Mostanában elég sűrű napjaim vannak, így ismét az utolsó utáni pillanatra hagytam a márciusban megnézett filmek értrékelését. Csúnya dolog a halogatás, de úgy tűnik, rákaptam az ízére.
Márciusban tíz filmet láttam, közülük egyet moziban. Szántam időt animációs filmre és dokumentumfilmre is, ami nem rossz arány.
Luca
"A gyönyörű olaszországi tengerparti településen játszódó Luca hőse egy kisfiú, aki feledhetetlen, fagylalttal, tésztával és végeláthatatlan robogózásokkal teli nyarat él át. Lucával együtt részese a kalandoknak újdonsült barátja is, ám a sok mókázást beárnyékolja egy súlyos titok: mindketten tengeri szörnyek a víz alatti világból."
Nagyon kíváncsi voltam erre a mesére. Egyrészt, mert szeretem a Pixar filmeket, másrészt mert Olaszországban játszódik a történet.
Nos, nem csalódtam. Ez egy nagyon kedves mese a barátságról, miközben a másság elfogadására biztat. A cselekmény egyszerű, a karakterek szerethetőek, a látványvilág pedig szép. Szóval minden benne van, ami egy jó meséhez kell. Nem mondom, hogy ez a stúdió legjobb alkotása, de nekem tetszett.
Kellemesen kikapcsolt, így bátran ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Mennyit ér egy élet?
"Egy ügyvéd kemény leckét kap az élettől, amikor lehetetlennek tűnő feladattal bízzák meg: határozza meg, hogyan lehetne kompenzálni a 2001. szeptember 11-i terrortámadás eredményeként nem számszerűsíthető veszteséget szenvedett családokat."
Szeretem az elgondolkodtató filmeket és ez az. Ráadásul valós eseményeket dolgoz fel.
Mivel egy amerikai tragédiát helyez a középpontba, nem hiszem, hogy bárkit meglepetésként érne, hogy ez a film bizony nagyon amerikai. Európában szerintem máshogy kezelték volna ezt a kérdést. Ettől függetlenül érdekes alkotás, elgondolkodtató etikai kérdésekkel. A színészek jók, a kiragadott történetek jó okkal voltak kiválogatva, és a tragédia emléke előtt is tiszteleg kicsit.
Nekem tetszett, de csak azoknak ajánlom, akik kedvelik a valós eseményeket bemutató drámákat. Nagy cselekményt senki se várjon tőle, mert itt nem a tetteken, hanem a gondolatokon van a hangsúly.
Az Adam-projekt
"Egy férfi visszautazik a múltba, ahol találkozik gyerekkori önmagával. A párosnak meg kell találnia édesapjukat, aki történetesen az időutazás lehetőségein kísérletezik. De mi történik akkor, ha az apának végül nem sikerül feltaláni az időutazást? A következmények beláthatatlanok lehetnek."
Úgy gondoltam, ez a film vicces lesz és szórakoztató, mint a főszereplő Ryan Reynolds. Nos, valamennyire az, de akadnak benne hibák is bőven.
A korhangulat és a főhős két énjének párbeszédei teljesen rendben voltak. Ettől a film kifejezetten szórakoztatóan indul. Csakhogy az időutazás kérdésköre egy olyan kényes téma, amibe már nem egy alkotásnak tört bele a csavarkulcsa. Sajnos ennél a filmnél is ez a helyzet. A csihi-puhi még szórakoztató volt, bármennyire is elrugaszkodtak mindenféle valóságosságtól, ám a végső küzdelem rettentően bugyuta lett. Ez pedig nem tett jót az összhatásnak.
Azoknak tudom ajánlani, akik egy retró sci-fi-re vágynak, mert ők értékelhetnek benne dolgokat. Aki azonban komolyabb elvárásokkal ülne le, fenntartásokkal kezelje ezt a filmet.
Utolsó éjszaka a Sohóban
"Egy fiatal lánynak divattervezés a szenvedélye. Rejtélyes módon képes belépni a ’60-as évekbe, ahol találkozik bálványával, egy káprázatos, feltörekvő énekessel. Ám az 1960-as évek Londonja nem teljesen az, aminek tűnik: olyan, mintha az idő szétesne, és ennek megvannak a maga baljós következményei…"
Ez a film már a mozikba kerülése idején érdekelt. Ígéretesnek tűnt a szereposztás és a hangulat is. Aztán hallottam róla néhány nem épp pozitív kritikát, többet között Nel barátomtól is, így a moziba végül mégsem jutottam el rá.
Azt kell mondanom, nem olyan nagy veszteség, hogy nem széles vásznon néztem meg, bár kicsit erősnek érzem a negatív kritikákat. Ez a film szerintem egy teljesen oké thriller. Vannak benne homályos foltok, különösen a misztikus szál körül, de a cselekmény leköti a nézőt, a hangulat remek, a zene és a látványvilág pedig a helyén van. Még a lezárás csavarja is tetszetős, bár a "konfliktus" megoldása kissé olcsó lett. A színészek egyébként jók, így én többnyire azt kaptam tőle, amit vártam.
Senki ne kezdjen bele magas elvárásokkal, de egyébként a műfajt kedvelőknek tudom ajánlani egy hétköznap esti programnak.
Anya kontra androidok
"Georgia és barátja, Sam veszélyes útra indulnak, hogy elmeneküljenek hazájukból, amely váratlan háborúba keveredik a mesterséges intelligenciával. Napokkal első gyermekük érkezése előtt a párnak szembe kell néznie a Senki földjével – az androidlázadás fellegvárával – abban a reményben, hogy még a szülés előtt biztonságba kerülhetnek."
Hát, ez a film épp annyira gagyi, mint amilyennek tűnik. Pedig az alapötlet nem rossz, csakhogy a háttér kidolgozatlan, a cselekmény bár feszült, nem olyan izgalmas, a horror elemet meg inkább hagyjuk. Több sebből vérzik tehát ez a film, pedig lehetett volna sokkal-sokkal jobb. A készítők kicsit talán sokat akartak belesűríteni, pedig a kevesebb néha több elv itt kifejezetten jól jött volna. Szóval hiába az ötletes felvetés, ez egy gyenge film. Kizárólag azoknak ajánlom, akik a meg nem valósított lehetőségeket is tudják értékelni.
Októberi égbolt
"Az önéletrajzi ihletésű filmben Homer Hickam az 1950-es években, egy kis nyugat-virginiai bányászvárosban tölti gyermekéveit. Kilátásai nem túl fényesek, valószínűleg ő is bányász lesz, akárcsak édesapja. 1957 októberében azonban megváltozik Homer számára a világ: fellövik az első szovjet Szputnyikot. Attól kezdve a rakéták érdeklik leginkább a fiút. Barátaival minden idejét a kísérleteknek szenteli, a szülői rosszallások ellenére. Egyedül Riley tanárnő bátorítja a komolyabb kísérleteket. Vezetésével beneveznek a Nemzeti Tudományos Díjért folyó versengésbe."
Ez egy régi film, 1999-es alkotás, ám csak most volt szerencsém hozzá.
Életrajzi alkotás, így valós eseményeket mesél el. A főhősei középiskolások, ami ad neki egy könnyedebb, helyenként szórakoztató hangvételt. Akár tipikusnak is mondható film, hiszen a már jól ismert történetet meséli el feltörekvő srácokról, akik nem elégedtek meg azzal, amit szűk környezetük nyújtott. Kedvelem az ilyen történeteket, inspirálóak. Azért a film tartalmaz nem egy drámai elemet, hogy a dolgoknak súlya is legyen, de végeredményben egy pozitív alkotás. Különösen tetszett, hogy a végén eredeti fényképekkel megjegyezték, mire vitték a srácok felnőve.
Bátran ajánlom azoknak, akik kedvelik az ilyen típusú történeteket. Az, hogy régi, senkit se rettentsen el, mert a felette elszállt évek nem rontottak rajta.
München
"1938: Németország bekebelezte Ausztriát. Most a Szudéta-vidék következik. Hitler háborúra készül, míg az angolok, Chamberlain miniszterelnök vezetésével a békéért dolgoznak. A helyzet pattanásig feszült, és úgy tűnik, semmi sem tudja visszatartani Európát egy újabb háborútól. Hugh Legat a brit külügy ifjú reménysége, aki akaratán kívül titkosszolgálati játszmákba keveredik. Régi barátja, a náci bürokráciában dolgozó Paul von Hartmann és társai elhatározták, hogy megbuktatják Hitlert, ehhez viszont arra van szükségük, hogy a feszült helyzetet rendező Müncheni Konferencia kudarccal végződjön – ez pedig háborút jelentene Anglia és Németország között."
Ez egy kémfilm nem kémekkel a főszerepben. Könyvadaptáció (nem olvastam), és bár a történelmi események valósak, maga a cselekmény a fantázia műve. Ez azonban egyáltalán nem baj.
A szereposztás remek, az alap felütés klasszikusnak mondható, hiszen rengeteg történetben kerül két ellentétes oldalra két jóbarát, de egyáltalán nem unalmas. A hangulata feszült, de nincs benne akció. Nekem nagyon tetszett, hogy bár egy szokványos kémtörténetet mesél el, a kémkedéssel megbízott személyek távolról sem kémek, hanem egyszerű emberek, akik pusztán belekeveredtek a nagy politikai eseményekbe. Szóval senki se számítson James Bondra.
Nekem tetszett. Izgalmas volt, érdekes és mondtam már, hogy nagyon szeretem a színészeket? Bátran ajánlom azoknak, akik egy visszafogott, valósághű kémfilmre vágynak vagy csak kedvelik a barátságot középpontba állító történeteket. Aki viszont háborús filmet akar, nos, keresse máshol.
Three Songs for Benazir
"A Three Songs for Benazir egy Oscar-díjra jelölt 2021-es afgán-amerikai dokumentumfilm."
Az Oscar-díj jelölés miatt néztem meg ezt a dokumentumfilmet.
Rövid film, mindössze 22 perces, ennek megfelelően csupán egy-egy pillanatképet mutat meg az afgán menekültek életéből. Azért ez a néhány kép is igen erős, hogy a néző átérezze, milyen nehéz helyzetben vannak. Ettől függetlenül hiányérzetem volt a filmmel kapcsolatban. Szerettem volna jobban megismerni a szereplőket, az életüket. Illetve a film összeállítását is cseppet kapkodónak, míg a kamera szögét kifejezetten szűknek éreztem.
Szóval érdekes volt, de nem igazán adott többet annál, amit már eddig is tudtam. Ahhoz jó, hogy meghozza az ember érdeklődését az afgánok helyzete iránt, de aki többet, mélyebben szeretne tudni róluk, az inkább olvasson utána. Ha pedig valaki ezt irodalmi alkotással tenné, tudom ajánlani Khaled Hosseini könyveit.
Audible
"Az Audible egy 2021-es amerikai rövid dokumentumfilm, amelyet a Netflix számára készítettek, és Matthew Ogens rendezte. A 94. Oscar-díjátadón jelölték a legjobb rövid dokumentumfilm kategóriába."
Szintén egy díjra jelölt rövid dokumentumfilm. Siket amerikai focistákról szól, ami kifejezetten érdekesnek tűnt nem csak nekem, hanem San Diego szerint is.
39 perces vagyis picivel hosszabb, mint az előző film, ám ez is hagyott némi hiányérzetet. Itt kicsit jobban ki volt fejtve a főhős háttere és tényleg érdekes dolgokba engedett bepillantást. Viszont, kicsit furcsa ezt így leírni, de kevés volt a foci. Sportfilmet vártam tőle, ám nem ezt kaptam. Lehet, hogy csak a rövidsége miatt, lehet hogy egyszerűen a készítők nem akartak jobban belefolyni a sportba, de nekem ez a vonal nagyon kevés volt benne.
Tehet ez sem egy kiemelkedő dokumentumfilm. Ha valaki szeretne némi információhoz jutni az amerikai siket tinédzserekről, arra megfelel, de ha valaki sport szempontjából közelítené meg a témát, csalódni fog.
A rosszfiúk
"Miután egy életen át legendás rablásokat hajtottak végre, 5 hírhedt rosszfiú – Mr. Farkas, Mr. Kígyó, Mr. Piranha, Mr. Cápa és Ms. Tarantula – nekiveselkednek az eddigi legnehezebb kihívásnak… Megpróbálnak jó útra térni."
Volt egy március végéig érvényes mozijegykuponunk. Mivel nem szerettem volna elesni az ingyen mozi lehetőségétől, a hónap egyik utolsó napját kitűztem mozinapnak. Csakhogy filmet választani nem volt egyszerű, annyira gyér volt a felhozatal, így végül emellett az animációs film mellett döntöttünk. Nos, jól tettük.
Ez a film egy tipikus rablóbandás történet gyerekeknek szánt változata, ami felnőtteknél is működik. Ha ugyanis az ember eltekint tőle, hogy van néhány beszélő, emberként viselkedő állat az egyébként emberek lakta társadalomban, akkor nagyon jól tud szórakozni. A cselekmény pörög tele akciójelenetekkel. Van itt minden az autós üldözéstől a betörés megtervezésén át a verekedésig. A karakterek szórakoztatóak és fejlődésre képesek. A humor is a helyén van, a látványvilág szintén, a fő gonosz meg, nos, amint megláttam, tudtam, hogy ő a hunyó, de ez nem rontotta el a filmélményt.
Ez tehát egy nagyon szórakoztató mese. Semmi extra, de így is megállja a helyét kicsiknél és nagyoknál egyaránt. Bátran tudom ajánlani, nekem nagyon tetszett.
Értékelés:
Luca -> 10
A rosszfiúk -> 10
Mennyit ér egy élet? -> 9
Októberi égbolt -> 8
München -> 8
Utolsó éjszaka a Sohóban -> 7
Audible -> 6
Three songs for Benazir -> 6
Az Adam-projekt -> 5
Anya kontra androidok -> 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése