2020. április 15., szerda

A köd hercege

Szeretem Carlos Ruiz Zafón könyveit, így mindig nagyon lelkes vagyok, ha új műve jelenik meg magyarul. Úgyhogy amint hírt szereztem A Köd trilógiájának magyar megjelenéséről, már elő is rendeltem az első kötetet. Aztán érlelgettem a polcomon, hogy egy megfelelő napon hamm, befaljam pár óra alatt. Talán kicsit mohó voltam...
A borító nagyon szép, kemény kötést kapott, amelynek a tapintása kifejezetten simogatni való, és a szöveg is szépen gondozott. Csupán egy elgépelési bakit vettem észre, szóval az Európa Kiadó most is lelkisimeretes munkát végzett.
A trilógia nyitó kötete mindössze 232 oldal, így tényleg gyorsan végig lehet lapozni.
Fülszöveg:
"1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.
Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát."
A fülszöveg nem árul el sokat a cselekményből, ami rendjén is van. A történet ugyanis alig pár nap eseményeit meséli el megtűzdelve némi visszaemlékezéssel, így nem egy nagy eposz, ami nagyobb bemutatásra szorulna.
Ez a könyv az író első munkája, és kifejezetten ifjúsági regénynek készült. A könyv elején olvasható szerzői jegyzetből kiderül, hogy bár kísértést érzett az évek során az átdolgozására, nem tette, meghagyta abban a formában, amelyben 1993-ban papírra vetette. Ez pedig szerintem dicséretes, a hibáival együtt is eredeti ez a sztori.
A legjobban azt szeretem a szerző könyveiben, hogy remek hangulatot teremt nekik. Ez a hangulat most is hamar elkapott, amit a sok számomra kedvező elem csak fokozott. Van itt minden a bajlóslatú macskától, a cirkuszon át a hajóroncsig. A díszletet tehát remekül kitalálta, mert ugyan ki ne tartana izgalmasnak búvárkodást és ködben bolyongást?
A könyv tehát hamar megteremti egy kellemes ifjúsági regény közegét egyszerű, ám szimpatikus szereplőkkel és egy adag misztikummal. Zafón későbbi munkáihoz mérten itt nagy dózisban adagolta a természetfelettit, ami az én ízlésemnek kicsit sok volt, ám a műfaj elbírta. A hangsúly így a kalandokon volt és abból akadt bőven a jelenben és a múltban egyaránt. Picikét talán gyors a könyv tempója, ám ezt a feszességet a terjedelme diktálta, és valószínűleg a kamasz olvasókat nem fogja zavarni ez a fajta sietség. Engem cseppet zavart, de én mélybúvár olvasó vagyok, szeretek sokat időzni egy történetben.
A cselekmény tehát gyorsan robogott előre, a múlt kísértetei pedig ugyanilyen gyorsan testet öltöttek. Itt is csak abba tudok belekötni, hogy túl gyorsan lezajlott a régi titok megfejtése, és nem okozott igazi meglepetést. Az olvasóban ugyanis hamar összeáll a kép, leszámítva a mágikus vonatkozásokat.
Számomra kicsit sok volt a mágia, kevés volt a magyarázat és néhol kevés a cél. A szerző jól ráérzett, mitől lesz valami misztikus, de nem sikerült minden elemet szépen beleépítenie. Időnként olyan érzésem volt, hogy valami csak azért került bele, mert izgalmas, fokozza a hangulatot, de valójában nincs igazi szerepe. Péládul a visszafelé haladó órák. Izgalmasak, rejtélyesek, jól néznek ki, de mi a fenének vannak ebben a könyvben? Oké, a főhős apja órás, de ettől még nincs létjogosultsága ezeknek a furcsán működő időmérő eszközöknek, ha nem kapnak magyarázatot vagy szerepet. Szóval nem minden mozzanat volt teljesen átgondolva, ám ez a gyorsan haladó események sodrásában nem tűnt kifejezetten zavarónak. A történet ezen vadhajtások ellenére is szépen összeállt, kikerekedett a végére, és bár nem magyarázott meg mindent, az elsődleges konfliktushelyzetet lezárta. Apropó lezárás, na az egy kicsit meglepett. Nem ilyen befejezésre számítottam.
Összességében tehát ez a könyv egy kellemes ifjúsági kaland egy nagy adag mágiával. Jól szórakoztam rajta, végig lekötött, így bátran ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmas nyári kalandra vágyik fiatalok nézőpontjából.
Ha valaki kedveli a szerző munkáit, ebben sem fog csalódni, a megszokott hangulatot hiba nélkül hozza. Történetveztésben azonban egyértelműen ifjúsági, így a Marina olvasási élményéhez tudnám hasonlítani. Ha pedig valaki még nem olvasott a szerzőtől, de szívesen megismerkedne vele, tudom javasolni kezdetnek,  tizenéves olvasók előnyben.

Kiegészítés:
Tekintve, hogy egy trilógia nyitó kötete, nem kell meglepődni, hogy van folytatása. Habár a folytatás nem a tökéletes szó rá, hiszen nem az első részben megismert cselekményt göngyölíti tovább, inkább csak lazán kapcsolódik hozzá. A lényeg, hogy lesz még két könyv (Éjféli palota és Szeptembeti fények), amelyeket a kiadó már beígért, bár pontos megjelenési dátumról még nem tudok. Elfogult vagyok a szerzővel, így biztosan megszerzem majd a további köteteket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése