A dolog kulcsa a kiadóváltásban keresendő. Míg a sorozat első két részét a Synergie adta ki, addig az újat már a Totel Szervíz. (Utóbbi kiadó egyébként újra megjelentette az első két kötetet 2021-ben, így még furcsább a harmadik kimaradása.)
Mivel mindegyik könyv önállóan is megállja a helyét, történet szempontjából lényegtelen hányadik kötetről van szó, mégis fontosnak tartottam előre tisztázni mindezt.
A borító nagyon szép és a cím is kifejezetten ötletes. 280 lapjával megszokott terjedelmű olvasmány.
Fülszöveg:
"Őszentsége a Dalai Láma rendkívül sok látogatót fogad – köztük hercegeket, elnököket és popsztárokat –, akik szeretnének emléket vinni magukkal a találkozásról. Milyen jó lenne egy olyan könyvet ajándékozni nekik, amely emlékezteti őket a felemelő érzésre, amelyet a láma különleges személyisége és kisugárzása kelt bennük, emellett mélyebb bepillantást enged a manapság nyugaton is egyre népszerűbb buddhizmus fő tanaiba. A közvetlen munkatársak megijednek a feladattól. Mi sem természetesebb, hogy erre legalkalmasabbnak Őszentsége féltett kincse, Minden Idők Legszebb Teremtménye, a Dalai Láma igéző zafírkék szemű macskája tűnik, aki oly sok tudásra tett szert az évek során bölcs tanítója oldalán. Így hát macskabajszos forrásból közelíthetjük meg a buddhizmus négy nemes igazságát, s annak a való életre vetített gyakorlati alkalmazását. A négy lábon járó spiritualizmusban kalandokból, szívet melengető mély érzelmekből és bajuszrezgető, szőrbodorító izgalmakból ezúttal sincs hiány."
A kötetben a korábban már megismert szereplők a korábban már érintett buddhista tanokat boncolgatják tovább.
A könyv a címben is helyet kapó négy buddhista alappillér köré épül. Mindegyiket egy-egy mellékszereplő hétköznapi példája által mutatja be, így könnyen követhető és érhető.
"Mióta Őszentsége először említette, azóta tanulmányozom Buddha szobrait és képmásait, de istenbizony, semmiből nem látok négyet rajtuk. Sem a kezükben nincs négy jellegzetes akármi, sem a díszítésükben. Bármi legyen is ez a négy izé, számomra egyelőre megfejthetetlen a titkuk – de nagyon remélem, hogy idővel megértem őket."
Valamiért nekem ennek a kötetnek az olvasási élménye elég hullámzó volt. Akadtak benne olyan részek, amelyek érdekesnek, kedvesnek és elgondolkodtatónak hatottak. Például az idősek otthonában játszódó részeket kifejezetten szerettem. Akadtak azonban olyan szakaszok a könyvben, ami inkább száraznak, helyenként nyilvánvalónak és helyenként már túlságosan transzcendensnek tűnt. Gondolok itt elsősorban a jógikra és a második kötetben már felvetett előző életekre. Ezek a részek kevésbé kötöttek le, el-elkalandoztak közben a gondolataim. Pedig a könyv kifejezetten rövid részekre épül, nem mesél sokat, hogy könnyen be lehessen fogadni az információkat és úgy általánosságban kellemes a tempója.
"Univerzális igazság, hogy ha a magad boldogítására törekszel, ahhoz másokat kell boldoggá tenned. Azáltal, hogy adsz, magad válsz többé."
Természetesen most is voltak remek gondolatok a könyvben, mint a fenti idézet, és úgy általánosságban pozitív benyomást adott a buddhizmusról. Mélyebben azonban most sem merült el bennük és ez így a negyedik kötetnél már cseppet furcsa.
A főhős cica persze még mindig aranyos, a körülötte élő emberek pedig szimpatikusak, így nem volt benne semmi más vagy rosszabb, mint az előző két köteteben. Bennem mégis hiányérzetet keltett, pedig a Dalai Láma ezúttal picurkát többet szerepelt.
Összességében tehát kellemes, könnyed könyvecske. Kikapcsolódásnak, pozitív gondolatok összegzésének ideális, de nem ad többet, mint előzményei. Szóval, aki azt várja tőle, amit az előző két rész nyújtott, bátran vágjon bele, nem fog csalódni. Aki viszont már kicsit szintet lépne, magasabb elvárásai támadtak, óvatosan bánjon vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése