Csavargások VI.

Ősszel különösen jó csavarogni. Szeretek a hűvös levegőben sétálni, szeretem, ha a talpam alatt színes falevelek szőnyege húzódik meg és szeretek egy ilyen kellemes séta után beülni valahová meginni valami finomat és forrót. Ennek szellemében ezúttal két olyan helyet hoztam, ahol finomságokat kapni és egyet, ahol remek sétálni.

My Green Cup

F. barátommal mindig újabb és újabb helyeket fedezünk fel a fővárosban. Megvannak a bejáratott helyeink, ám ha az épp nem jöhet szóba (például felújítják) vagy valami egész másra vágyunk, elkezdünk keresgélni. 

Így esett meg egyik szombaton, mikor kávézni vágytunk, hogy sorra vettük a lehetőségeket, az internetet is segítségül hívva. Végül F. egyik ismerősének képei között találtuk meg ezt a helyet.

Részben azért is írok szívesen kávézókról és más helyekről, hogy pont így ötletet adhassak. F. mondta hogy a lány nagy kávémániás, így megnéztük, merre járt mostanában és ez egy igazán jó ötletnek bizonyult.

A My Green Cup egy hangulatos kávézó a Pozsonyi úton. Néhányszor már elmentem mellette és néztem is az üvegen át, de most először merészkedtem a küszöbön túlra. Nem mondanám olcsó helynek, de nem is olyan drága mint a felkapott amerikai kávézók. Nevéhez híven a zöld uralkodik odabent, bár nem csak zöld csészéjük van. A kávé kínálat meglehetősen széles és különlegesebb teák is várják az őszi hűvösben felmelegedni vágyókat. Ráadásul nagyon finomnak tűnő sütemények sorakoznak a pult mellett.

Hosszas töprengés után a képen látható finomságok mellett döntöttünk. F. maradt a szokványos kapucsínónál, míg én kipróbáltam a Flat White névre hallgató tejes kávét. Leültünk velük az ablakba és miután nagy nehezen rászántuk magunkat a tejhabvirág megrongálására, megállapítottuk, hogy jó helyre jöttünk. A kávé finom, a hely hangulatos, lehet hogy máskor is benézünk.

Aki kedvet kapott hozzá, ITT megtalálja.

Veresegyházi Medveotthon

Régóta szerettem volna elmenni Veresegyházra megnézni a mackókat. Épp ezért, mikor a srác, akivel randizgatok (nevezzük innentől San Diegonak) felvetette az ötletet, rögtön rábólintottam.

Ez a hely több szempontból zseniális. Egyrészt remek kezdeményezésre alapul, a megviselt cirkuszi medvék megsegítésérése. Másrészt jó példája annak, milyen jó dolgokat hozhat létre egy közösség, ha összefog. Az otthont ugyanis a város maga tartja fenn és ez a támogatás kifejezetten példaértékű. Harmadrészt az állatok jó helyen vannak, így a látogató is szívesebben nézi őket. Számomra például az állatkertek mindig lehangolók kicsit. Hiába vannak jól ellátva, akkor is szűkös helyen bezárva szomorú látványt nyújtanak. Itt viszont láthatóan nagy terük van és elégedettek a helyzettel. A medvék legalábbis mindenképpen.

európai medve

A mackók többsége európai medve. Ők kisebb termetű medvék, szerintem kis aranyosak, San Diego szerint így is medvék, szóval nagyok.

Egy meglehetősen nagy terület van leválasztva nekik, amit a látogató körbejárhat. Nem kell megijedni, senki sem fog lemaradni a mackókról, mert hiába nagy a terület, szinte mindig a kerítés mellett téblábolnak vagy üldögélnek.

No, nem szökni szeretnének, csak mézet kapni. A látogató ugyanis hatalmas fakanalakon benyújthat nekik egy kis édességet, amit hálásan lenyalogatnak. A tábla szerint nem lehet túletetni őket, ami megnyugtató, mert csak akkor mozdulnak meg, ha mézes kanál jön a közelükbe.

Hangjukat nem nagyon lehet hallani, esetleg a cuppogást, ahogy a mézet kérik és láthatóan jól elvannak a helyzettel.

mackó mézszerző körúton

pont mint egy plüssállat

Hát nem cuki?

Habár egyértelműen a medvék itt a sztárok, nem csak őket lehet megcsodálni. Vannak mellettük farkasok, velük egy területen és külön is. 

Nos, a farkasokat valószínűleg túl lehet etetni, főleg hogy ők is szívesen lenyalogatják a mézes fakanalat. Néhányuk kifejezetten kövérnek tűnt, de azért akad köztük olyan, aki tudatosan lefutja a cukrozott energiát.

Ők már egy fokkal aktívabbak, együtt szaladgálnak, időnként összekapnak és néha megörvendeztetik a látogatókat egy koncerttel. Igazán különleges érzés volt, mikor egy szundikáló medvét figyelve megütötte fülünket a farkasok üvöltése.

Látszólag jól kijönnek a medvékkel, egymással már nem mindig, és ők is jól elvannak a környezetükkel. Akad köztük sérült állat is, egyiknek például a farkincája hiányzott, de mind fenséges látványt nyújt. Egyszerűen gyönyörűek a farkasok, kár hogy rossz volt a marketingjük.

a falka

Piroska hazudott, higgy nekem!

Az állatok repertoárja azonban nem merül ki ennyiben. Akadnak még itt mosómedvék (bár őket nem láttam, mert a házukban bujkáltak) ormányos medvék, rénszarvasok, hollók, egerészölyvek és teknősök.

aligátorteknős levélnek álcázva

Utóbbinál meg is jegyeztem, hogy milyen jó, hogy Ropi ékszerteknős, mert egy aligátorteknőst nem olyan szívesen nézegetnék a lakásban. Egyrészt jóval nagyobbra nő (nem mintha Ropi kicsi lenne...) másrészt nagyon szabadba való állatkának tűnik.

Az otthon szomszédságában pedig lehet háziállatokat simogatni. Szokványos kecske, birka, malac, kacsa, tyúk (ebből mondjuk pont a vicces fajták) nyulak, láma és szamár várja a kisállatot tapizni is kívánó látogatókat. Természetesen nem hagytam ki és a simogató egyetlen macskáját is kiszúrtam.

Továbbá lovaglásra is van errefelé lehetőség, ám ezt már nem próbáltuk ki.

Nagyjából két órát bóklásztunk a medvéket és farkasokat csodálva. Nem kívántam megetetni őket, mert már attól cukormérgezésem lett, hogy láttam, mennyi mézet toltak már be, de készítettünk emlékérmét.

Összességében tehát remek hely. A belépő nem drága az élmény viszont óriási. Mindenkinek csak ajánlani tudom! 

Az otthonról bővebben ITT. Kedvcsinálónak még néhány kép:

rénszarvas szabadságon

felülnézetből

ormányos medve

medve és farkas jó barát

szieszta a farkaslakban

Ahoy!

A bejegyzés végére hoztam még egy helyet, ahol finom forró italokat lehet kapni. Konkrétan finom édességeket, mert itt a hangsúly a forró csokin és a gofrin van.

Szintén F. barátom fedezte fel ezt a helyet a ELTE jogi karának szomszédságában. Nevéhez és a logóhoz híven ez egy igazi különlegesség. A kivitelezés kreatív, ahogy az itallap is.

Az ember maga választatja ki, milyen csokiból kéri az italát (tej, ét vagy fehér csoki) milyen ízesítést kér bele a szokásos ízektől (fahéj, narancs) a különlegesebbekig (sós karamell), mivel egészítené még ki (gyümölcs, magvak, cukorkák) és hogy hidegen vagy melegen kívánja elfogyasztani.

Nos, nem volt egyszerű a döntés, de végül mindketten a forró fehér csoki mellett maradtunk. F. málnás ízesítést kért és tejszínhabot is, míg én sós karamellel kényeztettem magam és hab nélkül is kértem a mogyoródarabkákat. Az eredmény egy nagy pohár ínycsiklandó édesség volt, amitől úgy megugrott a cukorszintünk, hogy gofrira már nem vetemedtünk. Pedig abból is ilyen széles a választék és a viszonylag kicsi beltérben a frissen sült gofri illatának igazán nehéz ellenállni.

Apropó beltér, a hely nem túl nagy, ezért érdemes előre asztalt foglalni. Erről infók ITT.

Édességre vágyóknak csak ajánlani tudom.