2016. október 31., hétfő

A Hazug kulcsa

A vörös királynő háborúja folytatódik.
A Bolondok hercege után kíváncsian vártam, hogyan haladnak előre a figurák ezen a többnyire vértől vörös sakktáblán. Nos, Mark Lawrence ezúttal sem okozott csalódást.
A borító mutatós, vörös, ahogy kell és 512 oldalával igazán nem lehet a szemére vetni, hogy bárki bármit kispórolt volna belőle.
Fülszöveg:
"A Bolondok hercegében elmesélt vérfagyasztó kalandok során Jalan Kendeth, a gyáva és élvhajhász herceg és Snorri ver Snagason, a megkeseredett viking harcos szert tesz Loki kulcsára, amely minden ajtót ki tud nyitni, és amelyre a Széthullott Birodalom legveszedelmesebb erői vágyakoznak – köztük maga a Holt Király.
Jal csupán haza szeretne térni a nőkhöz, a borhoz és az élet egyéb örömeihez, de Snorrinak célja van a kulccsal: ő az alvilág kapuját keresi, hogy szélesre tárhassa, és visszahozhassa családját az élők világába.
A kettejüket összeláncoló varázslat miatt a herceg kénytelen Snorrival tartani veszedelmes útján. Váratlan útitársként csatlakozik hozzájuk Kara, a tüzes völva, akinek szintén megvannak a saját kifürkészhetetlen céljai."
Amint elkezdtem olvasni, ráébredtem, hogy hiányzott Jal. Hiányzott a humora, a gyávasága és az a sok baj, amibe újra és újra belesodorja magát. A főszerelő tehát még mindig szimpatikus, szerethetően emberi és rettentő szórakoztató.
Kísérői szintén remek karakterek, mert őket is könnyű megkedvelni és igazán jót tett ennek az újabb utazásnak egy női szereplő bevonása. Igaz, Kara nem szokványos csaj és Jal minden szomorúságára szóba sem jöhetett egy szerelmi szál belecsempészése. Főleg mert a hangsúly egy bizonyos kulcson volt és egy újabb hosszú utazáson.
Az olvasó azt hihetné, hogy 500 oldalnyi utazgatás fárasztó, esetleg unalmas lehet, de cseppet sem az. Egyrészt mindenkinek kell az a kulcs, így időről időre felbukkan egy gaz viking vagy egy tucat csoszogó hulla, hogy megpróbálja elvenni. Másrészt már az első kötet bebizonyította, hogy egy kényes herceg és egy céltudatos viking útja csupa szórakozás. Legalábbis olvasói szempontból. A könyv ezért végig izgalmas.
Szerencsére az író a mágiát sem hagyta kiveszni a sorokból, vagy sorvadni a nekromanciában, hanem hozzáadott egy kis vért, amitől ez a háború még összetettebb lett. Nagyon tetszettek a múlt felelevenedő pillanatai és hogy szépen kirajzolódott a politikai pókháló. Az is tetszett, hogy Jorg csatája újra és újra előkerült említés szintjén, így a rutinos és szemfüles olvasók tudhatják, hogy ő most épp hol gyilkol, amitől a széthullott birodalom darabjaiban is egésszé vált.
Az író pedig egyre több morzsát hullajtott el, mégis mitől hullott szét ez a birodalom és ebben a kerék közelsége csak még csábítóbbá vált. Remélem, az utolsó kötetben tovább tisztul majd ez a kép.
Gideon is a kulcsra vágyik,
a szundikálás csupán álca...
Visszatérve Jalanra, hiszen mégis ő itt a kulcsfigura, örültem, hogy nem változott. Jó volt olvasni, hogy továbbra is önző, gyáva és kényes, illetve időnként teljesen ostoba. Hozzá ugyanis cseppet sem illik a hős szerep, még akkor sem, ha a múltbéli látomások felébresztettek benne néhány pozitív tulajdonságot. Ettől függetlenül senki se gondolja őt negatívnak, mert nem rossz fiú (mint például Jorg, eszem a vérpermetes szívét), hanem kifejezetten emberi. Ezért is volt remek látni az elvárásait - például a hazatéréséről - és azt, amit végül kapott. Az élet pont ilyen.
Mark Lawrence tehát ismét nagyot alkotott. A történet izgalmasan lett összeszőve, a karakterek továbbra is zseniálisak és a megfogalmazás is csillagos ötös. Nagyon tetszett és ezen már meg sem lepődtem.
Tehát meleg vértől dobogó szívvel ajánlom mindenkinek, aki az első kötetet olvasta. Ha valakit ott elcsábított Jalan személyisége, itt sem fog csalódni. A terjedelem pedig senkit se riasszon vissza, legalább tovább tart az élvezet.

Kiegészítés:
A harmadik kötet, The Wheel of Osheim idén jelent meg angol nyelven. Mivel a Fumax Kiadónál gyorsan pörög az élet, a jó munkához pedig idő kell, sejtéseim szerint jövőre fog megjelenni magyarul. Egy ilyen remek könyvre azonban megéri várni. Illetve arra is, hogy az író, mihez kezd, ezután. Bármit is tervez, kíváncsi leszek rá. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése