2019. január 17., csütörtök

Lednice és Brno

Mikor Prágában jártunk, út közben elhaladtunk Brno mellett. Az autópályáról is gyönyörűnek tűnt a katedrális és több ismerősöm járt már ott (például Queen B.) és pozitívan nyilatkoztak róla, így egyszer szerettem volna közelebbről megnézni. Mivel nincs túl messze, meg is beszéltük San Diegóval, hogy következő úti célunk Csehországban ez a város lesz. Az ünnepek után kihasználtuk az új év még nyugis napjait és be is váltottuk tervünket.

Lednice
kastély
Mikor megterveztük az utazást, szomorúan vettem észre, hogy nincs Brno városáról külön útikönyv. Ezért ezúttal kizárólag a technikára hagyatkoztunk. Ez olyan szempontból nem volt rossz megoldás, hogy az alkalmazás figyelmünkbe ajánlotta Lednice városát.
Közel van  Csehország déli határához, így pont útba esett nekünk és rögtön el is bűvölt minket.
A hely érdekessége a kastély és környéke, amely olyan gyönyörű, hogy 1996-ban a Világörökség részévé vált. Nem épp szezonban jártunk itt, így sajnos a kastélyt és a hozzá tartozó pálmaházat csak kívülről csodálhattuk meg. Illetve a hatalmas parkot sem tudtuk teljesen bejárni a hideg idő miatt, ám így is remek döntés volt ez a kis kitérő.
A kastély meseszép, neoromantikus, gótikus és bámulatosan hangulatos, bár viszonylag friss, 19. századi építmény. A körülötte elterülő hatalmas park egyszerre tűnik nagyon rendezettnek (főleg a formára nyírt bokrok és a szabályos ösvények miatt) és természetesnek. Utóbbi kicsit csalóka, mivel a hidak nagy része, amelyek átívelnek a tavacskákon (jó időben itt még hajókázni is lehet) és a kert túlvégében álló minaret teljes mértékben a kertépítész műve.
Ó, igen, akad itt egy minaret is. Szép mutatós, passzol a kastélyhoz és törököt csak turista formájában látott. 1802-ben épült, mikor a park tervezője úgy döntött, kellene egy látványosság és épp a minaret tetszett meg neki. Az építmény ezért kilátóként funkcionál (Sajnos, ottjártunkkor szintén zárva volt.) és remek kilátást ad a kastélytól a park túloldalára igyekvőknek.
minaret
Nagyjából 1,5 kilométer a távolság a kastélytól a minaretig, amit vidáman megtettünk oda és vissza. Nagyon élveztük a csendet, mivel csak néhány helyi lakossal találkoztunk, akik kijöttek sétálni. Az út nagy részét, így kettesben töltöttük, ám időnként akadt társaságunk kacsák, mókus és őzek személyében. Utóbbiak békésen bámultak minket pár méteres távolságból a bokrok között sétálgatva.
A parkhoz tartozik még egy látványosság, a János-vár, ami először nem tűnt túl messzinek a hely térképe alapján, azonban az egyik irányjelző táblára valaki felkiáltójellel felírta, hogy valójában 3 kilométer a távolság. Ezt így, heves szélben és szállingózó havas esőben már nem vállaltuk be. Inkább elsétáltunk az istállókig (ami nyitva volt, de annyira nem vonzott minket) és inkább kerestünk egy meleg helyet forró itallal.
Az időzítés tehát nem volt a legkedvezőbb az időjárás miatt, ám így is Lednice volt az utunk fénypontja. Remekül éreztük itt magunkat és elhatároztunk, egyszer, jobb időben még visszatérünk. Érdemes ellátogatni ide!

a park

Brno
Elsődleges úti célunk, Brno azonban sajnos nem lopta be magát a szívembe, sőt, kifejezetten ellenséges volt velünk. Ez a város ugyanis nem cuki kis cseh városka, hanem az ország második legnagyobb városa Prága után. Iparibb és modernebb jellege van, mint korábbi látogatásaink színhelyeinek, bár a régi belváros és a vár környéke azért kifejezetten szép. Biztonságosnak azonban nem mondható és ezzel el is vette a kedvünket minden zugától, de erről majd később.
forró csoki és sör
Első itt töltött délutánunkon csak egy felfedező körutat tettünk, bejárva a város szép részét és fejben strigulázva, mi mindent fogunk majd másnap megnézni napfény mellett. Illetve hódoltunk a nekünk megfelelő élvezeteknek, ahogy a mellékelt kép is mutatja.
Ahhoz képest, hogy a második legnagyobb cseh város, gyorsan végig lehet érni a nevezetesebb pontokon. Néhány sétálóutca, pár tér és a Szent Péter és Pál- katedrális környéke alkotja a belvárost és a leglátványosabb és a hangulatosabb részeket. Itt tipikus szűk utcák, aranyos házak, sok-sok templom fogadja a látogatót, míg kicsit magasabban, ám nem túl távol a vár trónol.
a havas táj
Második napunkon úgy döntöttünk, a várban kezdünk, míg a város úgy döntött hóval fogad minket. Igazi téli hangulatban vágtunk át az óvároson és kapaszkodtunk fel a várat körülvevő park ösvényein, hogy a Spilberk vár falairól gyönyörködhessünk a tájban.
Igazi mesebeli kirándulás volt a csendes hóesésben az érintetlen hótakarón sétálni. A vár nincs kifejezetten magason (elvileg a város legmagasabb pontján a katedrális fekszik), így nem volt nehéz a terep, ám annál csodálatosabb.
Sajnos ismét megtapasztalhattuk, hogy szezonon kívül vagyunk, mivel a vár kastély részét épp felújítják, míg a torony a hó miatt nem volt látogatható. A pénztáros lány ezért csak két programot tudott ajánlani nekünk, egy babakiállítást (az ijesztő, csúnya babákról) vagy a sétát a várbörtönben. Előbbit a marionett babák bizarrsága miatt mondtuk vissza míg az utóbbit azért, mert már láttunk sok-sok hasonlót. Nem tudom, miért, de Csehország tele van várbörtön és kínzókamra múzeumokkal, ami először izgi, egy idő után egysíkú, majd a hatodik hasonló kiállítás után kifejezetten unalmassá válik. Pedig a vár a börtönéről híres, hiába nyúlik vissza története a 13. századra. A cseheknek kifejezetten van valami börtön-fétise...
Spilberk vár
Szóval a várban csak sétálgattunk és gyönyörködtünk a tájban. Illetve az úton vissza a városba simogathattam pónit, mert két cuki pónit kivittek a hóba levegőzni. Meglepő volt a vár aljában, a park közepén kíséret nélkül látni őket, de én örültem, mert így megvakargathattam az egyikőjük orrát.
Következő úti célunk a katedrális volt. Belülről már megcsodáltuk előző napon (még a karácsonyfák is megvoltak), így elsősorban a tornya érdekelt minket. Fel lehet menni a harangokig magas csigalépcsőn és tartozik hozzá egy kisebb kegytárgy kiállítás is. A katedrális története lekörözi a várét, mivel a 11. században épült ide először egy kápolna. Ez persze nem a mostani, mivel a századok során többször átépítették, hogy megkaphassa ma is látható neogótikus, barokk formáját.
Szent Péter és Pál-katedrális
A tornya tetejének két oldalán lehet kitekinteni a városra. Az egyik oldal a szép óvárosi részre néz és innen látható a vár is, míg a másik oldal a modernebb vasúti pályaudvarral, gyárkéményekkel és panelházakkal körbevett városszakaszt mutatja. Hóval borítva azonban mindegyik kifejezetten szépnek tűnt.
A város még egy nevezetességgel büszkélkedik, ami meglehetősen közel van a katedrálishoz. Épp csak le kell sétálni a Káposztás piacig és befordulni az egyik utcán, hogy elérjük. Ez pedig a Kapucinusok Szent Kereszt temploma.
A templom tövében van egy múzeum, ami bemutatja a helyi kapucinusok történetét és személyesen az egykori kapucinusokat is mumifikálódott formában.
A templom a 17. században épült barokk stílusban és a kapucinus rendnek ad otthont a mai napig. Kriptája látogatható, mivel a klíma és a szellőzés kedvezett a halottak mumifikálódásának, így a barátok teteme jól állapotban megmaradt. Nagyjából negyven látható közülünk ebben a múzeumban.
Kapucinusok Szent Kereszt temploma
A múzeum egyébként nagyon felkészült, több nyelven lehet kérni kísérő füzetet, még magyarul is. A kiállítás azonban nem túl nagy, ám annál informatívabb, mivel a legtöbb mumifikálódott holttestről lehet tudni ki volt és mi lett vele. Érdekes hely, érdemes ellátogatni ide.
Ezzel azonban végére is értünk a nevezetességeknek, így bármekkora is a város alapterülete, az érdekesebb helyszínek meglehetősen végesek. Erre a városra bőven elég egy nap.
Na, de mi kettőt szántunk rá, így tovább sétálgattunk, nézelődtünk és fogyasztottunk forró teát és sört. Ha itt megállt volna az utazásunk, azt mondanám, Brno nem olyan lenyűgöző, mint mondjuk Prága, de nem bántam meg, hogy megnéztem. Csakhogy nem lett vége a napunknak és innentől elrettentés következik kompenzálva még néhány szép fényképpel.
kilátás a katedrális tornyából

