Kedvelem a boszorkányokat (kicsit magam is az vagyok), így mindig szívesen veszek kézbe varázslatos könyveket. Erről a kötetről pedig sok pozitívumot hallottam, így nem haboztam megismerkedni vele.
A borító tökéletes. Van a szépia fotókban valami, amitől igazán sejtelmesek lesznek, míg a fekete-fehér képek a hitelesség érzetét fokozzák. A lány a borítón ráadásul akár valóban Mary lehetne egyszerű frizurájával és fekete ruhájával.
Alig 300 oldal, amivel a nagyobb betűméret és a naplójelleg miatt igazán gyorsan lehet haladni.
Fülszöveg:
"…A látomások maguktól törtek rám, mint annak idején a nagyanyámra, de ezt a tudást nem tőle örököltem. Hanem anyámtól. Egészen másfajta képesség volt, meghaladta nagyanyámét. Éreztem, ahogy ránehezedik a vállamra, mint valami súlyos lepel…"
Egy ágytakaróba fércelve rejtőztek több mint 300 évig az a lapok, amelyekből a fenti idézet származik. Egy naplóból, melyet gondos kezek kitartó munkával rendeztek össze, hogy lapjait olvasva egy lenyűgöző és megindító történet bontakozzon ki. Marynek, egy boszorkány unokájának története.
1659 tavaszán egy hajó fut ki Southampton kikötőjéből, hogy az Újvilágba vigye a háborúk elől menekülő utasait. A fedélzeten van a 14 éves árva lány, Mary is, akinek nagyanyját boszorkánysággal vádolták meg, majd felakasztották. Mary számára az egyetlen menekülési lehetőség, ha a puritán közösség, amelyhez útja során csatlakozik, befogadja tagjai közé. Viszontagságos utazást követően a hajó megérkezik Amerikába, ahol a lány azt reméli, hogy új életet kezdhet. Rá kell döbbennie azonban, hogy a múlt elől nem könnyű elmenekülni. Az erdő mélyén élő telepeseknek hamar szemet szúr az önálló, az élet rendjéről másképp gondolkodó fiatal lány. Nem telik el sok idő, és a babonás közösség őt teszi felelőssé a körülöttük zajló, számukra megmagyarázhatatlannak tűnő eseményekért. Mary elhatározza, hogy megvédi magát a boszorkányság képzelt vádjaitól, s nem hagyja, hogy őt is ugyanarra a sorsra kárhoztassák, mint a nagyanyját.
A cselekményt inkább nem részletezném, bőven eleget mond el róla a fülszöveg. Inkább néhány észrevételt és benyomást osztanék meg csipet történelmi ténnyel fűszerezve.
Ahogy már említettem és ahogy a cím is sugallja, a boszorkányság áll a könyv középpontjában, mégsem csak erről szól ez a történet. Szerepet kap benne az Újvilág felfedezése, a telepesek élete, az indiánok és a kora újkor mentalitása minden túlbuzgó vallásosságával és babonájával.
A boszorkányperek közkedvelt témának számítanak és ezt jól mutatja a sok film, amik megpróbálják felhasználni a történelem füstösen véres időszakát. A dolog azonban nem volt olyan fekete és fehér, ahogy leírják. A boszorkányperek nem a kora újkor sajátosságai, akadt belőlük a középkorban is és az ilyen ügyek során használt intézkedések sem számítottak specialitásnak.
Az istenítélet a középkor bevett igazságszolgáltatása volt. Ez azt jelentette, hogy a vádlott bűnösségének vagy ártatlanságának eldöntését Istenre (vagyis inkább a szerencsére) bízták. Ilyen volt például a tüzes vaspróba, mikor a vádlott tenyerébe izzó vasat nyomtak, aztán bekötözték és lepecsételték. Vártak pár napot, majd a pecsétet feltörve levették a kötést. Ha a seb tiszta volt és gyógyulásnak indult, a vádlott ártatlan, ha viszont begennyesedett, elfertőződött, akkor bűnös. Mai fejjel ez barbár módszernek tűnik, akkor viszont elfogadott és megszokott volt, ráadásul ha kevés is (a korszak higiéniai viszonyait nézve), de volt esély a menekülésre, míg más próbáknál nem.
Itt jön a párhuzam a könyvvel, amiben előszeretettel alkalmazzák a vízpróbát. Ez abból állt, hogy a vádlottat összekötözött végtagokkal tóba dobták és megnézték, elsüllyed-e. Ha elsüllyedt és megfulladt, ártatlan volt, ám ha fennmaradt a vízen, bűnös, így kihorgászták és vitték a máglyára. No, igen, nem volt könnyű az ártatlanság bebizonyítása...
Mary is ilyen helyzetben találja magát előbb a nagymamája, majd a saját esetében. Ehhez azonban még csak nem is kell boszorkánynak lennie és itt jön a korszak másik sajátossága, a babonaság és az eltúlzott vallásosság.
A kora újkorban, mikor napi szinten ölték egymást a különböző felekezetek tagjai, akadt bőven túlbuzgó prédikátor. Ezek pedig kiválóan tudták befolyásolni a hívőket.
Kis tény: a boszorkányüldözések során megégetett nők mind fiatal és szép lányok voltak. Nem csúnya, vasorrú bábák, gombaházban élő remete öregasszonyok, akik ma a boszorkány sztereotípiáját testesítik meg. A dolog hátterében ugyanis nem a konkrét varázslás (mint a kuruzslás) állt, hanem a bűbáj. Bűbáj alatt pedig a fiatal, szép lányok látványa által keltett heves vágyat értették, amit egészséges, felnőtt férfiak éreztek a közelükben, akik ugyebár az eltúlzott vallási közegben mindezt a gonosz számlájára írták. Ehhez hozzájárult az emberi kicsinyesség és már meg is voltak a máglyák alapjai.
Mindezt a könyv nagyon hitelesen és tökéletes mértékben tálalja. Mary egy csinos, fiatal lány, aki ért a gyógynövényekhez, van orvosi tapasztalata és intelligens. A kisebb különleges képességei, amiket én inkább megérzéseknek neveznék, pedig csak ráadás. Az ő szemén át a vallásos buzgalmat színlelők (mert a prédikátorokon kívül mindenki unja a hosszú miséket) nagyon ostobán festenek. A babona, pletyka és rosszindulat nem épp a legjobb összetétel.
A könyvet ettől áthatja egy kis szorongás, ahogy a boszorkány kiáltása újra és újra felütheti a fejét veszélybe sodorva Maryt. Mégsem mondanám kifejezetten izgalmasnak. A fezsültség inkább lappang, megbújik a háttérben. A leghangsúlyosabb inkább a kaland vonala, ahogy Mary új tájakat és helyzeteket fedez fel és új emberekkel ismerkedik meg.
Tetszett a hajóút leírása, mert nem próbált szépíteni. A telepesek viselkedése is reális volt, ahogy az indiánokhoz fűződő viszonyuk is. Szinte természetes, hogy az olvasó inkább az őslakókkal szimpatizál, mint az ostoba újonnan érkezettekkel.
Azonban mielőtt úgy tűnne, ez a könyv csupa negatív szereplő, leszámítva a főhősnőt, meg kell jegyeznem, hogy akad benne szerethető karakter bőven. A nők különösen szimpatikusak voltak, mivel hamar bebizonyították, nem Mary az egyetlen különc, ezzel is színesítve a boszorkányság képét. Valamint akad értelmes gondolkodású férfi is a csapatban bőven. Jack például nagy kedvencem volt, pedig sajnos nem sok szerepet kapott.
Összefoglalva tehát érdekes könyv, nem bántam meg, hogy elolvastam. Azoknak ajánlom, akik valami valósághoz közelálló történetre vágynak a boszorkányüldözés idejéből. Aki azonban seprűn száguldó, denevérragut kotyvasztó banyákra vágyik, csalódni fog.
Kiegészítés:
A könyvnek van folytatása, ami Farkasszem címmel szintén olvasható magyar fordításban. Úgy hallottam, nem annyira jó, mint ez a kötet, ám én ettől függetlenül biztosan elolvasom. Szeretek mindennek magam utánajárni és kíváncsi vagyok, mivel lehet folytatni egy ilyen remekül lezárt történetet. Maradt ugyan nyitott kapu, de ez számomra olyannak tűnt, mint egy felhívás az olvasó képzeletének használatára.
Celia Rees meglehetősen termékeny írónő, aki kifejezetten vonzódik a történelmi témákhoz. Magyarul eddig további három könyve jelent meg, szintén az Orlando Kiadó gondozásában: Kalózok!, Vágyak évadja, Sovay - Az útonálló úrilány. Ha lehetőségem adódik rá, ezekkel a könyvekkel is tennék egy próbát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése