Nagyon vártam már ezt a filmet. Számomra ugyanis az Éhezők Viadala története tipikusan olyan, aminek jól áll a széles vászon, sőt megkockáztatom, jobb is filmnek, mint könyvnek.
Ezzel most bizonyára magamra haragítottam a könyvek rajongóit, de nem különösebben érdekel. Természetesen olvastam a könyvet (Futótűz), ami a trilógia legjobb része, szóval tudom miről beszélek.
Az első résznél jöttem rá, hogy míg a könyvet időnként untam és nem igazán tudtam beleélni magam a szerelők helyzetébe, addig a film a vászon elé szegezett és megadta mindazt, amit a betűkben hiányoltam. Ennek pedig két fő oka volt: az első a cselekmény sűrítése, ami nagyon jót tett a történetnek, a másik pedig a színészek játéka. Katniss könnyen megkedvelhető főhősnő, mégis Jennifer miatt nőtt igazán a szívemhez.
Ennyit a könyv és a film kapcsolatáról, ígérem, nem fogom többet hasonlítgatni őket, nincs is igazán értelme, hiszen két teljesen más műfajról van szó. Épp ezért innentől kizárólag a filmet fogom boncolgatni.
Ismertetőt nem írok, mert aki olvasta a könyvet, úgyis ismeri már a cselekményt, aki pedig még nem tette, jobb, ha nem olvas ilyen összefoglalókat, mert lelövik az egyik nagy csavart. Legyen elég annyi, hogy Katniss és Peeta hiába győzött az előző részben, a megpróbáltatásaik korán sem értek véget. Lázadás szele lengi be egész Panemet és a Kapitólium bosszút forral.
 |
| Effie, Cinna, Katniss, Haymitch, Caesar |
Megint remekül hozták össze a filmet.
A látványra nem lehet panasz, a színek ezúttal is meghatározóak és a pasztell árnyalatok épp annyira tesznek nyomasztóbbá egy-egy jelenetet, amennyire kell. A zenét is tökéletesen eltalálták nem csupán hangulatilag, hanem stílusban is. A teljes album passzol és a többség kifejezetten igényes és jófajta muzsika.
A látványra nem lehet panasz, a színek ezúttal is meghatározóak és a pasztell árnyalatok épp annyira tesznek nyomasztóbbá egy-egy jelenetet, amennyire kell. A zenét is tökéletesen eltalálták nem csupán hangulatilag, hanem stílusban is. A teljes album passzol és a többség kifejezetten igényes és jófajta muzsika.
Nagyon tetszett, hogy már a film elején felhívták a figyelmet Katniss lelki állapotára (ami majd a harmadik részben fog kicsúcsosodni) és hogy még mindig az a kemény csaj, akit az előző részben megismerhettek a nézők. Jennifer egyszerűen tökéletes a szerepre.
Ebben a részben az érzelmek nagyobb hangsúlyt kaptak. Drámai képsorokkal kezd, ami remek alaphangulatot ad a későbbi akciójelenetekhez is. Van súlya a körzetekben fellobbanó lázadó hangulatnak és persze a hatalom válaszának is.
Snow elnök viszonylag sokat szerepel, bár mindig csak egy-egy felvillanás erejéig, amiben morcos és veszélyes. Ezek az aprócska jelenetek azonban olyan pluszt, hátteret adnak a cselekménynek, amire nagyon nagy szükség volt, és ami remekül kihozza a fő konfliktushelyzetet. Az unokája szerepeltetése külön piros pontot érdemel, ő mutatja ugyanis igazán meg, mit jelent a Fecsegőposzáta. Ehhez hozzájön az új játékmester, aki tovább erősíti a politikai háttérszálat és az elnökkel folytatott beszélgetései rávilágítanak az egész rendszerre. Remekül érzékeltetik tehát a disztópikus vonalat.
Az akció pörgős és igazán látványosra sikerült, sokkal jobb mint az első film ugrándozó kameraváltásai. Tetszett a dzsungel és a víz, meg ahogy röpködtek az események a fegyverekkel együtt. Fel lett gyorsítva rendesen, ám ez nem vált hátrányára, sőt. Igaz, több jelenet kimaradt, de én nem sírtam értük, mivel a cselekmény lényege szempontjából teljesen mellékesek voltak és a film így is meglehetősen hosszú.
Ami az új szereplőket illeti Johanna vastapsot érdemel. Jena Malone olyan lazán és könnyedén adta a lázadó, kissé őrült lányt, hogy öröm volt nézni. A legkedvesebb karakterem lett Katniss mellett.
Finnick ellenben nekem felejtős. Tudom, itt fog rám zúdulni a következő kőzápor a rajongók felől, mert ő a legimádottabb karakter, én mégsem igazán értem a nagy rajongás okát. Akit még kiemelnék, az Mags. Pont így képzeltem el olvasás közben, így nagyon örültem neki, mikor feltűnt a vásznon.
Ennyit az új karakterekről és most jöhet a szerelmi szál.
Snow elnök viszonylag sokat szerepel, bár mindig csak egy-egy felvillanás erejéig, amiben morcos és veszélyes. Ezek az aprócska jelenetek azonban olyan pluszt, hátteret adnak a cselekménynek, amire nagyon nagy szükség volt, és ami remekül kihozza a fő konfliktushelyzetet. Az unokája szerepeltetése külön piros pontot érdemel, ő mutatja ugyanis igazán meg, mit jelent a Fecsegőposzáta. Ehhez hozzájön az új játékmester, aki tovább erősíti a politikai háttérszálat és az elnökkel folytatott beszélgetései rávilágítanak az egész rendszerre. Remekül érzékeltetik tehát a disztópikus vonalat.
Az akció pörgős és igazán látványosra sikerült, sokkal jobb mint az első film ugrándozó kameraváltásai. Tetszett a dzsungel és a víz, meg ahogy röpködtek az események a fegyverekkel együtt. Fel lett gyorsítva rendesen, ám ez nem vált hátrányára, sőt. Igaz, több jelenet kimaradt, de én nem sírtam értük, mivel a cselekmény lényege szempontjából teljesen mellékesek voltak és a film így is meglehetősen hosszú.
Ami az új szereplőket illeti Johanna vastapsot érdemel. Jena Malone olyan lazán és könnyedén adta a lázadó, kissé őrült lányt, hogy öröm volt nézni. A legkedvesebb karakterem lett Katniss mellett.
Finnick ellenben nekem felejtős. Tudom, itt fog rám zúdulni a következő kőzápor a rajongók felől, mert ő a legimádottabb karakter, én mégsem igazán értem a nagy rajongás okát. Akit még kiemelnék, az Mags. Pont így képzeltem el olvasás közben, így nagyon örültem neki, mikor feltűnt a vásznon.
Ennyit az új karakterekről és most jöhet a szerelmi szál.
Ez talán a film leggyengébb pontja és itt most nem csak a mézzel és cukorkák tonnájával feltuningolt, monszunszerűen csöpögős, romantikusnak szánt jelenetekre gondolok. Ezek valóban szörnyűek, inkább kacagtatóak, mint szívet melengetőek voltak. Mégis, amit én a legfájóbb pontnak éreztem, az az erőltetett "szerelmi háromszög" volt. Az idézőjel nem véletlen ez ugyanis csupán a tinilányok szórakoztatására lett egy csipetnyit eltúlozva. (Most komolyan muszáj volt ennyi csókjelenetet belesűríteni egy akciós drámába?) Katniss egyértelműen magasról tesz a romantikára, amit már-már ki is mond időnként, mégis úgy van beállítva mint a tucat tinitörténetek főhősnője, aki két srác között őrlődik. Márpedig ő aztán nem agyal rajtuk, az érzései ahhoz túlságosan egyszerűek és egyértelműek. Szerintem, mindenki tudja jól, kihez húz a hölgy szíve, a többi csak felesleges szócséplés és körítés. Ráadásul szegény lánynak kisebb gondja is nagyobb, mint hogy férfiönérzeteket pátyolgasson.
A film befejezése ütősre sikerült. Igazán hatásos zárás a kismadár animáció, mint egy szem fekete áfonya a torta tetején. Elhúzta a mézesmadzagot a következő rész előtt (A kiválasztott), amit ha jól tudom, kétrészes filmben fognak feldolgozni. (Miért? Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hacsak nem az anyagi oldalát nézem a dolognak...)
Összességében tehát remek film, nekem nagyon tetszett és bátran ajánlom mindenkinek.
Azoknak is, akik olvasták a könyvet, mert nem fognak csalódni, és azoknak is, akik nem, mert önmagában is megállja a helyét.
Zárásnak a már dicsért filmbeli muzsikák közül a kedvencemet hoztam. Egyedi és borzongatóan ütős dal:
A film befejezése ütősre sikerült. Igazán hatásos zárás a kismadár animáció, mint egy szem fekete áfonya a torta tetején. Elhúzta a mézesmadzagot a következő rész előtt (A kiválasztott), amit ha jól tudom, kétrészes filmben fognak feldolgozni. (Miért? Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hacsak nem az anyagi oldalát nézem a dolognak...)
Összességében tehát remek film, nekem nagyon tetszett és bátran ajánlom mindenkinek.
Azoknak is, akik olvasták a könyvet, mert nem fognak csalódni, és azoknak is, akik nem, mert önmagában is megállja a helyét.
Zárásnak a már dicsért filmbeli muzsikák közül a kedvencemet hoztam. Egyedi és borzongatóan ütős dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése