Végzetes varázsigék

Ezt a könyvet kizárólag a borítója miatt vettem kézbe. Megláttam a lila macskát, és már nem is volt kérdés, hogy jön haza velem a könyvtárból. Igen, néha hozok ilyen felszínes döntéseket, igen, többnyire meg is bánom, de ezért is szeretek könyvtárba járni.

A borító tehát mutatós, 336 lapjával pedig nem egy terjedelmes olvasmány. (Szerencsére!)

Fülszöveg:

"Dan és Liss boszorkányok. Hatalmukat a Fekete Könyvtől kapták. Szeretik használni ezt a hatalmat, különösen akkor, amikor az életben nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnék.

Egy rosszul sikerült varázslat során Liss fiúját elragadja egy gonosz lény, és mindenki halottnak hiszi őt. Dan és Liss barátsága is véget ér azon a végzetes éjszakán. Hogyan gyakorolhatják a mágiát, miután megidézték a sötét erőt? Hónapokkal később Liss felfedezi, hogy a barátja életben van, a föld alatt rekedt egy ősi démon szorításában. Meg kell mentenie őt, de ehhez szüksége van Danre és a Fekete Könyv erejére. Dan azonnal visszatér Liss életébe, és ezzel egyidejűleg ellöki magától új legjobb barátnőjét, Alexát. Alexa azonban maga is nagy titkokat rejteget, és meg kell küzdenie a saját mágikus tragédiájával.
Amikor egy újabb fiatal is eltűnik, a lányok tudják, hogy ez nem lehet a véletlen műve. Vajon milyen mohó mágiát ébresztettek fel? És mit akar ez a varázslat azoktól a tinédzserektől, akiket magával ragadott?"

Mivel hirtelen felindulásból elkövetett olvasás volt, előzetesen csak annyit tudtam róla, hogy ifjúsági történet és boszorkányokról szól. Gondoltam, borongós őszi olvasmánynak ideális lesz, így nem igazán voltak elvárásaim, csak egy kis könnyed mágikus kikapcsolódásra vágytam a borító alapján remélhetőleg macskával. Nos, a macskát megkaptam, a kikapcsolódás viszont elkerült.

Mikor belekezdtem, úgy gondoltam, ez egy boszorkányokról szóló történet lesz tinédzser főhősökkel kiegészítve. Csakhogy elég gyorsan rájöttem, épp fordítva. Ez egy tinédzser lányokról szóló történet, a boszorkányság pedig, nos mellékes. A könyv ugyanis két rettentően bosszantó lány rettentően bosszantó kapcsolatára épít, amit szokásos tini hülyeségekkel fűszerez, ja és mellesleg vannak varázslatok is. De a varázslatok senkit sem érdekelnek, mert fejezetről fejezetre az a lényeg, hogy épp össze vannak-e veszve, vagy épp kibékültek, vagy mivel bántják meg a másikat, amin lehet duzzogni, aztán nem beszélnek, majd mégis megbeszélik, hogy kezdjék az egészet előről. Ez a történet hihetetlenül fárasztó. Folyamatosan az egyébként cseppet sem szimpatikus páros vergődését kell nyomon követni, ja és mellesleg embereket rabolnak, meg van valami gonosz, de kit érdekel, majd lesz valami. Egyszerűen FÁRASZTÓ. Lehet, hogy már túl öreg vagyok az ilyen ifjúsági se veled, se nélküled barátságnak csúfolt kapcsolatokhoz, de ez most egyáltalán nem esett jól. 

Ordít a szereplőkről, hogy nem mágiára, hanem terápiára van szükségük, de sürgősen. A könyv ugyanis tele van negatív viselkedési mintákkal. Akár ki is lehetne írni a borítóra: 300 oldal arról, hogyan NE kezeld a problémáidat. Persze ezzel lehetett volna kezdeni is valamit. A szerző behozott a képbe nem is egy mentális problémát (péládul depresszió és szorongás), amit részletesen be is mutatott, csak aztán nem kezdett vele semmit. Oké, a könyv végén van egy mondat, hogy az egyik lány terápiára jár, mintha ezzel minden meg lenne oldva... A "barátság" problémái is részletesen, helyenként már-már szájbarágósan be lettek mutatva, ám az, mégis hogy lett jóban két ennyire különböző ember, rejtély maradt. A könyv 90%-át kitevő tinihiszti, így fárasztó, vontatott és céltalan. Egyszerűen hiteltelenek a kapcsolatok, a reakciók, és tényleg mindegyikre ráférne egy terápia.

Gondolom, ebből érezhető, hogy a főhősök nem épp szimpatikusak, talán még Alexa van a legközelebb a kedvelhető kategóriához, mivel ő értelmes és érthető reakciókat produkál (legalábbis többnyire). A kamasz nyafi következtében pedig kifejezetten lassú és unalmas a cselekmény. Na, de rendben, ez egy ifjúsági könyv ifjú főhősökkel, előfordul az ilyesmi, ettől még lehet egy szórakoztató boszorkányos történet. Igen, lehetne, de nem az.

A kötet nagyon kis része foglalkozik a mágikus konfliktussal. Ráadásul ez is a főszereplők tinigondjain nyugszik, amitől nem lett kerekebb. A könyv egy varázslattal indít és többször felbukkan benne egy-egy szertartás, csakhogy ezek olyan kis semmilyenek. Meglehetősen súlytalanok, amin az "igazi" boszorkányság bejövetele a képbe sem segít sokat. Van itt egy több évszázados gonosz erő, amit meg kell állítani. Van erre szakosodva egy boszorkány csoport csupa képzett, felnőtt boszival. Mit tesznek? Persze, hogy semmit, mert a tapasztalatlan tinik majd megoldják. Na, ettől az egész boszorkány közösség hiteltelenné vált a szememben. Ráadásnak a gonosz szektavezér motivációja ismeretlen, a főgonosz démon pedig nevetséges. Komolyan gagyi, olyan, mint egy rajzfilmfigura. 270 oldalon át ő a legyőzhetelen, halhatalan veszély csupa nagy betűvel, majd cirka 50 oldal alatt úgy kitapos belőle minden tartást ez a három idegesítő tinilány, hogy az olvasó csak pislog. Mondjuk a démon belelát az emberek szívébe, és ha ott nagy dózisban megkapta azt a hisztit, amivel a könyv kis adagokban de folyamatosan fárasztotta az olvasót, nos, valahol mégis megértem. Ez tényleg pusztító. De viccet félretéve, ebben a könyvben semminek sincs súlya. Se a mágiának, se a gonosznak, se a kapcsolatoknak. Ó, és van benne egy leszbikus szál, na de minek? Ez is egy a sok megválaszolatlan kérdés közül...

Összefoglalva ez egy durván ifjúsági kötet mentális problémák terjedelemes skáláját felvonultató tinédzser lányokkal a főszerepben, amit egy se izgalmasnak, se csavarosnak, nem mondható, súlytalan mágikus szál egészít ki, hogy aztán legyen egy giccsesen rózsaszín lezárása. Kár érte, mert ha csak Alexa nézőpontjából íródott volna, és több lett volna benne a beszélő macska, akkor esetleg tudnám ajánlani valakinek. Így viszont inkább nem tenném.

Kizárólag ifjúsági olvasók vegyék kézbe, de ne számítsanak tőle nagy cselekményre. Ha pedig bárki hasonlóságot vél felfedezni a karakterekkel, tegyen egy szívességet magának és menjen el terápiára!