Árulás

A Csodaidők sorozat harmadik kötete sárga köntöst kapott. 

406 lapjával ez eddig a sorozat legrövidebb része, ám a cím sugallja, hogy az aktuális témából bőven elég lesz ennyi az olvasónak. 

A kötet végén csupán egy családfa kapott helyet kiegészítésnek, amiről kicsit hiányoltam a legfrissebb leágazásokat.

Fülszöveg:

"Az Alfa elfoglalása utáni pár év tűzszünet lehetőséget adott arra, hogy hőseink – amennyire lehet – rendezzék az életüket. Judy, aki régi nevén rejtőzött el, a CSU-1-en tanul, Giin a szabad államok kormányaiba beépült SE-tagokra vadászik, Yaan pedig két kislányát neveli a feleségével. A háború azonban újra fellángol, és hamarosan mindhárman a csatatéren találják magukat, ráadásul nem is mindig az egymással szembenéző seregek soraiban.

A háború alakulását a háttérben zajló árulások legalább annyira befolyásolják, mint maga a harc, de a politikai színtér mellett a Raas családnak szembe kell néznie saját árulóival is, és van, akit végül azok árulnak el, akikre az életét is rábízta volna."

 A történet ismét pár évvel az előző kötet eseményei után veszi fel a fonalat. A szereplőket ezért újra más helyzetben találjuk, ami friss lendületet ad nem csupán a cselekménynek, hanem a karakterek fejlődésének is.

Ez a kötet erőteljesen a háborúról szól. Nem csupán azért, mert ismét láthatunk néhány pillanatképet a konkrét katonai eseményekből, hanem mert minden szereplő helyzete e köré szerveződik. A háború ugyanis nem csupán a fronton harcoló katonákra hat, hanem mindenre és mindenkire. Ezt pedig nagyon szépen és árnyaltan mutatja be a könyv.

A másik központi elem a címben is felbukkanó árulás, ami értelmezhető konkrét árulásként és átvitt értelemben is belső dolgokra kivetítve. Ez tovább növeli az egyébként is feszült hangulatot, és nagyjából végig bizonytalanságban tartja az olvasót. A kötet végi nagy árulás ugyanis érezhető, kikövetkeztethető, így az olvasó számít rá, ám ettől még átérzi az elárult személy helyzetét.

Az események alakulásával kapcsolatban picit vegyesek az érzéseim. Egyrészt nagyon szeretem, ahogy az írónő realista módon ábrázol egy bolygók közi konfliktust. Nem szépít, nem finomkodik a karakterekkel és nem rejti véka alá a háború szörnyű következményeit. Másrészt viszont néha nagyon érződik a fikció hatása, ahogy több milliárd ember és több bolygó között mindig azok futnak össze, akiket már ismerünk. Tudom, tudom, ez írói szempontból szükséges, csak picikét rondít a valóságosság látszatán. Félreértés ne essék, kifejezetten kedveltem a "nagy találkozásokat", ám mindig kicsit kizökkentettek a valóságosság illúziójából.

Az első kötetben felvázolt rengeteg szál egy része szépen halad, volt amit már el is varrt a szerző, ám akad néhány, ami úgy érzem, parkolópályára került. A könyv végén persze felvillantak (már megint), és csak remélni tudom, hogy az utolsó részben kezd is velük valamit a szerző.

A történet egyébként továbbra is izgalmas, sötéten valósághű, érdekes és gördülékeny. A karaktereket pedig azt hiszem általánosságban mondhatom, hogy kedvelem. Nézzük is meg őket egyesével.

Judy

Judy számomra ismét magára talált ebben a kötetben. A veszteség, ami a második rész végén érte, szerencsére inkább megerősítette a személyiségét és nem tovább gyengítette. Tettei, motivációi megérthetők, még akkor is, ha az olvasó nem mindennel ért egyet. A legjobban azonban az tetszett, hogy minden szörnyűség, nehézség és rengeteg negatív érzés ellenére, még mindig van belőle abból a kedves kislányból, akit az első kötetben megismertem. Az árulás kérdésköre nála egyértelműen egy belső dolog, és bár egyértelműen a túlélés eszköze egy olyan megoldhatatlannak tűnő helyzetbe keveri, amiből nagyon kíváncsi leszek, hogyan fog kimászni.

Giin

Még mindig ő a kedvenc karakterem, és még midig ő felel a politikai vonal továbblendítéséért. Nagyon örültem, hogy a második rész után nem tört össze, hanem talpra állt és folytatta, amit elkezdett. Minden nehézség ellenére talán neki alakultak a legkedvezőbben a dolgai ebben a részben, így remélem, hogy a folytatásban tud majd segítséget nyújtani a többieknek.

Yan

Ez a karakter zseniális. A szerző először felépít az olvasóban egy jó adag ellenszenvet iránta, aztán szépen lebontja, majd eléri, hogy nagyon-nagyon megkedvelje. Olyan íve van a fejlődésének, hogy csuda, amiről öröm volt olvasni. Ráadásul ő van körbebástyázva árulókkal, így minden merénylet ellene (és ebből akad is bőven) szíven üti kicsit az olvasót. Drukkolok, hogy a képességeit végre jó irányban használja fel.

Összességében ez egy nagyon izgalmas folytatás volt, amit élmény volt olvasni. Ezúttal mindegyik szereplő szemszöge ugyanolyan mértékben lekötött, így mindig nehéz volt letenni a könyvet. Rettentően kíváncsi vagyok az utolsó részre.

Bátran ajánlom ezt a részt mindenkinek, aki az első kettőt olvasta, mert garantáltan nem fog benne csalódni. Aki pedig még nem találkozott volna ezzel a sorozattal, sürgősen pótolja, akár jó kapcsolatban van a sci-fi történetekkel, akár nem, mert mindenképpen érdemes megismerkedni vele.