Az első csók és egyéb démonok

Első ránézésre ez a könyv cseppet sem vonzott. A borító pocsék választás volt, és nem csupán azért, mert pici vágyat sem ébresztett bennem, hogy kézbe vegyem, hanem mert egyáltalán nem is passzol a történethez. Magyar szerzőnek azonban mindig szívesen adok egy esélyt, főleg ha kifejezetten sok jót hallottam róla.

368 oldalával átlagos terjedelmű kötet.

Fülszöveg:

"Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.

Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.

De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?

Patrik maga kezd nyomozni.

Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.

Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.

Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.

Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.

Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?"

Ez egy ifjúsági regény egy kis fantasztikummal fűszerezve, úgyhogy könnyed kikapcsolódást vártam tőle. Egy ideig könnyed is volt, aztán túlságosan ifjúsági lett, így mégsem vált igazán szórakoztatóvá.

Az alapötlet kreatív, és a hazai helyszín, a megszokottság érzése kifejezetten kellemes. A történet nyitánya pedig meglepően szomorú, hiszen a fülszövegben is említett kutya szellemmé válásával indít. Nos, nem voltam erre lelkileg felkészülve, ám ez a kellemes meglepetések közé tartozott. Az ötlet tehát üde, a szöveg többnyire gördülékeny, és az elején még kellemesnek hatott a romantikus és misztikus vonal aránya. Az pedig, hogy férfi tollából olvashatjuk egy kamaszfiú gondolatait plusz piros pont.

Ezzel azonban sajnos ki is merítettem pozitív gondolataimat. Az egyensúly ugyanis hamar felborult, és hol a romantikus szálban toporogtunk, hol a boszorkányság hókuszpókuszában. Az pedig, ahogy a két szál összefutott, nos, enyhén szólva is klisés volt.

Kedvelem a fantasztikus dolgokat, a hétköznapi boszorkányságért pedig oda és vissza vagyok, de ez most nekem rettentően hiteltelen volt. Egyszerre akart hétköznapi lenni, miközben vörös ördögök repkedtek az égen. Nem igazán tudtam eldönteni, ezt most komolyan kellene vennem, vagy  sem. Egyik pillanatban hatalmas veszélyben voltak a szereplők, a következőben meg úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Az pedig, hogy még ők sem vették ezt az egészet komolyan, nem segített a megítélésemen.

A legnagyobb problémám a főhőssel volt. Ebben a történetben az olvasó mindent sokkal előbb összerakott, átlátott, mint maga a főhős, ami kifejezetten bosszantó tud lenni. Számomra mégis a reakciói voltak azok, amelyek taszítottak. Egyrészt, ahogy a szellemkutyával viselkedett finoman szólva is bunkóság volt. Másrészt haldoklik az anyukája, ráadásul egy idő után tudja is, hogy miért, mégsem próbál minél előbb tenni ellene, beszélni róla, vagy akármit megpróbálni az üres frázisok ismételgetésén kívül. Ezzel pedig nem csak azt vontam kétségbe, hogy tényleg a világ legcukibb kutyáját veszítette el, hanem azt is, hogy felfogná, az anyukáját is el fogja veszíteni hamarosan. Mert mit tett azon kívül, hogy nyafogott, nem akar koliba menni? Nos, semmit. Megtudott valami újat, és napokig ült az információn, ej, ráérünk arra még stílusban. Amikor pedig egy gyilkos démon járt a nyomában, mit tett? Persze, hogy elment randira. Aztán meg csodálkozott, hogy az említett démon oda is követte... Finoman szólva sem Patrik a legélesebb kés a fiókban.

A történet a főhős ráérős tempója és lassú felfogása miatt helyenként meglehetősen lapos lett. Ezt pedig a tipikus kamaszkori problémákkal próbálta meg kompenzálni a szerző. Ez jó is lehetett volna, ha a démonprobléma mellett bárkit is érdekelne a bunkó szobatárs és a szerelmi szál alakulása. Ráadásul utóbbin érződött egy kis tinédszer izzadságszag, mivel semmi mélység nem volt ebben a románcban. Sötétség ellenben rengeteg, mert a lány olyan sok jelet küldött neki, hogy szinte világítottak tőle a lapok, csak Patrik nem vette az adást már megint.

A történet lezárása akció szempontjából rendben volt. A boszorkányos szál lezárása kifejezetten tetszett. A főhős családjának élete viszont romokban, ő meg csak rugdalja le róla az apróbb darabokat. Na igen, még akkor sem képes elmondnai mi is történt, mikor már nincs is tétje. Ráadásul ezt egyik kedves boszorkány sem fogja megoldani helyette. A könyv végén tehát a főhős mérlege a következő: válás küszöbén álló szülők, egy lélekben megtaposott barátnő és egy megbántott kutya. Oké, utóbbi megbocsát, a kutyák már csak ilyen kedves lelkek, ám a többi tökéletesen mutatja, miért nem tudtam drukkolni közel négyszáz oldalom át ennek a srácnak.

Összességében tehát ez egy jó ötleten alapuló hazai fantasztikus történet egy sajnálatos módon meglehetősen béna főhőssel. Bármennyire igéretesen indult, helyenként untam, és egyáltalán nem sikerült megkedvelnem vagy legalább megértenem a főszereplőt.

Azoknak ajánlom, akik rontásokon alapuló boszorkányos történetre vágynak, és nem zavarja őket a tinikből álló főszereplőgárda. Kollégisták vagy volt kollégisták előnyben. Aki viszont nem kedveli a teszetosza, lassú felfogású főhősöket, és kicsit komolyabb mágiára vágyik, inkább keressen egy másik könyvet.