A Dalai Láma macskája elolvasása után nem volt kétséges, hogy kell nekem a folytatás. Csakhogy még mindig nem olyan egyszerű beszerezni őket, így kicsit váratott magára a dolog.
A borító ezúttal is szép, a terjedelem pedig könnyed 272 lapjával. A cím igazán hívogató, főleg ha az olvasó macskakedvelő típus.
Fülszöveg:
"Mielőtt a Dalai Láma Amerikába indul egy több hetes oktatási körútra, azt a feladatot adja szeretett DLM-ének (Dalai Láma Macskája), hogy találja meg a boldogság valódi forrását. Szegény cicus nem is sejti, hogy milyen kalandokat rejt ez a kihívás.Egy kimerítő hajsza McLeod Ganj utcáin az önimádat veszélyeinek váratlan felismeréséhez vezet. A Tarchin jógival történt misztikus találkozás során elképesztő felfedezéseket tesz a múltjával kapcsolatban, ami mindannyiunk számára tanulságos. Elismert pszichológusok, magas rangú lámák és híres írók kihallgatott beszélgetései segítik őt abban, hogy megtalálja a kapcsolatot a tudomány, a buddhizmus és a boldogság között."
Méltó folytatása az előző kötetnek. Kifejezetten tetszett, hogy a könyv cselekménye picivel később indul, mint ahol az előző rész befejeződött. No, nem mintha nem olvastam volna szívesen kismacskákról, ám ez azért több mint egy egyszerű cicás könyv, így a helyes szőrgombócokon kívül egyéb elvárásaim is voltak.
Mondanivaló szempontjából épp ott folytatódik, ahol az előző kötet befejeződött, vagyis a buddhizmus megismerése tovább halad az élet apróságai felöl egy nagyobb kép felé. Ez azért jó, mert így a szerző nem ismétli önmagát, hanem egyre több szempontból mutatja be a buddhista tanokat természetesen nem csupán elméleti szempontok alapján.
Mivel a Dalai Láma ebben a könyvben viszonylag keveset szerepel, nagyobb hangsúly került a többi szereplőre, és persze új karakterek is feltűntek. Ezúttal az ő életük alakulása adta a cselekmény vonalát és nem a jövő-menő híres vendégek. Ettől a könyv egy picit otthonosabbá vált, hiszen a karakterek többségét már ismerősként köszönthette az olvasó, másrészt megmaradt egy szűk körben a központi kérdés köré építkezve. Na, és hogy mi ez a kérdés, hát a dorombolás, vagyis a boldogság.
A könyv ezúttal sem volt kioktató, csak elmesélt egy-egy nézőpontot, felvetett egy-egy elméletet, és megmutatta, hogy a főhős cicus szempontjából mit is jelent a boldogság, akarom mondani dorombolás.
"A boldogság mindig ebben a pillanatban rejtőzik, itt és most."
A szövegben természetesen akadnak szép és elgondolkodtató mondatok, mint a fenti idézet. A befogadásuk és értelmezésük azonban az olvasóra van bízva. Épp úgy, mint a jóga, a meditálás illetve a reinkarnáció témája, amelyeket a történet könnyed macskaléptekkel körbejár.
A buddhizmusból fakadó spiritualitás miatt ez a rész cseppet misztikusabbnak mondható, mint az előző. A főhőst már nem csupán a materiális dolgok foglalkoztatják (mint az étel vagy egy kényelmes fekhely), hanem elkezd a karmikus kapcsolatain is töprengeni két szundikálás között. A könyv így szintet lép a kedvcsináló buddhizmustól az alapokig. Persze még így se várja senki a vallás mélyebb megismerését ettől a könyvtől, hiszen egyáltalán nem ez a célja. Ez csupán egy kedves történet egy cica nézőpontjából buddhista gondolatokkal fűszerezve. Ez a macska ugyanis nem egy közönséges házikedvenc, hanem a Dalai Láma macskája, így kijár neki a nagyobb figyelem és tisztelet.
Nekem tetszett ez könyv, nem csalódtam benne. Épp annyi kellemes gondolatot olvashattam a lapjain, mint vártam, és épp abban a könnyed stílusban, ahogy az első könyv alapján megszoktam.
Tudom ajánlani mindnekinek, akinek A Dalai Láma macskája tetszett, illetve azoknak, akik egy kedves történetre vágynak pozitív gondolatokról. Macskakedvelők előnyben.
Kiegésztés:
Jó hírrel szolgálhatok, a szerző harmadik kötete, A négy lábon járó spiritualizmus is elérhető már magyarul. Gyorsan meg is rendeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése