A lezárás zöld köntöst és 400 oldalnyi terjedelmet kapott. Igaz, ebből az utolsó tíz oldal egy kislexikon azok számára, akik nem emlékeznek mindenre az előző három kötetből.
Fülszöveg:
"Yaan bebörtönzése után a Csillagunió hódításai megrekedtek ugyan, a küzdelmeknek azonban még nincs vége. Judy megtudja, hogy fia súlyos beteg, és kétségbeesetten veti magát a gyógymód megtalálását célzó kutatásba, mely végül messzebb sodorja otthonától, mint valaha álmodta volna. Az Oderut hosszas habozás után belép a háborúba, fővezérnek Giint szeretnék megnyerni, ő azonban felesége betegsége miatt nem akar közügyekkel foglalkozni. Amikor végül újra fellángolnak a harcok, Yaannak ismét szembe kell néznie az övéivel – de saját magával is számot kell vetnie."
A cím ezúttal is sugallja, mi várható ebben a részben, és a szokásosnak mondható pár éves ugrással indít. A harmadik kötethez képest tehát ismét előrébb vagyunk néhány évvel az időben. A teljes sorozat egyébként cirka 20 év eseményeit meséli el. Nem mondom, hogy nem voltak magas elvárásaim, mert kifejezetten kellemesen magasra tette azt a bizonyos lécet az első könyv, és ez a sorozat további részeiben sem ingott meg. Úgyhogy reméltem, méltó lezárást kapok.
A háború tovább folytatódik ebben a kötetben, ám ezúttal nem olyan hangsúlyos. Jelen van, alakítja a szereplők életét, és lezárása gyakotlatilag a sorozat konfliktusának lezárása is, mégsem követjük annyira részletesen nyomon, mint az előző könyvben. Ez pedig egyáltalán nem baj, mert azzal, hogy a történet ismét katakterközpontú lett, lényegében visszatért a kezdetekhez. Mert hiába háború és bolygók sorsa, ez azért egy családtörténetként indult, és az is maradt.
Lényegében elégedett voltam az események alakulásával, mert elég szépen helyükre kerültek korábban említett dolgok. Az írónő a végére sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel, így a veszteségek tovább nőttek, a nagy találkozások pedig megsokszorozódtak. Itt éreztem egyedül megingást az egyébként nagy lelkesedésemben. Kimaradt néhány beszélgetés, ami pedig fontos lett volna. Ezek vagy megtörténtek, csak az olvasó nem kapott róluk tudósítást, vagy nem. Számomra mégis hiányérzetet okoztak. Ha már családtörténet, tessék mindenkivel, a legfiatalabbakkal is foglalkozni. Emilie ennél többet érdemelt volna...
Az előző kötet értékelésénél már írtam róla, hogy kicsit sok a "véletlen" találkozás, és ez itt is jelen van. Értem persze, hogy írói szempontból egyszerűbb, és olvasói szempontból is könnyebb, ha mindig ugyanazok a szereplők futnak össze újra és újra, de helyenként ront a valóságosság illuzióján. A ki kinek a kicsodája és a szegről-végről felbukkant rokonok pedig tovább rontják az összhatást. Ez azonban valószínűleg ízlés kérdése, nekem sok volt, de biztosan van olyan olvasó, akinek nem szalad fel a szemöldöke egy-egy újabb rokoni szál feltüntetése után.
Az események a történet végére kifejezetten felgyorsulnak, így a lezárás is kissé gyorsnak hat, ám ettől függetlenül összességében elégedett voltam a befejezéssel. Az azonban észre vehető, hogy míg az első két könyvnél lassan mesél a szerző, itt hajlamos nagyobb ugráosokat tenni, amitől a cselekmény feszes, olvasmányos, az elmélyülés azonban nem mindig adatik meg. Na, de ehhez nézzük meg a karaktereket.
Judy
Talán az ő szála a leglassabban haladó ebben a kötetben érthető okokból. Mikor kivonódik a háborúból, általa van lehetőség az elmélkedésre, főleg mivel ő hoz be nagyon sok új dolgot. Mintha megint az a kislány lenne, aki az első részben volt, ahogy beleszokik egy új és érdekes életformába. Ez a párhuzam nekem kifejezetten tetszett. Kellemes volt olvasni, és érthetően volt felépítve minden, amit tett. A magánélete viszont egy káosz. Nem csak a már harmadik férjének képbe kerülésére gondolok, hanem általánosságban a szerelmi életére. Értem én, hogy ő a példa a lassan kialakuló, bizalmas kapcsolatokra, de nem igazán éreztem át a kapcsolatait se fiatal korában, se később, se most. Inkább csak sodródott, számomra kevés volt benne az érzelem. Illetve ő is hibás az Emilie vonal kurtán furcsa megoldásaiért.
Giin
Az ő szála lett a legkerekebb ebben a történetben. Az irónő szánt bőven időt rá és a kapcsolataira, így minden találkozás, elválás a helyén volt, és egyáltalán nem érződött összecsapottnak. Szépen vitte a politikai vonalat is, és varrta el a kilógó szálakat. Még mindig nagy kedvencem, így örültem, hogy a lezárásban is megtalálta a számára megfelelő helyet.
Yaan
Ez a karakter elviszi a hátán az egész sorozatot. Nagyon tetszik a személyisége alakulásának íve. A nézőpontja izgalmas, érdekes, és az ő magánélete kifejezetten átérezhető lett. Szuper karakter, a legjobb a sorozatban. Azért ő sem tökéletes, mert a már említett elhallgatott beszélgetésekből kivette a részét, és nála érződik a legjobban a jókor jó helyen és mindenki mindenkivel kapcsolatban áll kevésbé valósághű mozzanatai, de nem rovom fel neki. Viszont, mivel ő oldotta meg lényegében ennek a történetnek a konfliktusát, kicsit jobban alá is lehetett volna támasztani. A lassú fejlődéséhez nem teljesen passzolt ez az éles váltás. A lezárást viszont kifejezetten megérdemelte.
Összességében tehát ez a kötet is hozta a korábbi színvonalat. Szépen elvarrta a szálakat, minden a helyére került és megoldódott. Négy kötetnyi szenvedés és veszteség után pedig senki sem róhatja fel a szerzőnek a boldog befejezést, mert ez most igen is kijárt a karakterekenek.
Nekem nagyon tetszett ez a sorozat, örülök, hogy rászántam magam, és elolvastam. Bátran ajánlom mindenkinek, mert a Csodaidők remek példa arra, hogy hazánkban is vannak kreatív és szepen kidolgozott történetek. Illetve, ha valaki egy remek fejlődéstörténetet szeretne olvasni, mindenképpen pillantson bele, mert Yaan egyszerűen zseniális.
Kiegészítés:
Az első kötetnél már megjegyeztem, hogy a szerző készített egy másik sorozatot is Időcsodák néven. Ugyanúgy 4 kötet, és ugyanazok a szereplők. Csakhogy ez a sorozat egy alternatív kidolgozása az eredetinek, vagyis azt meséli el, mi lett volna, ha Yaan első nagy döntését máshogy hozza meg. Érdekes ötlet, biztosan jól átgondoltan kidolgozta a szerző, de nem szeretném elolvasni. Nekem ez a történet így volt kerek egész, és ezt a remek élményt nem szeretném elrontani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése