Philanthia

Érdekes, hogy amikor emlékiratokat olvasok, (van egy ilyen szemináriumom, így kötelező jelleggel bújom őket) mindig eszembe jut, vajon én milyet írhatnék, mi szerepelhetne benne és vajon mennyire találnák mások érdekesnek, mit tudhatnának meg belőle mondjuk száz év múlva, aztán eszembe jut ez a blog.
Sosem voltam naplóíró típus. Néhány próbálkozásom sanyarú sorsra jutott, aminek főleg borzalmasan ronda kézírásom a kiváltó oka, na meg az, hogy még én is unalmasnak találtam őket. Meglepő viszont, hogy ez a blog már elég szép kort megért és talán tényleg szolgáltatna néhány használható információt az elkövetkező generációknak.
Erre alapozva most egy kis helyleírást hoztam, pontosabban megosztok néhány számomra kedves helyet.
Kezdem talán ott, hogy bár pici városkámat is szeretem, ott is akad néhány kedves hely, mégsem találom őket elég különlegesnek, hogy megosszam a nagyvilággal. Tudom jól, hogy ott csupán a szülőváros varázsa és a sok szép emlék munkálkodik, így egy a környéken idegennek nem sokat jelentene a hangulat.
Azonban, mióta egyetemre járok, Budapest a második otthonom. Itt pedig bőven akad érdekes hely, még turista szemmel nézve is.

Van néhány úgymond törzshelyem, ahol gyakran megfordulok. Ilyen a Nemzeti Múzeum lépcsője, ahol jót lehet sütkérezni, a WestEnd, ami kényelmes fotelokat biztosít az olvasáshoz, ráadásul a mozikedvelők és a vegetáriánusok Kánaánja a Palace mozival és a HumusPointtal, és a Móricz Zsigmond körtér, ahol olcsó és finom éttermeket találni.
Ezek igazán praktikus helyszínek.
Ma viszont találtam két boltot, amitől hevesebben kezdett verni vizuális szívecském.
Az egyik egy papírbolt.
Nagyon szeretem a papírboltokat, mindig találok sok szép és praktikus dolgot, amit szívesen látnék az asztalomon, vagy esetleg a fiókjában. E mellett pedig akut képeslapmániában szenvedek. Már kórosan rajongok a képeslapokért és amint kapok egyet, letörölhetetlen, bárgyú vigyor ül ki az arcomra. Nos, ez a bolt nekem lett kitalálva.
A nevét sajnos nem tudom, de a Deák téren van a Match mellett, ami így elég pontos helymeghatározást ad.
Nem túl drága, megfizethető és nagyon sok szép képeslapjuk van igazán olcsón.
Most épp le vannak árazva az Anne Geddes képeslapok, így beszereztem jó néhányat, szám szerint tizenkét darabot.
Annyira imádom Geddes munkáját. A mellékelt, jobb oldali kép alapján szerintem, egyértelmű, miért. Amúgy az egyik képeslapon pont ez a kép szerepel.
Kicsit a bőség zavar volt számomra és jobban teszem, ha egyedül be sem teszem a lábam oda, mert képes vagyok felvásárolni az egész képeslap készletüket. Bár már elhatároztam, hogy törzsvendég leszek, így nehéz lesz betartani.
Kedvenc bolt listám második ám korán sem jelentéktelenebb tagja a bejegyzésemnek címet adó Philanthia.
Ez a tündérkuckó a Váci utcán található. Könnyen felismerhető és bár rettentő drága, ami lokalizációját tekintve nem meglepő, megéri betérni. Olyan hangulata van, ami semmihez sem hasonlítható.
Már a kirakat is lenyűgöző, ami a felső képről egyértelműen látszik. Ez tulajdonképpen egy virág és csecsebecse bolt. A díszlet mindig az adott évszaknak megfelelő. Most így ősszel, már a karácsony uralja a terület nagyobb részét.
Az ember megáll a kirakat előtt, megcsodálja a mozgó figurákat és a csinos kis porcelánokat és szinte érzi a boltból áradó hívogató érzést. Azért neveztem tündérkuckónak, mivel engem erre emlékeztetett. Keskeny, egymásba nyíló pici és zsúfolt szobák tele gyönyörű, érdekes és meglepő dolgokkal. Minden sarok új kincset rejt és szinte egyre mélyebbre és mélyebbre szippant a tündérek, koboldok, állatok és növények világába. A hangulat alapjául a zene és az illatok szolgálnak.
Bár a portékák méregdrágák és nagyobb részük giccses vagy épp groteszkbe hajló, imádom. A tükrök, teli aggatott porcelán, tüll és szőrme hegyek a mozgó dolgokkal valami egészen különlegeset alkotnak.
Van egy nagy hason fekvő kutya, ami bizonyos időközönként felemeli a fejét és egyik lábáról a másikra teszi. Mikor először megmozdult Pucca-val szinte ugrottunk egy nagyot. Őt szabályosan halálra rémítette és nem is mert nagyon a közelébe menni, csak egy ujjal piszkálta meg. Tényleg elég ijesztő mozdulatokat tesz, de jót nevettünk. Szerintem amúgy a bohócok és koboldok vigyorgó arca inkább tűnt hátborzongatónak.
Összességében ez egy csodálatos hely ajánlom mindenkinek, aki néhány percre egy másik világba szeretne csöppenni.

Helyzetjelentés
Kiújult a könyvmániám. Bár nem igazán van időm olvasni, legalábbis regényeket, mivel a kötelező irodalmakat kénytelen vagyok szorgalmasan átnyálazni, ez nem vet vissza lelkesedésemen. A hanyatló nap sárkányait félbehagytam. Nem szoktam ilyet csinálni, de mivel tényleg kevés az időm, úgy döntöttem élvezetesebb olvasmánnyal töltöm perceimet. Egyszerűen sablonos tucat fantasynak találtam, ami nem igazán jött be, így megy vissza a könyvtárba. Helyette az Evermore került terítékre. Még az elején járok, így nincs kiforrott véleményem, de ezt biztosan végig fogom olvasni, így szánok majd rá egy bejegyzést is. Amúgy az éppen aktuális olvasmányomat nyomon lehet követni oldalt az Éppen olvasom fülecskében a moly.hu jóvoltából. Meg kell még jegyeznem, hogy otthon vár rám egy csinos kis csomag, amiben négy vadonatúj könyvmolyképzős kötet lapul. Úgy egy hónapja nyertem egy 5000 ft. értékű kupont a kiadó egyik játékában, amit most be is váltottam. Holnap pedig végre megcsodálhatom új szerzeményeimet.
Ami a sorozatokat illeti, a Nanát még mindig nem fejeztem be, mivel a kolis net és a megavideó nincs túl jó viszonyban. Csak négy rész van hátra, amit talán lenyomok a hétvégén. A Vámpírnaplók és az Odaát új évadába belenéztem és bár az előbbi nem mutat érdemi javulást, az utóbbi nagyon üt. Gossip Girlt is hamarosan folytatom, ráadásul várok egy új sorozatot is a Wendy-t és találtam egy figyelemre méltó régebbit. Bezzeg a nyáron nem volt mit néznem... szörnyű ez az időbeosztás.
De tényleg nincs időm semmire. Napközben egyetemen vagyok, esetleg a könyvtárban, este meg olvasom a kötelezőket, tanulom a latint és igyekszem regenerálódni másnapra több-kevesebb sikerrel. Hétvégén meg egyetlen vágyam van: minimum nyolc óra folyamatos alvás a saját ágyamban. Valahol mégis évezem a pörgést, cseppet sztahanovista vagyok...
A szociális életemet illetően, van nekem ilyen is, ami igazán nagy előrelépés. El is dicsekszem, hogy milyen aranyos barátaim vannak. Ismét egy évvel vénebb lettem és bár nem várok el semmit ezen alkalom kapcsán, jól esik a felköszöntés. Két ember részéről pedig valami igazán kellemeset kaptam, a tudatot, hogy gondolnak rám és fontos vagyok. Ezúton is köszönöm Pucca-nak a rózsaszín, funkcionális kudarcnak számító, de igazán tetszetős szemüveget, amivel osztatlan sikert arattam mindenhol és Csikoszokninak a csodálatos képeslapot, ami gyűjteményem újabb éke lett, illetve a kedves sorokat, amiktől még ilyen nagy földrajzi távolság ellenére is közel érzem magamhoz. Köszönöm lányok!
A képeslapon olvasható gyönyörű idézettel zárok:

"Higgy a szívedben és saját jóságodban,
mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert tele van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban,
mert odabenn, a lelkedben rejtőzik
a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai."
/Ron Cristian/