A rovat előző bejegyzéséből kihagytam egy filmet, pedig nem volt épp felejthető darab. Ezt most pótolom és így összesen 10 filmről tudok véleményt alkotni. Nem is rossz arány, főleg hogy ebből kettőt moziban láttam.
Saul fia
"A náci koncentrációs táborokban a foglyokból álló Sonderkommando terelte be a megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba, vitte át a holttesteket a krematóriumokba, takarította ki a termeket az újabb transzport érkezése előtt és szállította ki a hamvakat a táborból. A megterhelő fizikai munka miatt a sonderesek a tábor többi foglyánál jobb bánásmódban részesültek, a többi táborlakótól elkülönítve laktak, de mint a "titkok őrzőit", néhány hónap után kivégezték a tagjaikat. Az újonnan alakuló sonderkommandó első feladata az előző generáció elégetése volt. A sonderesek közül nagyon kevesen élték túl a háborút. 1944, Auschwitz-Birkenau. Saul Ausländer (Röhrig Géza) egyike a krematóriumokban dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket."
Ez szerintem az a film, amelyről mindenki hallott. Magyar film mostanában nem csigázta így fel a filmkedvelőket, hát én sem maradtam közömbös. Azonban nem vagyok szokványos néző, mert képes vagyok több szempontból szemlélni a dolgokat. Ez pedig ennél a filmnél kapóra jött.
Ha az ember szokványos filmet, vagy akár szokásos moziélményt vár tőle, csalódni fog. Lassú, szűk és nyomasztó, szóval az illető unni fogja és vagy elalszik vagy pislogva mered rá a végéig kissé kényszeredetten.
Ha az ember háborús filmet vár, szintén csalódni fog. Sonderkommandó csupán egy picike szelete a holokausztnak, így kevés lesz. Szükségeltetik némi háttértudás, hogy minden a helyén legyen, mert enélkül nehéz megérteni ezt a közeget csupán ebből a perspektívából.
Azonban, ha az ember filmesztétikai szempontból nézi, nagyon fog neki tetszeni. A kép, a hang - szinte végig suttognak különböző nyelveken - a kameramozgás, minden tökéletesen van összerakva. A készítők nem nyomták a néző arcába a hullahegyeket, hanem elrejtették őket a háttérben és ez százszor ütősebbé teszi a képsorokat, mintha premier plánban élve boncolnának. A színészek, főleg a főhős, szintén zseniálisak. Nagyon jól visszaadják az értelmeket és a teljes apátiát. A történet koncepciója is remekül lett felépítve, fokozatos a tempó és tökéletes a lezárás.
Hát, így áll össze ez a film. Mezei néző számára nem nagy élmény, ám ha van egy kis szemünk a film mint művészeti ág befogadására, meglátjuk benne a zsenialitást.
Tűzpróba
"Az Útvesztő csak a kezdet volt. Thomas (Dylan O'Brian) és társai hiába reménykedtek benne, hogy ha kijutnak a titokzatos pokolból, a régi életük várja őket. A falak túloldalán nem a béke, hanem újabb borzalmak leselkednek rájuk. A világ rémisztően megváltozott; a rend felbomlott, az anarchia és a pusztulás az úr: félig emberi lények vadásznak az utolsó túlélőkre és az utolsó túlélők pedig az Útvesztő szökevényei nyomába erednek.A csapat a Veszett elől menekülve átmeneti biztonságra lel, ám amikor rájönnek, hogy ez is csak egy csapda, folytatják a menekülést: a perzseltföldön azonban minden pillanat új meglepetést és új izgalmat hoz és ki tudja, hogy merre találják a többi lázadót, akinek a keresésére indultak."
Könyvadaptáció, méghozzá egy sorozat második része. Az első film tetszett, így amint elolvastam a könyvet, mentem is moziba megnézni.
Kissé vegyes érzéseim vannak, mert a látványvilágra nem eshet panaszom és ezáltal a cselekményt is izgalmasabbnak találtam a vásznon. Tetszettek a változtatások, főleg Teresa vonalán, mivel az a könyvben meglehetősen kusza lett. Örültem, hogy kimaradtak a villanykörte szörnyek, de a végét elrontották. A finálé annyira elcsépelt lett, főleg Thomas nagy monológjával, hogy keserű íz maradt tőle a számban.
Ettől függetlenül nem rossz adaptáció, bárki tehet vele egy próbát. Kíváncsi leszek, mit hoznak ki belőle az utolsó részre. No, de előbb a könyv!
Ifjúság
"Egy Alpok-beli luxusszálloda szolgáltatja a díszletet, itt pihen a már nyugdíjba vonult, világhírű zeneszerző és karmester, Fred (a kétszeres Oscar-díjas Sir Michael Caine) és legjobb barátja, a filmrendező Mick (Harvey Keitel). Fred kíváncsisággal szemléli a hotel többi vendégét, lánya (az Oscar-díjas Rachel Weisz) problémáit, valamint a fiatal és ambiciózus írókat, akikkel Mick együtt dolgozik egy forgatókönyvön. Saját zenei karrierjét lezártnak tekinti, ám a legmagasabb szinten szeretnék, hogy még egyszer vezényeljen: magától II. Erzsébet brit királynőtől kap meghívót, hogy lépjen fel Philip herceg születésnapján. A meghívást rögtön elutasítja, de a királyi család állhatatosnak bizonyul."
Teljesen véletlenül néztem meg ezt a filmet. Egyik kollégám nyert rá mozijegyet és elmentem vele. Élmény volt, az már biztos.
Elvárások nélkül ültünk be és az elején még egész jól elvoltunk, aztán olyan szinten elszállt a film, hogy már inkább kínunkban nevettünk. Nem mondanám betépett művészfilmnek, mert van eleje, közepe és vége. Van cselekmény, van mondanivaló, csak az a baj, hogy eközben annyi minden más történik, hogy a néző elveszíti a fonalat. Tele van mellékszereplőkkel, akiknek az apró-cseprő dolgai fel-felbukkannak teljesen értelmetlenül. Ha pedig ez nem lenne elég a nézők idegeinek borzolására, hosszú képsorokon keresztül bámulhatunk meztelen nyugdíjasokat a termálvízben ázva. Még mindig nem hevertem ki ezt a sok pucér bácsit és nénit...
Épp ezért azt mondom, ha valaki kedvet érez hozzá, legyen óvatos. Mérje fel megéri-e néhány jól ellőt poén és egy kis filozofálgatás a korról a sok kusza furcsaságot és ráncos, pucér feneket.
Hotel Transylvania 2
"Drakula, a világ legismertebb vámpírja nem csak egyszerű szörny: a távoli, erdélyi havasok rejtekében, egy ősi kastélyban szállodát üzemeltet, ahol a rémisztgetésbe belefáradt szellemlények megpihenhetnek és végre az emberektől távol pihenhetnek. Ezen kívül még gyermekét egyedül nevelő, aggódó apa is. Ő és barátai, a sokféle, csak első látásra ijesztő fura figura visszatér, hogy ismét megpróbálja halálra nevettetni nézőit."
Az első részt láttam és tetszett (írtam róla ITT) ezért hasonlóan kellemes kikapcsolódásra számítottam. Azonban sajnos ismét érezhető a tendencia: a második rész már nem olyan jó, mint az első volt.
A karakterek még mindig szerethetőek és a szöveg is elég szórakoztató, nekem mégis hiányérzetem volt. Hiányzott az a kis plusz, az eredetiség, ami az első részben megvolt. Ez egyszerűen egy szokványos és kissé elcsépelt folytatása a történetnek. Picit sem volt izgalmas és szerintem még egy kisgyerek is kitalálhatja, mi lesz a következő jelenetben.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik az első rész nagy rajongói, őket úgysem lehetne eltántorítani tőle. Én azt mondom, az első film jó, nem kell elrontani az élményt egy gyengébb folytatással.
Münó, a holdbéli manó
"Létezik egy távoli csodálatos világ, ahol a nappalokat és az éjszakákat legendás őrzők vigyázzák. Ők irányítják a Nap és a Hold állandó körforgását, és gondoskodnak arról, hogy éjjel az egyik, nappal a másik ragyogjon az égbolton. A régiek ideje azonban lejárt: a Napnak és a Holdnak új őrzőt kell választania. A bolygó apraja-nagyja összegyűlik a jeles eseményre, és kíváncsian várják a nagy döntést. A Nap választása Szolárra esik, ami nem okoz nagy meglepetést, hiszen a kissé öntelt és magamutogató figura egész életében erre a feladatra készült. Ám amikor a Hold Münót, az apró és kissé kétbalkezes teremtményt jelöli ki őrzőjéül, mindenki felbolydul. Maga Münó sem érti, miért ő lett a kiválasztott, hiszen fél a sötétben, és még a csillagok között sem tud különbséget tenni. Hogyan vigyázhatna ezek után éppen ő a Holdra? Ám a felelősség alól nincs kibúvó. Egy este azonban bekövetkezik a baj: a tapasztalatlan Münó egy óvatlan pillanatban elveszíti a Holdat. A kegyvesztett, bosszúra éhes Nekrossz, a Nap egykori őrzője kapva kap az alkalmon, és miközben mindenki a Holdat keresi, ellopja a Napot, teljes sötétségbe borítva ezzel a bolygót. Münó, Szolár és a törékeny, ám talpraesett viaszlányka, Tündi felkerekednek, hogy együtt nézzenek szembe a gonosz alvilági figurával, és visszaszerezzék a Napot és a Holdat. "
Moziban, A kis herceg előtt láttam az előzetesét és bár a történet nem fogott meg, megtetszett a grafika. Szóval, mikor épp mesére vágyott a lelkem, gondoltam, adok neki egy esélyt. Milyen jól tettem!
