Szent Szó

Kedvelem az izlandi irodalmat, ez a borító pedig nagyon szép, és ennyivel meg is nyert magának ez a könyv.

Nem hosszú olvasmány, 284 oldal, gyorsan lehet haladni vele.

Fülszöveg:

"Egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. A rejtély megoldásához egy idegen világban kell követnie a nő nyomait, és meg kell küzdenie a család nem mindennapi múltjával. A Szent szó szenvedélyekről és olvasásról, menekülésről és utazásokról és az emberi elme bámulatos labirintusáról szól."

 A cím alapján számítottam rá, hogy az irodalom nagy hangsúlyt kap ebben a történetben, és ebben nem is csalódtam, bár máshogy alakult, mint gondoltam.

Nehéz lenne beskatulyázni ezt a történetet, mert egyszerre szól anyaságról, kapcsolatokról, írott szóról, miközben elmesél egy nyomozást, és ad egy kis társadalomkritikát. A cselekmény ezért összetett, több nézőpontot és idősíkot követ, ami árnyalja a képet, ám ha az olvasó nem rajong az ugrálásért, kieshet a ritmusból. Én nagyon kedvelem az ilyen szerteágazó történeteket, így jó élmény volt olvasni.

A cselekmény veleje Edda eltűnése és a nyomozás utána, és bár ez viszi el az olvasót a már említett irodalmi gondolatokig, számomra nem ez volt a könyv legérdekesebb része. A családtörténeti szálat sokkal jobban kedveltem. Az írónő kifejezetten érdekes karaktereket alkotott, akik nem épp hétköznapi módon alakították az életüket. Tetszett, hogy minden karakternek volt egy kis mélysége, hogy mindegyiknek adott egy kis teret a kibontakozáshoz, és nagyon tetszett az a családi dinamika, amiben működtek. Egyszerűen lekötöttek az apró-cseprő dolgaik, még jobban is, mint a nyomozás New Yorkban.

Ez a könyv egyébként is karakterközpontú, bár nehéz lenne megmondani, ki is a főhős, hiszen Edda körül forog a cselekmény, ám ő viszonylag keveset szerepel a történetben, ellentétben mondjuk a testvérével. Ráadásul a kifejezetten mellékszerepben lévő karakterek egy része is meglehetősen érdekes, bár akadt egy hiányosság is közöttük. Számomra Ragnar egy nagy kérdőjel volt. Edda férje, mégis alig tudunk meg róla valamit, nem ismerjük a kapcsolatukat, pedig ez a könyv épp a kapcsolatokról szól.

A címben is sugallt irodalmi vonatkozásról vegyes érzéseim voltak. Egyrészt az alapfelvetés és a kezdeti filozófiai elmélkedések érdekesnek tűntek, aztán viszont olyan irányt vettek, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Kicsit talán túlságosan nagyot ugrott bennük a szerző, így helyenként hiányosnak éreztem a téma kifejtését. Az pedig, hogy egyáltalán nem értettem egyet a kötet végi nagy elméleti következtetéssel, nem tette számomra szimpatikusabbá ezt a részt.

A társadalomkritikát is egy cseppet hiányosnak éreztem, mert sablonos állításoknál nem ment mélyebbre. Sőt, egyáltalán nem mutatta be, mégis hogyan lett a különc Eddából tucatmintára készült influenszer. Ezzel pedig szerintem a szerző egy nagy lehetőséget hagyott ki.

Egyébként a szöveg stílusa nagyon kellemes, olvasmányos és helyenként kifejezetten szépnek találtam. (Nagyon tetszett a pikkelyes hasonlat.) Ebben persze a fordító keze is benne van, aki már megint kiváló munkát végzett. A következtetést tehát levontam, fogok még olvasni az írónő tollából.

Összességében tehát, bár voltak benne olyan részek, amelyek nem nyűgöztek le annyira, és a végét összecsapottnak éreztem, jó olvasási élményt adott ez a kötet. Nagyon tetszett a családtörténeti szál, a karakterek és a tempó, így tudom ajánlani azoknak, akik egy különleges családtörténetre vágynak. Elmélkedni szerető olvasók előnyben. Aki viszont a fülszöveg alapján egy izgalmas nyomozást vár, csalódni fog, mert itt nem a cselekményen, hanem a szereplők múltján és belső világán van a hangsúly.

Kedvenc idézet a könyvből:

"Az írásban varázserő rejlik, megváltoztatja a gondolkodásunkat, a viselkedésünket, a világot. Az írás a tűz megszelídítése óta az emberiség legnagyobb hatású eszköze."