Káposztás piac

Közérdekű, tanulságos történet
Második napunk estéjén visszaérve szállásunkra fogadott minket a tény: kiraboltak minket.
Apartmant béreltünk, aminek jó értékelése volt korábbi vendégek által, közel volt a belvároshoz, nem volt drága és a képek alapján kellően tisztának és felszereltnek tűnt. Ez megérkezve többé-kevésbé (a konyha cseppet sem volt felszerelt, az ágy pedig irdatlanul nyikorgott, nem is tudtunk tőle aludni) igaznak bizonyult. Csakhogy észrevettük, ez nem épp a legjobb környék. Ez volt az első intő jel. Mi azonban nem foglalkoztunk vele, hiszen pihenni és várost felfedezni jöttünk és nem ideköltözni huzamosabb időre. Ráadásul az apartman egy új építésű házban, belső udvaron volt, nem gondoltunk semmi rosszra.
Pedig az ember jobb ha felkészül minden eshetőségre, van azonban valami, amire nem lehet felkészülni: ha kulcsa van a betörőnek.
Bizony, betörőnk, míg mi várost néztünk, saját kulcsával bement az apartmanunkba, összeforgatta a cuccainkat és elvitte azt, ami neki tetszett és ami érték volt. Például euró, amit a szálláson hagytam, hiszen Csehországban a fizetőeszköz korona, úgy gondoltam, csak a hazaúton lesz szükség rá, felesleges cipelgetni. (Nem tudom, ki hogy van vele, de eddig úgy gondoltam, nagyobb eséllyel zsebelnek ki az utcán, mint egy bezárt lakásban...) Majd a kedves betörő távozott és még be is zárt maga után.
Szóval a szállásra érve észrevettük, itt valaki járt és itt bizony sok dolog hiányzik. Ment is a telefon a szállásadónknak, majd a rendőrségnek. A rendőrök hamar ki is értek (nem csoda, mert alig volt a rendőrség két utcára tőlünk), helyszíneltek, majd megkértek minket menjünk be velük vallomást tenni. Közben kiderült, szállásadónk tudta, hogy valaki ellopta a kulcsokat, de elfelejtett zárat cserélni és szólni is nekünk... A laza 4 órás vallomásfelvétel  után pedig megkaptuk a konklúziót: rossz környéken foglaltunk szállást, így jártunk.
Valójában tehát semmit sem tehettünk, mert hiába rendőrök, feljelentés, eltűnt kulcsok és kamerák az épületben, az ellopott holmijaink már nem lesznek meg. Szállásadónk mossa kezeit és a biztosítónk is, mert lehetetlen feltételeket kér a kártérítéshez.
De nem ez a legnagyobb baj itt, hanem a biztonságérzet elvesztése. Az éjszakát ugyanis egy olyan szobában kellett töltenünk, ahol megloptak minket, ahova a betörő saját kulccsal bármikor visszajöhet és ahol nem vett körbe minket semmi, csak sajnálkozó vállat vonogató emberek.
Ez az eset tönkretette a pihenésünket és beárnyékolta az addigi kellemes élményeket. A minket ért kár pedig sok-sok megoldandó gondot generált számunkra, míg a biztonságérzet hiánya több napig tartó ideges és feszült légkört eredményezett. Mert azt tettük, amit minden áldozat: magunkat okoltuk. Kerestük a hibát, mit tettünk rosszul, mivel érdemeltük ki, pedig ez butaság. Itt mi egyszerű áldozatok voltunk, mert ezt nem lehetett kivédeni. Ezt azonban feldolgozni nem volt épp könnyű.
Azért írtam le mindezt, hátha segíthetek elkerülni, hogy más is így járjon.

Minden kedves utazónak a következőket tanácsolom:
- Nézd meg leendő szállásod utcaképét, és ha gyanúsnak tűnik, inkább válassz másikat!
- Ne vigyél magaddal olyan technikai eszközöket, amelyekre nem biztos hogy szükséged lesz és amelyek túl értékesek számodra, ám nélkülözhetők pár napig!
-  Mindig tartsd magadnál a pénzedet!
- Ha bármi gyanúsat tapasztalsz, inkább lépj le!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése