A kiválasztott

Végre sikerült a híres madaras, tüzes trilógia végére érnem.

Előző két részt természetesen olvastam és a filmet is láttam. (Futózűz filmváltozatára is sort fogok keríteni hamarosan.) Értem a lelkesedés okát és tapasztalom a felhajtást, mégis azt kell mondanom, nem vagyok rajongó. Engem nem fogott meg ez a történet. Az első részt laposnak találtam, míg a második kötet megcsillantotta báját visszaadva hitemet a cselekménnyel kapcsolatban. 

Szóval bizakodva kezdtem bele az utolsó részbe és nagyjából a feléig ki is tartott reménykedésem. Azon túl viszont mélyrepülésbe kezdett a sztori és a kedvem is.

Lehet megkövezni, de ez nekem nem tetszett. rögtön ki is fejtem, miért, előbb azonban fülszöveg:

"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?"

Sajnos nem tudok teljesen spoiler nélkül írni, így aki a meglepetés varázsára vágyik, most hagyja abba az olvasást. 

Azért tetszett a második kötet, mert abban volt bőven izgalmas akció és sok-sok lázadás. Valahol belül pedig vérbeli lázadó vagyok, aki nem rest szembeszállni a hatalommal, ha az igazságérzete csorbát szenved. Szóval drukkoltam egy jó kis Kapitólium elleni fellépésért, vártam a világ politikájának felélénkülését és a mozgatórugók kipattanását. Ezt pedig csak csekély mértékben kaptam meg.

Ez a rész alulmúlta az elsőt izgalmakban, pedig azt sem tartottam kifejezetten pörgősnek. Nem is lenne baj, ha a lázadás ideológiája került volna a főszerepbe. A kiválasztott azonban nem erről szól, hanem egy mentálisan sérült lány kálváriájáról némi vérrel és szakadó hússal fűszerezve.

Nincs semmi problémám Katniss személyével, jó főhősnőnek tartom, de mindenkinek el kell ismernie, hogy erre a részre ő már egy igen labilis lelkű lány, aki nincs épp józan ítélőképessége magaslatán. Meg is lehet érteni. Ki ne roppanna össze ennyi szörnyűség közepette? Mégis, ő a főszereplő, a kiválasztott mindenféle tekintetben, az ő szemszögéből épülnek fel a könyvek, így nem engedheti meg magának a teljes idegösszeomlást. Katniss mégis megteszi, összeomlik és vele párhuzamosan hullik atomjaira Collins felépített világa is.

Mint már említettem, drukkolok a lázadóknak, éljenek a forradalmak meg minden, de itt nem tudtam kedvelni őket. Az egyetlen épeszű ember ugyanis Peeta volt, aki tekintve az ő mentális zavarait, elég rossz arány. Mégis csak ő látta a lázadás okát és értelmét, míg a többieket elkapta a harci kedv meg a bosszúszomj. Persze ezt is meg lehet érteni valahol, de nem egy ilyen típusú ifjúsági könyvben.

Collins ifjúsági disztópiát alkotott, vagyis fiatalokhoz szól kemény mondanivalóval, ami felelősséggel jár. Egy disztópia attól jó, hogy az olvasó tanul belőle. Elképzeli, átérzi, megborzong, majd fellélegzik és egy kis plusz nézőponttal gazdagabban fejezi be a könyvet. Itt az olvasó elképzeli, megborzong, homlokát ráncolja, kiveri a víz, aztán katatón módon pislog és szorong a könyv hangulatától az utolsó sorokig. Ebben a kötetben ugyanis cseppnyi pozitív üzenet sincs. 

Egy összetört lány, összetört társakkal bolyong a véres harcok sűrűjében, küzd a túlélésért, pedig lélekben már nem is él. A túlélésen kívül pedig nem sok cél lebeg sem Katniss, sem más szereplő, sőt még az olvasó szeme előtt sem. A történet vége ugyanis nem hozza el a várt felemelkedést. 

Mi lett végül Panem sorsa? Mi lett a körzetekkel? Milyen az államforma? Sőt, van egyáltalán államforma? Fogalmam sincs, mert ebből semmit sem tud meg az olvasó. Csak átéli egy fiatal lány lélekcafatjainak kínjait, néhány tűzharcot, egy újabb viadalt (mert Collins nem tud elszakadni tőle és a lázadásból is miniatűr viadalt csinált), pár szereplő brutális halálát (akik csak azért haltak meg, hogy még sötétebb legyen az amúgy is nyomasztó hangulat), egy elfuserált merényletet, egy robbanást, még több kínlódást és a végére kap egy cukorszirupos utolsó fejezetet förtelmesen rózsaszín epilógussal. Nekem a befejezés megfeküdte a gyomromat és feldühítette az agyamat.

Suzanne Collins disztópikus világalkotása nálam megbukott kidolgozatlansága, üressége és értelmetlensége miatt. Ennek a három könyvnek ugyanis csak annyi értelme volt, hogy az olvasó átélje Katniss életének kisiklását, testi és lelki kínjait, hogy a végére egy megtört felnőtt legyen, aki nem is hasonlít az Éhezők Viadalába önként jelentkező, bátor lányra. 

Összefoglalva tehát nekem nem tetszett ez a könyv és a történet sem lett a szívem csücske. Túlságosan sok benne az elmaradhatatlan tévés mozzanat meg a viadal, amitől képtelenség megszabadulni, a háttérvilág nem elég kidolgozott, a motivációk hiányosak és nem ad semmi pozitívumot. Egy ilyen nyomasztónak szánt könyvnél pedig csak kivételes esetekben nézhető el a pozitív üzenet hiánya.

Elfogult fecsegőposzáta rajongóknak ajánlom, azok viszont, akik az előző két kötetben kivetnivalót találtak, óvatosan álljanak neki, mert előfordulhat, hogy csalódni fognak.

Záró megjegyzések:

Aki még egyszer a jelenlétemben a Battle Royale-hoz meri hasonlítani ezt a történetet, az jobb ha vigyáz a fejére, mert Shakespeare összessel fogom kupán csapni.

Hiába nyomasztó és hiába akad benne erőszak, nem tartom durva könyvnek, ami persze nem is baj, hiszen ifjúsági regény. Épp ezért túlzásnak érzem, mikor horrorhoz illő lelkesedéssel beszélnek róla. Akad ennél jóval ütősebb disztópia bőven.

A filmadaptációkat minden ellenérzésem mellett lelkesen várom. Remélem, hogy a vásznon pont annyit fognak még belenyúlni a cselekménybe, hogy tompítsák az általam érzékelt hiányosságokat. 

Tetszik vagy sem, ez a történet jelenleg meghatározó népszerűségét tekintve, így cseppet sem bánom, hogy elolvastam.