Torment - Kín

Lauren Kate bukott angyalos sorozatának második kötete. Az első részről, Fallen már írtam korábban, azzal érdemes kezdeni az olvasást a kisebb spoilerek elkerülése miatt.

A borító ezúttal is mutatós darab. Nem tehetek róla, de vonzódom ehhez a stílushoz, hiába áraszt magából tömény melankóliát, a címről nem is beszélve.

Ez a rész is megközelíti a 400-as oldalszámot és még sok minden másban is hasonlít az elsőre.

Fülszöveg:

"Földi pokol. A világ ilyen Luce számára barátja, Daniel, a bukott angyal nélkül. Egy örökkévalóságig tart, hogy egymásra találjanak, ám a fiú bejelenti, most mennie kell. Csak annyi időre, míg kézre keríti a Kitaszítottakat… azokat a halhatatlanokat, akik Luce-t meg akarják ölni. Daniel Luce-t a kaliforniai sziklás tengerpart egyik iskolájában, a Shoreline-ban rejti el, ahová rendkívüli tehetségek csoportja jár: a Nefilim, bukott angyalok és emberek leszármazottai. A Shoreline-ban Luce megtanulja, mik azok az árnyékok, és hogyan használhatja fel őket arra, hogy előző életeibe belepillantson. Mégis, minél többet tanul Luce, annál inkább gyanítja, hogy Daniel nem avatja be mindenbe. Rejteget valamit…, valami végzeteset. Lehet, hogy a Daniel által elmesélt múlt voltaképpen nem igaz? Lehet, hogy Luce számára végül is mást szán a sors? "

Ahogy a cím is mutatja, kín. Nos, igen, néha kifejezetten kínosnak éreztem ezt a könyvet. 

Kedves, nyafka, emós Lucinda, nem tudod, mi az a kín, de ha a kezem közé kaplak, garantáltan megmutatom neked! 

Luce enyhén szólva is szánalmas, idegesítő, ostoba és hisztis. Cseppet sem kedvelem a hozzá hasonlító nőszemélyeket, akik két napot sem bírnak ki a pasijuk nélkül. Luce ráadásul nemcsak, hogy nyavalyog, amiért pár napra távol van Danieltől (bár a srác megszegve minden szabályt és büszkeséget azért fel-feltűnik időnként), hanem még dühöng is miatta. Ehhez hozzájön a teljes ostobaság, ami arra készteti, hogy szembeszálljon mindenkivel, pedig nem is kimondottan életképes alkat. Hiába mondja neki Daniel és mindenki más, hogy maradjon az iskola területén, mert veszélyben az élete, ő akkor is kirándulgat erre meg arra. Mikor pedig bajba kerül, rákeni az egészet szerelmére. Luce a mintabarátnő... A dolgok tetejébe pedig féltékenykedik és kételkedik, pedig ő az, aki más srácok felé kacsintgat.

Elnézést a kirohanásért, de már az agyamra ment a csaj. Amúgy még mindig nem tudom, miért is szereti Danielt azon kívül, hogy ő Mr. Tökély. Szóval ez a szerelmi szál eléggé elfuserált, pedig a történet magját képezi és ezen múlik a világ sorsa. Nem vicc, tényleg ezen múlik... 

Mielőtt azonban úgy tűnne a főhősnő a ludas mindenben, meg kell említenem, hogy Daniel se sokkal jobb. Éretlen kamaszként viselkedik, ami tekintve a korát, szánalom a köbön és csak sírdogál magában. (A helyében hagynám a pokolba a csajt és összespanolnék Luciferrel.)

A történet lényege tehát elég ramaty, amit az első részből megszokott lassúsággal és ködösséggel tálal az írónő. Nem sokkal pörgősebb a cselekménye és nem is tud meg sokkal többet a világról az olvasó. Olyan, mintha egy derengő folyton eltakarná a lényeget.

Ez a rész is egy bentlakásos iskolában játszódik, ami szöges ellentéte az előzőnek és amiből adódik vagy egy tucat új szereplő. Csak gyűlnek és gyűlnek a karakterek, mégsem találtam olyat, akit picit is megkedvelhettem volna. Két opció volt: vagy idegesítettek, vagy teljesen hidegen hagytak. Ezen pedig az előző részből megismert szereplők felbukkanása sem változtatott. Még Roland is elvesztette báját.

Jó dolog a titokzatosság, de itt már kezd sok lenni a köd. Semmi sem derült ki az angyalokról, semmi sem magyarázta meg a harcukat és semmit sem lehetett megtudni Luce múltjáról a Daniellel való kapcsolatát is beleértve. Két kötet és még mindig csak a sötétben tapogatózik az olvasó, ez pedig nem izgalmas, hanem frusztráló. Pedig lehetne belőle mit kihozni, no persze, ha az angyalok nem lennének ilyen butus kamaszok.

A könyv vége pedig feltette a töviskoronát erre az egészre. A nagy összejövetel még elment, a lapos csatajelenet is elnézhető, hiszen nem egy kimondottan akcióban gazdag történetről van szó, de a szereplők hülyesége már nem. Luce hozta a formáját és megint nem hallgatott Danielre, aki pedig bár ő a nagy és erős macsó angyal, csak hüppögött az események láttán. Cam pedig hiába próbált vérbeli démonként viselkedni, nem jött össze neki. Nem értettem, hogy lehetett mindenki ennyire vak és ostoba.

Összefoglalva tehát nem különösebben tetszett. Voltak benne idegesítő dolgok, de mégis olvastatta magát, mert az olvasó nem bír a kíváncsiságával. Belőlem egy masszív makacsságot váltott ki, hogy márpedig azért is utána járok mindennek és fényt hozok ebbe a derengő, melankolikus sötétségbe.

Azoknak ajánlom, akiknek az első rész tetszett. Ha viszont, az nem fogott meg, ez sem valószínű, hogy neked való, keress másik angyalos könyvet. 

Kiegészítés:

Ha a harmadik rész, Passion - Végzet szembejön a könyvtárban, makacsságból kiveszem. Tényleg tudni akarom, mégis mi a fene értelme van ennek a történetnek. 

A negyedik és információim szerint befejező rész (Rapture - Boldogság) hamarosan fog megjelenni. A Könyvmolyképző Kiadó legalábbis novemberre ígérte, persze csúszhat még néhány hónapot.