2022. november 5., szombat

Kritikus rendszerhiba

Már megint egy sci-fi kötet, ami felkeltette az érdeklődésemet. Még mindig fenntartom, hogy nem ez a kedvenc műfajom, sőt, még a közelében sincs, de kezdem tudni, mi az, amit mégis szeretek a zsáneren belül. Nos, a szórakoztató vonalat. (Meg a társadalmi-politikai vonalat, de az egy másik téma egy másik könyvhöz.) Szóval Andy Weir könyveinek köszönhetően jöhet minden, ami humoros, egy sorozatfüggő gyilokdroid pedig épp ilyen.
Kisregényről van szó, ami ugyan egy sorozat (Az Öldöklő-naplók) része, mégis kerek egészt alkot mindössze 152 lapjával.
A borító tetszetős, hangulatában és elemeiben egyaránt illik a történethez.
Fülszöveg:
"A ​jövő emberisége felett nagyvállalatok uralkodnak, minden egyes bolygóközi küldetést csak a cég szerelhet fel, és csak ők hagyhatják jóvá. A felfedező csapatok saját biztonságuk szavatolása érdekében mindig a cég által delegált biztonsági androidok társaságában utaznak.Sajnos egy olyan társadalomban, ahol a szerződéseket rendszerint az nyeri el, aki a legalacsonyabb összegért bármit elvállal, a biztonság nem éppen elsődleges tényező.
Mint például azon a távoli bolygón, ahol egy csapat tudós éppen felszíni vizsgálatokat végez a céges biztonsági droid felügyelete alatt. Ez a BiztEgység azonban már korábban feltörte saját vezérmodulját, és öntudatra ébredt. Magára csak Az Öldöklőként gondol – bár ezt azért nem hangoztatná, ha megkérdeznék.
Az embereket viszont mélyen lenézi, és csak arra vágyik, hogy legalább addig mindenki békén hagyja, amíg rájön, kicsoda is ő valójában. Azonban amikor egy másik, bolygójukhoz közeli küldetés tagjaival megszakad a kapcsolat, a tudósokra és Az Öldöklőre hárul a feladat, hogy kiderítsék, mi történt velük."
Első ránézésre ez egy keményvonalas sci-fi történet. Űrutazás, bolygók feltérképezése és az ehhez kapcsolódó kütyük, beleértve a robotokat és módosított embereket. Csakhogy a szerző fogta ezt a jól ismert, lerágott csontot és vitt bele egy kis színt egy kifejezetten egyedi főhőssel és egy csipetnyi humorral.
A narráció a főhős BiztEgység (Öldöklőnek hívja magát, de pszt, ez magánügy) nézőpontjából mutatja be az eseményeket, ezt a "világot" és az embereket is. Őt azonban sok dolog egyszerűen nem érdekli, vagy épp nincs kedve visszanézni, mi is történt pontosan, így a leírások, jellemzések meglehetősen szegényesek. No, de ettől rövid és feszes ez a történet és ettől (is) egyedi a főhős.
"Tömeggyilkos is lehettem volna, miután feltörtem a vezérmodulomat, de aztán rájöttem, hogy hozzáférhetek a cég műholdjain át sugárzott szórakoztató csatornák összes tartalmához."
Ez egyértelműen egy karakterközpontú történet, így minden, ami jó benne a BiztEgységhez és annak nézőpontjához kötehető. A szerző remek munkát végzett vele, mert nem egyszerűen szórakoztatóvá tette (ahogy a fenti kötetnyitó első mondat is hirdeti), hanem egy kifejezetten egyedi megközelítést adott neki. Gondolom, mindenki hallott már olyan történetről, ahol a gép életre kel, és elkezd úgy viselkedni, mint egy ember. Hát, ez nem egy ilyen történet. A főhős egy konstrukt és kikér magának minden összehasonlítást az emberekkel. Ő nem akar tőlük semmit, se barátkozni, se meggyilkolni nem szeretné őket, csak egy nyugodt életre vágyik, amit a hobbijának szentelhet. Épp ezért, bár vannak emberinek tűnő reakciói, nem úgy gondolkodik, mint egy ember. Egyébként is legfeljebb egy rettentően antiszociális fickónak tűnhet. Ez pedig szerintem zseniális húzás volt a szerzőtől. 
"…beszélni akartak velem erről. Igen, beszélni egy gyilokdroiddal az érzéseiről. Annyira fájdalmasan érintett ez a gondolat, hogy 97 százalékos teljesítményre zuhantam tőle."
A cselekmény egyébként, terjedelméből adódóan is, gyorsan halad. Szinte rögtön jön az akció, a probléma, amit meg kell oldani, így a történet elég nagy sebességgel menetel előre. Ettől olvasmányos és történetvezetés szempontjából is élvezetes.
A kötet lezárása nagyon tetszett. Tökéletesen passzolt a főhős természetéhez, és remek végszót adott neki. Na, meg persze felvillantotta a folytatás lehetőségét, de erről majd később.
Összességében ez egy nagyon szórakoztató, rövid  történet. Tele van erőteljes sci-fi elemekkel, de annyira jó a narráció és a főhős személyisége, hogy az ember észre sem veszi. Tetszett, örülök, hogy elolvastam.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik kétkedve tekintenek a sci-fi könyvekre, vagy épp tartanak tőlük, mert ez bizony iskolapéldája annak, hogy ezen műfajon belül is akad olyan szórakoztató tartalom, ami bárkinek kellemes kikapcsolódást nyújthat. Akik pedig eddig is szívesen olvastak sci-fi történeteket, ne habozzanak belekezdeni.

Kiegészítés:
Ahogy már említettem, ez a könyv Az Öldöklő-naplók sorozat nyitó része. Jelenleg hat rövid történetet írt erről a kedves BiztEgységről a szerző, amiből négy már meg is jelent magyarul, hála a Fumax gyors munkájának. A második rész a Mesterséges sors címet viseli, míg a harmadik és negyedik történetet összevonták egy kötetbe (Trójai protokoll / Kilépési stratégia). Gyanítom, hogy a további magyar megjelenéseknél is várható hasonló összevonás.
Kíváncsian várom, milyen kalandjai lesznek a szimpatikus gyilokdroidnak, így biztosan el fogom olvasni őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése