Mozgóképek CXIV.

 Augusztusban kicsit visszaesett a filmek száma, csupán 5 filmet láttam, ám ebből kettőt moziban.

Thor - Szerelem és mennydörgés

"A mennydörgés istene az eddigiekhez nem fogható utazásra indul: a belső békét kutatja. A szuperhősködéstől való visszavonulása azonban rövidre sikerül, mivel a galaktikus gyilkos, Gorr, az Istenölő az istenek kiirtását tűzi ki céljául. A reá váró küzdelemhez Thor segítségül hívja Valkűr királyt, Korgot és volt barátnőjét, Jane Fostert, aki – Thor legnagyobb meglepetésére – képes használni a mágikus pörölyt, Mjölnirt. Ők együtt embert- és istent próbáló kozmikus kalandra indulnak, hogy kiderítsék az Istenölő bosszújának rejtélyes okát, s megállítsák, amíg még nem késő."

Kezdek meglehetősen kiábrándult lenni, ha Marvel filmekről van szó. Az elmúlt időszakban ugyanis több számomra élvezhetetlen filmet láttam tőlük (ITT van példának kettő is), és bár mindig akadnak kivételek (Pókember még mindig zseniális) hezitálva kezdek bele újabbakba. Viszont a Thor előző része nagyon tetszett és ezt az újat is Taika Waititi követte el, így adtam neki egy esélyt.

Ennél a filmnél két lehetőség van: vagy utálod, vagy imádod, nincs középút. A humora vagy elkap, vagy nem. Nos, engem elkapott és rettentően jól szórakoztam rajta. Igen, a sikoltó kecskéken is! Számomra ugyanis egy szuperhősös film a szórakoztatásról szól. Legyen humoros, kalandos, de ne próbálja meg magát komolyan venni, mert én bizony nem tudom komolyan venni a kezeslábasba bújtatott sérthetetlen fickók csetepatéját. Ez a film pedig egy picurkát sem vette magát komolyan, sőt, helyenként saját magán kacarászott, és ez nagyon jól állt neki. Azt elismerem, hogy ez a humor nem mindenkinél működik, többeknek sok lehet, ám én élveztem minden bugyuta viccét.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik nem veszik komolyan ezeket a filmeket, és kedvelik a rendező kissé fura humorát. Ha viszont valakinek az előző rész nem jött be, nos, ez sem fog, mert itt még több viccet nyomnak a néző arcába és vannak sikoltó kecskék.

Az elveszett lány

"Egy nő tengerparti nyaralása sötét fordulatot vesz, amikor szembesülni kezd múltja gondjaival."

Ez a film egy Elena Ferrante regény alapján készült. Még nem olvastam az írónőtől, bár meglehetősen népszerű, csak szemeztem a könyveivel, így gondoltam megnézem ezt a filmet, hogy lássam, érdemes-e a könyveket is megkóstolni. 

Hát, nem hozta meg a kedvemet az olvasáshoz. Ez a történet ugyanis rettentően vontatott, rémesen unalmas, meglehetősen kusza és a szereplői is unszimpatikusak. Hiába jó színészek, engem itt mindenki irritált. Ráadásul az a lélektani vonal, amelyet valószínűleg a könyv is boncolgat, egyáltalán nem jött át. Nem tudtam együtt érezni a főhőssel sajnálom. A huzavonát a babával nevetségesen abszurdnak éreztem. A vége pedig nem hozott megnyugvást.

Egyáltalán nem tetszett ez a film. Ez a műfaj nem az én világom, így kizárólag azoknak tudom javasolni, akik kedvelik a szenvelgő történeteket, és nem zavarja őket, ha nincs mellette cselekmény.

Elvis

"A legendás Elvis Presley élete, ahogy még sosem láttuk: titokzatos menedzsere, a magát csak „ezredesnek” szólíttató Tom Parker szemén keresztül. A két férfi közti különös, sokat változó kapcsolat (néha barátság, néha gyűlölet) több mint 20 évig tartott. Akkor kezdődött, amikor Elvis még a pályája elején állt, nem múlt el akkor sem, amikor az énekes addig példátlan hírnevű sztárrá emelkedett, és akkor is megmaradt, amikor megismerte élete legfontosabb nőjét, Priscillát.
Közben Amerika háborúba ment, elveszítette az ártatlanságát, és megváltozott az egész világ. De a két férfi között mindig megmaradt valami furcsa kapcsolat..."

Nem vagyok Elvis rajongója, nem igazán tudtam róla semmit, és kicsit tartottam a sok dicsérettől, amit ez a film kapott, mert a Rocketman számomra nagy csalódás volt, és féltem, ezzel is így járok majd. Nos, aggályaim alaptalannak bizonyultak.

Ez egy nagyon rendben lévő életrajzi film jó tempóval és megfelelő zenés jelleggel. Számomra, aki minimális háttértudással ült be rá, nagyon sok dologra rávilágított, amiről hallottam, csak nem értettem. Például, hogy Vegas miért van tele Elvisnek öltözött fickókkal... A film tempója feszes, kellemesen halad előre a cselekmény. A negatív szereplő narrációja jó ötlet volt, és nagyon szépen felépíti, miért is volt ennyire különleges Elvis zenéje, holott nem is írt saját dalokat. Austin Butler pedig zseniális, tökéletes választás volt erre a szerepre.

Nekem tehát ez a film nagyon tetszett, így bátran tudom ajánlani mindenkinek, akár rajongó, akár nem. Zenés életrajzi filmek kedvelői előnyben.

Esküvők ideje

"A szülői nyomás arra készteti Ashát és Ravit, hogy eljátsszák egymás párját a nyári esküvőkön, azonban egyszer csak elkezdenek érzelmeket táplálni egymás iránt."

Időről-időre szükségem van egy könnyed, romantikus vígjátékra. Ezt a célt szolgálta múlt hónapban ez a film több-kevesebb sikerrel.

A történet tipikus, az indiai vonal kissé sztereotip, és a film humora sem kiemelkedő. Amolyan, ha nincs jobb dolgod, egynek elmegy film. A készítők szerintem kissé lustára vették a dolgokat, mert ahelyett, hogy kitaláltak volna bármi újat, vagy megpróbálták volna nem ilyen felszínes módon bemutatni az indiai kultúrát, megelégedtek a megszokott sablonokkal. Szóval kicsit csalódás volt ez a film, ám a hónapra kielégítette a műfaj iránti vágyamat.

Kizárólag azoknak ajánlom, akik szívesen néznek meg egy olyan romantikus történetet, amilyet már korábban jó néhány filmben láttak. Ha pedig valaki az indiai vonal miatt érdeklődne, nos, nem ebben fogja megtalálni a kultúra esszenciáját, az tuti.

Rémálmok sikátora

"Az utazócirkusznál dolgozó Stanton Carlisle becsvágyó férfi, aki néhány jól megválasztott szóval tehetségesen manipulálja az embereket. Találkozik egy pszichiáternővel, akiről rövidesen kiderül, hogy talán még nála is veszedelmesebb."

Jó rendező, jó színészek, borongós hangulat, minden csábítónak tűnt, de be kell látnom, hogy el kellene már engednem a cirkuszos történeteket, mert hidegen hagynak.

Ez a film számomra hatalmas csalódás volt. Nem fogott meg sem a történet, ami egyébként tele volt homályos foltokkal és nem a jó értelemben, sem a szereplők, sem a hangulat. Egy ideig még csak-csak fenntartotta a figyelmemet, aztán úgy elkezdtem unni, hogy alig vártam, hogy a főhős lebukjon, és vége legyen végre. A "nagy csavar" sem hatott meg igazán, és még a maffiózó szál is meglehetősen vérszegényre sikerült.

Untam, nem tetszett, inkább nem ajánlom senkinek. Legközelebb pedig hatszor meg fogom gondolni, mielőtt belevágok bármilyen cirkuszban játszódó történetbe.

Értékelés:

Thor - Szerelem és mennydörgés     -  10

Elvis                                                  -   9

Esküvők ideje                                   -   6

Rémálmok sikátora                          -   5

Az elveszett lány                              -   4