Királyok Veszte

Ezzel a könyvvel nagyon-nagyon sokáig szemeztem. Érdekelt, mivel fantasy világban játszódik és a sárkányok központi elemeknek tűntek, ám meglehetősen hosszú, 720 oldal, ráadásul egy több kötetre rúgó sorozat (Sárkányok kórusa) első része. Többször úgy mentem el a könyvtárba, hogy ezúttal tényleg kiveszem, mégis nélküle tértem haza. Egyszerűen nem volt bátorságom még egy terjedelmes sorozatba belekezdeni, főleg olyanba, amelynek még nem jelent meg minden része.

A borító egyébként tetszetős, miatta  figyeltem fel erre a könyvre.

Fülszöveg:

"Egy dalnok inasaként Kihrin legendás tettek meséin nőtt fel. Közben tolvajként azért küzd, hogy elég pénzt gyűjtsön, és kijusson a Főváros nyomornegyedéből. Egyszer azonban rossz házat foszt ki, felfigyel rá egy démon, és az élete gyökeresen megváltozik.Kihrin szorult helyzete magára vonja az egyik uralkodóház figyelmét, akik azt állítják, hogy ő a züllött hercegük rég elveszett fia, és maguk közé fogadják. Az ifjú, akinek az élete ezzel korántsem vesz örömteli fordulatot, belekeveredik új családja kegyetlen törekvéseinek hálójába, és hamar rájön, hogy rég elveszett hercegnek lenni egyáltalán nem olyan, mint a mesékben.
A helyzet csak tovább romlik, amikor Kihrin megszökik kincsekkel teli börtönéből. Megtudja ugyanis, hogy ő áll egy ősi, rettenetes jóslat középpontjában, és az istenektől a démonokig, a sárkányoktól a mágusokig minden oldal a saját céljai érdekében akarja felhasználni őt. Kihrin kénytelen szembesülni azzal, hogy a gyerekkorában hallott régi mesék elég sok mindenről hazudtak. Főképp arról, hogy a történet végén mindig a hős győzedelmeskedik.
De Kihrin talán nem is hős, hiszen nem az a végzete, hogy megmentse a világot. Hanem az, hogy elpusztítsa."

Kezdem egy vallomással, kényelmi okokból mégsem hoztam ki ezt a könyvet a könyvtárból, hanem inkább e-könyv formátumban olvastam. Nem volt ugyanis kedvem egy tégla méretű darabot cipelgetni magammal, ami jó ötlet volt, mert épp egy repülőúton jött meg hozzá a kedvem. Ez pedig azért érdekes, mert az e-olvasóm nem kezeli jól a lábjegyzeteket. Ez a "csupán" 720 oldalas könyvecske pedig legalább 40 oldalnyi lábjegyzettel és függelékkel van ellátva, amivel e-olvasóm képességeiből adódóan a történet befejezése után szembesültem. Az olvasási élményem így lábjegyzetektől mentes, és azt kell mondanom, kifejezetten örülök neki. Természetesen nem bírtam ki, hogy utólag ne olvassak bele, így rá kellett jönnöm, hogy nagyon kilöktek volna a szövegből. Valószínűleg egészen más lenne most az értékelésem, ha mégis a könyvtári példányt választom. (Pedig nem vagyok lábjegyzet-ellenes, de tényleg.)

Meglehetősen vegyes érzéseim vannak ezzel a történettel, ám összességében inkább pozitív irányba billen a mérleg.

A narráció hamar megnyert magának, mivel kedvelem a két szálon futó történeteket. Itt pedig két idősíkon haladnak az események, a múltban és a nem annyira távoli múltban, hogy aztán utolérjék egymást, és összefonódjanak a jelenben. Tetszett az a fokozatosság, ahogy a két szál kiegészítette egymást, és helyükre kerültek az események, illetve megvilágosodtak az összefüggések.

A szerző nem csupán a narrációban volt kreatív, hanem a világépítésben is. Egyrészt ez egy tipikusnak mondható epikus fantasy, ahol veszélyben a világ, vannak baljós próféciák, különféle lények (mint a sárkányok, de róluk majd később) és természetesen mágia és egyéb fegyverek. Másrészt, ahogy a fülszöveg is sugallja, ez egy fordított mese, ahol a hős szegény fiúból nem gondtalan gazdag fiú lesz, hanem gazadag fiú egy nagy rakás világméretű problémával a nyakán. Ügyes ötlet, ami egy kis frissességet visz a megszokottnak tűnő történetbe.

A világ részletessége kellemes, a cselekmény pedig állandó mozgásban van, így nincs idő megállni, bámészkodni. (Leszámítva egyetlen részt, ám ott van egy sárkány, így kit érdekel, ha üldögélünk kicsit.) A szerző fantáziavilága tehát meglehetősen gazdag és látszik, hogy nem csupán sodródott az eseményekkel, hanem minden mozzanatnak célja van a jövőre, a következő akcióra nézve. Ezt pedig a kötet utolsó negyedén tapasztalt "aha" érzések tovább erősítik.

A főhős kedvelhető figura, a rengeteg mellékszereplőből pedig bőven válogathat az olvasó szívének kedves személyt vagy épp olyat, akit szívesen eltenne láb alól. Azért észnél kell lenni, mert olyan sokan vannak ebben a történetben, hogy nem olyan egyszerű követni, ki kicsoda. És itt jön a képbe az a bizonyos vegyes érzéseket keltő eleme a történetnek, ám ez spoileres:

Megvan a szappanoperák azon jelenete, amikor kiderül, hogy az egyik főhős valójában a másik szereplő eltitkolt ikertestvére, nagybátyja, apja vagy szomszédjának a kismacskája? Na, akkor emeld ezt az klisét a köbre és megkapod ezt a könyvet. Itt ugyanis senki sem az, akinek látszik, akinek hiszik, akinek gondolja magát. Ráadásul nem csupán a kusza rokoni kapcsolatokra kell gondolni, hanem a lélekvándorlásra is. Ki puszta véletlenből köt ki valaki más testében, ki szándékosan. Ki reinkarnációval tér vissza korábbi emlékek nélkül, ki tudja, hogy ki volt az előző cirka hatvan életében. Ehhez jön az azt hittem, halott, de mégsem, illetve a meghalt, de visszatért hasonlóan keserédes eleme. Egy idő után teljes káosznak tűnik az egész, ám mégis érezni, hogy a szerző egy gondolatmenetet követett, és nem véletlenszerűen dobázólik a kapcsolatokkal. Nehéz eldönteni, hogy ez az őrület vagy inkább a zsenialitás felé hajlik. Nekem legalábbis kell még egy kötet, hogy ezt eldöntsem. Spoiler vége!

Szándékosan a végére hagytam a sárkányokat. Ők ugyanis azok, akik számomra emelték még ennek a könyvnek az olvasási élvezetét. Klasszikus, hatalmas, tűzokádó sárkányok vannak itt, amelyek nagy mágiához kapcsolódnak, okosak, és saját céljaik, vágyaik vannak. Ha pedig egy sárkány szemet vetett rád, nos, nehéz tőle megszabadulni. Nagyon tetszettek és rettentően remélem, hogy a következő kötetben többet kapok belőlük.

Még egy dologról kell szót ejtenem, a kötetben olvasható erőszakról. Ez a világ meglehetősen kegyetlen, van itt minden a gyilkosságtól az erőszakon át a rabszolgaságig. Ráadásul nem finomkodik, nyíltan megmutatja hogyan használják ki egymást mindenféle tekintetben az emberek. Nem mondanám sötétnek vagy véresnek ezt a könyvet, ám az erőszak épp elég helyet kap benne, hogy a veszély, a probléma, a gonosz démon vagy ember igen is fenyegetőnek tűnjön.

Összességében ez egy kalandos, kellemesen friss elemekkel tarkított, ám mégis klasszikusnak mondható fantasy történet. Egy percig nem unatkoztam rajta, végig fenntartotta a figyelmemet és vannak benne sárkányok. Volt ugyan néhány dolog, amiről még mindig nem tudom megítélni jó-e vagy inkább csak túlzásokba esett a szerző, ám így is jó élményt nyújtott.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik a fantasy kalandokat, és nem zavarja őket, ha olvasás közben sok-sok dolgot, nevet, kapcsolati szálat fejben kell tartani. Ha viszont valaki nem vevő a több idősíkon futó cselekményre, és egytucat szereplőnél többet már nem szívesen jegyez meg, valószínűleg nem ez lesz a számára ideális könyv. Illetve, akit a rabszolgaság érzékenyen érint, óvatosan kezdjen bele, mert a történet központi eleme ez az undorító és felháborító rendszer.

Kiegészítés:

A Sárkányok kórusa összesen öt kötetből áll. Őszintén nem tudom, mi a fenét tudott még kitalálni a szerző négy további hasonlóan vaskos kötetben, de kíváncsian várom. 

Magyarul eddig a harmadik részig érhető el, és csak remélni tudom, hogy a kiadó nem kaszálta el. A második kötetet, Minden Dolgok Neve, hamarosan elolvasom, még mielőtt elfelejteném, hogy a sok szereplő ki kinek a kicsodája.