Ez egy igazi, szívből jövő mese annak minden bájával. Imádtam! A grafika gyönyörű és különben is ki tudna ellenállni ezeknek a figuráknak? Nagy szemű főhős és holdszövő pókpamacsok, mit kívánhat még az ember lánya? Szerelem volt első látásra.
Ehhez jön egy kissé tipikus mesésen epikus történet, amely bár végeredményét tekintve borítékolva van (korhatár függvényében nem meglepően), hoz néhány izgalmas fordulatot. A párbeszédek pörögnek, a karakterek szerethetőek és fejlődnek és remek a humora. Egyszerűen igazi mese.
Csak ajánlani tudom kicsiknek, nagyoknak, akár éjjeli, akár nappali, akár a kettő közötti lények.
A titokzatos szerető
"A 19. század második felének legünnepeltebb brit írója volt Charles Dickens, aki igazi bálványnak számított korában. Nemcsak művei iránt rajongtak az emberek, de felolvasóestjei, közszereplései is esemény- és élményszámba mentek. Dickens élvezte a figyelmet, hogy minden társasági rendezvényen a középpontban lehet, ezért is okozott különösen nagy lelki vívódást számára, amikor szerelemre lobbant egy jóval fiatalabb, ifjú hölgy iránt. A kor Angliájában a válás szóba sem jöhetett, még egy olyan közszereplő számára sem, mint Dickens. A szerelem azonban olyannyira elvette az eszét, hogy kedvese, Nelly kedvéért vállalta a szétköltözést is családjától és gyerekeitől. A titokzatos szerető ugyanakkor nem léphetett a nyilvánosság elé, nem mutatkozhatott Dickens-szel az emberek előtt. De vajon a titkolózás nem kezdte ki kettejük hatalmas szerelmét?"
Nagyon régóta szerettem volna megnézni ezt a filmet. Egyrészt mert kosztümös, másrészt mert Dickens (mióta olvastam a Két város regényét fokozottan érdekel, mit alkotott még), harmadrészt mert a plakát sokáig lógott a koliszobám falán.
Nem egészen azt hozta, mint amit vártam. Ez a film inkább dráma, mint romantikus. Néha nem igazán tudtam eldönteni, Nelly szereti-e Dickenst vagy csak a regényeibe szerelmes. A korhűség azonban megvan a könyvben mentalitást és látványvilágot tekintve. Mégis elég lassú és búskomor ez a történet, így kifejezetten csak drámakedvelőknek ajánlanám. Dickens rajongói pedig döntsék el, kit szeretnek jobban, az írót vagy a műveit, mert csak az első csoportba tartozók fogják igazán élvezni ezt a filmet.
Hercegnők éjszakája
"1945. május 8-án egész London az utcán ünnepelte, hogy Európában véget ért a II. világháború. A brit trónörökös, az akkor 19 éves Erzsébet és húga, a 14 éves Margit kikönyörögte, hogy elvegyülhessen az ujjongó sokaságban, és táncolhasson egyet a Ritzben. A kékvérű lányok a valóságban közvetlenül éjfél után már vissza is tértek a Buckingham-palotába. A neves brit rendező, Julian Jarrold (Jane Austen magánélete, Utolsó látogatás) új filmje, a Hercegnők éjszakája azonban meghosszabbítja Erzsébet és Margit kimenőjét, és szeretetteljes történetben mesél a két hercegnő elképzelt kalandjairól azon a fergeteges éjszakán, amikor egész London egyként ünnepelt."
Ez már romantikus film a javából. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám rá, bájos. Könnyed és rendkívül szórakoztató. Tele van helyzetkomikummal, finom humorral és szerethető karakterekkel. Semmi túlzás, csak egy kellemes buli, amitől az ember nem lesz másnapos. Tökéletes kikapcsolódás.
Csak ajánlani tudom, elsősorban hölgyeknek, mert ez bizony hercegnők és nem hercegek éjszakája.
Éjfélkor Párizsban
"Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, es komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe."
Nagyon sokan ajánlották már nekem ezt a filmet, de valahogy sosem szántam rá magamat, hogy megnézzem. Nos, most pótoltam ezt a hiányosságot, mert valóban az volt.
Ez is egy könnyed, romantikus film, ám nem a szerelem áll a középpontjában, hanem az idő. Pontosabban az aranykor, hogy ki, melyik időszakot érzi a legkívánatosabbnak és ezt az érzést tökéletesen mutatja be. Ráadásul remek a humora. Egy kis kritika itt, egy kis fricska ott és minden híres, nagy ember úgy áll előttünk, ahogy valószínűleg valójában létezett. Mert legyen író, festő vagy zenész valaki, attól még ember marad. Nekem nagyon tetszett.
Bárkinek szívesen tudom ajánlani, ám különösen azoknak, akik úgy érzik, rossz korba születtek.
Félvilág
"Ki ölte meg Mágnás Elzát és miért? Az I. világháború előtt hónapokig ez a kérdés tartotta lázban Budapestet, és foglalkoztatja száz év elteltével is a közvéleményt. Erről a rejtélyről lebbenti fel a fátylat a Félvilág, amely Mágnás Elza (KovácsPatrícia) utolsó napjait dolgozza fel. A félvilági életet élő kurtizán és bigott komornája, Rózsi (Gryllus Dorka), valamint a fiatal és naív cselédlány, Kató (Döbrösi Laura) között szövődő bizarr, szenvedélyes viszonyokat és sikamlós hatalmi játszmákat bonyolítják tovább az Elza körül felbukkanó férfiak (Kulka János és Sándor Péter), egészen a sokkoló végkifejletig."
Egyáltalán nem nézek tévét, mert idegesít, ennek a filmnek a kedvéért mégis erre a tettre vetemedtem.
Egy újabb magyar film és egy újabb kosztümös. Nagyon kíváncsi voltam, mit hoztak ki ebből a sztoriból.
Ismét több szempontból kell megvizsgálnom ezt a filmet. Mint mezei néző, nem voltam tőle elragadtatva. Ez a gyilkosság nagyjából közismert, ám ha valaki nem hallott róla, akkor is rettentően kiszámíthatónak látja a történetet. Nem jó, ha pont az a gyilkos, akire minden bűnjel mutat. A készítők kicsit elengedhették volna a fantáziájukat. Azonban, ha magát a filmet nézem, nagyon jó munka. A látványvilág megkapó, nagyon tetszettek a színek, a karakterek szépen kibontakoztak, színészekre nem lehet panasz és úgy összességében kerek egész, szép alkotás. Tetszett.
Ajánlom mindenkinek, aki egy jó magyar kosztümös filmet akar látni, illetve ha semmiféle ismerete nincs a Mágnás Elza gyilkosságról, hátha úgy jobb a "csattanó".
Sárkányszív 3 - A varázsló átka
"A történet egy üstökös darabkájának becsapódását követően játszódik, amikor is egy lovag elindul a rejtélyes tárgy keresésére, ugyanis a pletykák szerint az aranyat rejt magában. Útja során arany helyett azonban egy sárkányra bukkan, aki megmenti az életét. Később együtt indulnak harcba egy gonosz varázsló ellen. "
Ha a második részeket leszólom, mit mondhatok a harmadik részekre? Talán azt, hogy mindig gyengébbek, mint a második.
A Sárkányszív a szívem egyik csücske, örök kedvencem marad, amiről korábban már áradoztam (ITT) és bár a folytatása nem tetszett annyira, adtam egy esélyt az új, harmadik filmnek is.
Nem, köze nincs az eredetihez. Bevallom, nem is vártam tőle, egyszerűen csak sárkányt akartam látni, amit meg is kaptam. Egyébként két dolog szúrt szemet:
1. Egy sárkány mióta ajándékozza oda a szívét csak úgy ukmukfuk? Hiszen ezen ment az előző két rész fő konfliktushelyzete!
2. 2015-öt (bocsánat, már '16-ot, de ez a film még tavalyi) írunk és mégis a '96-os sárkány grafikában reggeli előtt lenyomja ezt az újat. Hát nem fejlődtünk semmi, sőt, visszafejlődtünk?
Tehát mondhatnám, hogy nem tetszett (az eredeti nyomába sem érhet), mégsem teszem, mert elfogult vagyok. Imádom a sárkányokat!
Kizárólag sárkányrajongóknak ajánlom.
Értékelés:
Münó, a holdbéli manó -> 10
Hercegnők éjszakája -> 10
Saul fia -> 10
Éjfélkor Párizsban -> 9
Félvilág -> 9
Tűzpróba -> 8
A titokzatos szerető -> 8
Ifjúság -> 7
Hotel Transylvania 2 -> 6
Sárkányszív 3 -> 6
Ezt elmentem a vizsgák utánra, mikor lesz időm filmezni. :3
VálaszTörlésKitartást a vizsgákhoz! A filmek megvárnak. :)
Törlés