Ausztria szépségei

Most, hogy begubóztam a lakásba (itthonról dolgozom, így alig mozdulok ki), és az egyik legkedvesebb időtöltésem, az utazás bizonytalan ideig mellőzésre kerül, úgy döntöttem, gondolatban utazom ebben a szép naspütéses időben. 

Nem is kell messzire visszaemlékeznem, mert tavaly, Kína után volt két utazásom, amelyekről még nem írtam, illetve az idei évet is egy különleges utazással indítottam. Úgyhogy most behozom a lemaradásomat úti beszámolóimból, hátha olvasóim is szívesen utaznának kicsit gondolatban, most hogy máshogy nem igazán lehet. Haladjunk időrendben, vagyis nézzük meg, merre jártam nagyjából egy hónappal nagy ázsiai túrám után.

Filzmoos

kilátás a szállásunkról

Tavaly augusztusban kihasználva a hosszú hétvégét San Diegóval elautóztunk Ausztra csodás hegyeihez. 

Valójában még az év elején, január környékén gondolkodtunk egy osztrák úton, mert Dörmi barátom kint töltött pár hónapot, és hívott, hogy látogassuk meg. Csakhogy elég költségesnek tűnt eljutni a svájci határhoz, illetve egy kissé komplikáltnak is az időjárási viszonyok miatt. Ezért mentünk végül csak Brnoba, ami kifejezetten kalandosra sikerült nem feltétlenül a jó értelemben. Az osztrák utat azonban nem vettem le a listámról, így mikor szóba került az utazás lehetősége, rögtön elő is húztam. Egyáltalán nem bántam meg, olyan csodás pár napot töltöttünk ott.

Ausztria csodálatos, van ott minden, amit szeretek: hegyek, cuki falvak, tavak, várak, gyönyörú városok és gazdag élővilág. Pár napba azonban nem fér bele minden, így szűkítenünk kellett a helyszínt, így döntöttem végül Salzburg tartománynál. (Salzburgig azonban nem mentünk el, ezt majd talán valamikor pótolni tudjuk.)

úton

Szállást Filzmoosban szereztem, és ez egy kíváló döntésnek bizonyult. Egyrészt remek könnyed túrákat tettünk a környékén, másrészt közel volt a kinézett úti célokhoz (Ezekről majd külön begyejzésekben beszámolok.), harmadrészt pedig olyan kedves szállásadónk volt, hogy örök hálával tartozom neki. (Erről azonban majd szintén egy másik bejegyzésben mesélek.)

A lényeg, hogy Filzmoos egy nagyon aranyos, picike település, ahol csend van, nyugalom, és ami nyáron kedvelt a túrázók szempontjából, míg télen a síelni szeretők paradicsoma.

Egyszerűen imádtam a zöld legelőket, a szabadon sétálgató teheneket, a csodás hegyeket, a fák illatát, a vadvilágot (láttunk őzet és hegyi kecskét is), és azt a nyugalmat, ami átjárt ott. Megérkezésünkkor már bele is vettük magunkat a túrázásba, és tettünk egy kisebb kört sötétedésig.

a táj

Vannak bizonyos mániáim. Például szeretek egyedül sétálni az erdőben, szeretem a kisebb csapásokat felfedezni, és nagyon szeretek állatokkal és érdekes növényekkel találkozni. 

San Diego jó partner ebben, mert sosem utasít vissza egy kis kihívást a keskenyebb ösvényen felfelé, ám nem annyira osztja rajongásomat az élővilág iránt. Nem értette például, miért mászok be a bokorba azért, hogy lefényképezzek egy mérgező gombát. Illetve a teheneket sem kívánta közelebbről megcsodálni, míg engem az egyik (amelyik a mellékelt képen látható) majdnem arcon is nyalt. Ettől függetlenül türelmesen megvárta, míg a faluban nyuszikat hajkurásztam, macskát dögönyöztem, és szamarat simogattam.

mesebeli mérges gombák

Vidéki lányként kifejezetten tudom értékelni a csendes, kicsi településeket és a házi állatokat. Szeretem, ha éjszaka olyan sötét van, hogy minden csillag látszik az égen, és szeretem a csendes estéket, amikor csak a tücskök és a szél hangját hallani.

Filzmoos minden kritériumnak megfelelt. Igazán pihentető volt ide jönni vissza egy hosszú, csatangolással teli nap után. Illetve épp olyan jó volt innen, a hegy nyugodt lábától elindulni reggel az aznapi felfedésünkre. 

Onnan tudom, hogy kiváló szállást választottam, hogy megfordul a fejemben, milyen lehet itt lakni. Itt pedig megfordult, mert igazán nehéz szívvel hagytuk ott, mikor vissza kellett térnünk Budapest egyáltalán nem ilyen nyugodt környezetébe.

erdei gombás pizza

Egyébként, bár kicsi településről van szó, mindent megtalál az ember, amire szüksége lehet. Van posta, vannak boltok és vannak kiváló éttermek. 

Nem épp tipikus osztrák étel volt, de ausztriai utunk során itt ettem a legfinomabbat. A mellékelt képen is látható pizza, nem csak megfelelt az olasz kritériumoknak a tészta szempontjából, hanem igazi csemege lett a helyben szedett vadgombákkal a tetején.

Ami pedig nyugati szomszédaink hozzáállását illeti, nagyon kedvesek. Az utakon nyugodtan és kifejezetten biztonságosan vezetnek, illetve mindenhol a kisbolttól az éttermeken át a várakig kedvesen fogadtak. A szállásadónkat pedig tényleg nem győzöm dicsérni, olyan kedves és segítőkész volt.

Ausztria tehát jó hely, gyönyörű táj, barátságos lakosok és rengteg látnivaló jellemzi. 

Utóbbiakról majd a következő néhány bejegyzésben beszámolok részletesebben.