A dán lány

Úgy tűnik, visszatért a szerencsém, mert a héten mozijegyet nyertem. Méghozzá nem is akármilyen filmre, egy kifejezetten erőteljes, valós eseményekre alapuló drámára.

Szóval ma moziban jártam premier előtti vetítésen és kísérőnek F. barátomat vittem magammal. Én nagyjából tudtam, mire számíthatok, ám ő csak az ismertetőjét futotta át a filmnek, így nagyobb meglepetést kapott tőle, mint én.

Ismertető:

"Koppenhága, 1926. Einar Wegener (Eddie Redmayne) és Gerda Wegener (Alicia Vikander) művészházaspár, a férfi nagy sikereket arat tájképeivel. A kevésbé elismert Gerda köztiszteletben álló polgárok portréfestője. Boldog házasságban élnek, bár a személyes és a művészi megvilágosodás eddig mindkettejüket elkerülte.Mindez változni kezd, mert egy napon Gerdának gyorsan be kell fejeznie egy portrét, ezért megkéri a férjét, hogy öltözzön nőnek és legyen a modellje. Az élmény sorsfordító erejű, Einar rájön, hogy Liliként tudja kifejeznie valódi énjét, és elkezd nőként élni. Gerda váratlanul rádöbben, hogy új múzsája lett, ami kreatív lendületet ad művészetének. A házaspár azonban kénytelen szembenézni a társadalom rosszallásával.Elköltöznek hazájukból és a jóval toleránsabb Párizsban telepednek le. Gerda karrierje szárnyalni kezd. Házasságuk új tartalmakkal telítődik, de nem minden feszültség nélkül. Gerda azonban folyamatosan támogatja párja törekvését, hogy fizikailag is nővé alakulhasson. Egymásnak köszönhetően mindketten bátorságra tesznek szert, hogy merjék vállalni valódi önmagukat."

Habár úgy tűnik, az ismertető túlságosan sokat árul el a történetről, ez nincs így. Ez a film ugyanis annyira erőteljes, hogy teljesen beszívja a nézőt egyszerre szórakoztatva, sokkolva és elgondolkodtatva. Mikor kijöttünk a moziból, alig bírtunk megszólalni, mégis úgy éreztük, muszáj beszélnünk róla. Ez pedig szerintem egy jó film ismérve.

Cselekményről nem kívánok szólni, legyen elég az ismertető és a tény, hogy az első olyan férfinak az életét dolgozza fel, aki nővé operáltatta magát. Szóval inkább a benyomásaimat osztom meg, hátha a nem épp könnyű téma ellenére valaki kedvet kap erre a remek filmre.

A kivitelezésre nem lehet panasz. A látvány nagyon szép, mind a ruhák, mind a díszlet terén és különösen a festmények vonatkozásában. Nagyon tetszett, hogy bár kevés helyszínen játszódott, mégis kiterjedt egésznek hatott. A zene csodálatos, de Alexander Desplattól mi mást várhatna az ember. Összességében remek a film hangulata.

Egyes jelenetek megnevettetik a nézőt (Főleg az első elhangzó mondat, mivel a vásznon kiírták: 1926, míg a narrátor bemondta, hogy 1928-ban járunk. Nagy baki a fordítótól, de kétségtelenül szórakoztató hiba.), néhányak meglepik, vagy beszippantják és mindent körbeleng a dráma kísértete.

Lili és Gerda

A filmet azonban egyértelműen a színészek viszik el a vállukon. Eddie Redmayne és Alicia Vikander is zseniális. Bármennyire is érthetetlennek tűnik ez a különös házasság, a néző akkor is átérzi, mert nem tud nem együtt érezni a szereplőkkel.

Azt rögtön megállapítottuk F.-el, hogy Gerda volt ennek a filmnek az igazi hőse. Az ő türelme, kitartása és rendíthetetlen szerelme volt az, ami igazán csodálatraméltó. Einar/Lili ellenben önzőnek tűnt mellette és nem mutatta ugyanazt a szeretetet, amit a felesége, pedig ő volt az, aki hangoztatta a szerelmét. Ez is bizonyítja, hogy a tettek sokkal fontosabbak a szavaknál. Épp ezért szerintem ez a film nem egy nemet váltó ember története, hanem egy mély dráma a házasságról.

Meg kell még említenem a korhatáros részeket. Tizenhatos karikát kapott, bár talán megérdemelt volna egy tizennyolcast is. A film egyik központi eleme a szexualitás és ezt olyan nyíltsággal mutatja be, hogy a gyanútlan néző könnyedén belepirulhat. Ráadásul a készítőknek volt bátorságuk teljesen pucér férfitestet is mutatni. Igazából sosem értettem, miért sétálhat alacsony korhatár mellett meztelen nők egész hada, míg ugyanezen karika alatt egyetlen férfi sem lejthet el a kamera előtt ádámkosztümben. Na, de ez a film nem volt diszkriminatív, mutatott ezt is, azt is, ettől lett teljes a film ezen vonala és ezért lehet alacsony tűrésküszöbű nézők számára cseppet "botrányos".

A dán lány tehát kissé formabontó, de nagyon szépen megkomponált alkotás. A hangulat, a mondanivaló mind a helyén van, a színészek pedig remekek, így minden adva van egy jó drámához.

Elsősorban kifejezetten drámakedvelőknek ajánlom, mert ez az a fajta film, amit emészteni kell, de vágjon bele mindenki bátran, végtére is, ez egy szerelmi történet csak nem a megszokott ruháját vette fel...