetem publikálásnak. Mindenesetre, számomra nagy dolog, bár cseppet furcsa születési nevemet látni firkálmányaim mellett.
Az ajánlott oldalak közé is bekerült ez a kiadói blog, így bárki utánajárhat.