Kismama sárga csillaggal

Habár nem szoktam szakmai olvasmányaimról írni (kivétel a Levelek az Andrássy-házból), most azonban úgy érzem, nem árt. Egyrészt, mert friss megjelenésű könyvről van szó és másrészt, mert bárki számára érdekes lehet.

Jaffa Kiadó nagyon szép munkát végzett. A borító csodálatosan hangulatos, a kemény kötés praktikus, bár mindössze 250 oldal, és a szöveg tördelése is kellemes formát ad neki.

Naplóról van szó, ám annak kritikai kiadásáról, így lábjegyzetekkel és kiegészítésekkel is el van látva a szerkesztő történészek jóvoltából.

Fülszöveg:

"Egy budapesti fiatalasszony 1944-ben, a német megszálláskor terhessége ötödik hónapjában jár második gyermekével. Miután férjét munkaszolgálatra viszik, családfővé avanzsál, és egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Naplója – melyet a megszállástól 1945 júliusáig vezetett –, egy kismama csodálatos hőstörténete: tanúi lehetünk szívet tépő küzdelmének, hihetetlen elszántságának, hogy a legzordabb körülmények közepette sem adja fel. Cselekedeteit minden pillanatban a legnemesebb cél vezérelte: minden áron életet adni második gyermekének, és szeretni, félteni, óvni őt úgy, ahogyan erre csak egy édesanya képes."

Egy naplót egészen másként kell olvasni, mint egy regényt. Egyrészt, jó ha az olvasó résen van és megőriz egy kis kritikus szemléletet, másrészt jobban jár, ha nem számít összefüggő "cselekményre". Nos, míg az előbbire jó orvosság a már említett kiegészítések lábjegyzetben, elő- és utószóban egyaránt, addig az utóbbira mindenkinek magának kell figyelnie.

Egy napló sosem köti le úgy az embert, mint egy regény, még akkor sem ha a háború közepén íródik. Túlságosan személyes, tele olyan utalásokkal, amelyeket az író és közvetlen környezete ért csak (gondolok itt az említett személyekre és helyszínekre) és olyan információkkal, amelyek egy későbbi olvasó szemében jelentéktelennek tűnhetnek. Azonban mégis ez a személyesség teszi igazán vonzóvá ezt a műfajt. A bennfentesség érzése körbelengi és ezt a kíváncsiság csak fokozza. Abban ugyanis, hogy belepillanthatunk valaki más életébe, méghozzá a magánéletébe csupa személyes vonatkozással, lehet valami csábító.

Ez a könyv azonban nem kifejezetten "bulvár", hiszen írójának gondolatai a hétköznapi - háborús környezetben azonban jelentősen megnövekedett - megélhetési problémák körül járnak. Munka, pénz, élelem, gyerekek és más családtagok iránti aggodalom jellemzi. Tehát minden olyan, amivel egy fiatalasszonynak meg kell küzdenie, azonban néhány dolog mégis kivételessé teszi mindezt. Egyrészt a korszak, mert a második világháború időszaka minden csak nem szokványos, másrészt az asszony megbélyegzett sorsa, harmadrészt pedig a terhességéből adódó kiszolgáltatott helyzete.

Valószínűleg már mindenki hallott legalább egy történetet a vészkorszakból. Talán el is gondolkodott, legyen férfi vagy nő, hogy ő maga vajon hogyan viselkedett volna egy ilyen lehetetlen és veszélyes helyzetben. Azonban nem hiszem, hogy sokan töprengtek azon, milyen lehetett kisbabát várni, miközben hullottak a bombák és katonák meneteltek az utcán. Ez tehát egy kifejezetten különleges napló, egy különleges helyzetben lévő nőről.

A bejegyzések 1944 márciusától 1945 júliusáig mesélnek a nem épp mindennapi napokról, ám nem számolnak be pontosan minden egyes napról, néha kihagynak, néha összemosnak napokat. Kezdetben nyomon követik a belpolitikai viszonyokat, beszámolva a rendeletekről, néhol hadi állásokról is tudósítanak, ám többségében, valamint a kötet végén, inkább a családtagok helyzetére és az aggodalmakra fókuszálnak.

Az olvasó így meglehetősen változatos képet kap. Anna sorain keresztül megtapasztalja a kitaszítottságot, bizonytalanságot, veszteséget, ám ugyanakkor a reményt és kedvességet is. A világ összetettsége és az emberek sokszínűsége szépen kibontakozik.

Mindehhez hozzájön a terhesség, amely mindig épp elég aggodalomra ad okot, például hogy egészséges legyen a baba és minden rendben menjen a szülés során. Itt ráadásul, ha a gyermek rendben és épségben világra is jön, akkor is ott áll még a kérdés, mi lesz vele egy ilyen bizonytalan jövőben. A naplóban többször felmerül a kétség: Érdemes-e, helyes-e új életet hozni egy ilyen szörnyű világba? A fiatalasszony válasza pedig mindig ez: igen. Ettől pedig nem csupán érdekes lesz ez a napló, hanem pozitív is minden háborús szörnyűség ellenére.

A sárga csillagos kismama naplója tehát egy kifejezetten érdekes olvasmány mindazoknak akik érdeklődnek a második világháború budapesti mindennapjai iránt, valamint kíváncsiak egy különleges helyzetben lévő asszony küzdelmére. 

Elsősorban nőknek ajánlom, akár van már gyermekük, akár nincs, mert ők könnyeben átérzik egy édesanya aggodalmait.

Zárszónak idézet a kötetből:

"Én ugyan nem látok vallás és vallás, ember vagy ember között különbséget, de úgy érzem, ha Isten zsidónak teremtett, akkor azon nem szabad épp úgy változtatni, mint ahogyan azon nem változtatunk, hogy lányok vagy fiúk legyünk."