Mozgóképek CXXIII.

Tovább csökkentve lemaradásomat a rovattal meghoztam a júniusi filmélményeim beszámolóját.

Júniusban, csak úgy mint májusban, öt filmet láttam. Műfajt tekintve meglehetősen változatos a felhozatal, ám ebben a hónapban a mozi kimaradt. Nem igazán volt ugyanis olyan film a mozikban, ami kifejezetten érdekelt volna. Nem úgy, mint a következő két hónapban, de erről majd később, reményeim szerint nem túl későn.

Morbius

"Michael Morbius halálos beteg. A ritka, de végzetes kórban szenvedő tudósnak talán azelőtt jár le az ideje, hogy rátalálhatna betegsége gyógymódjára – amely nemcsak az ő, hanem sok ezer sorstársa életét menthetné meg. Ezért nem akar meghalni. De az életet sem választja: amikor egy különleges, ősi technika nyomára jut, nem hátrál meg, felkutatja, és az örök életet választja. És minden panasza elmúlik. Erős lesz, gyors, éles hallású, eszes… és vérre szomjazik."

Az első Venom film meglepően szórakoztató volt, így ezen felbuzdulva, mikor először hallottam ennek a filmnek a tervéről, érdekelni kezdett. Aztán, a Venom folytatása hihetetlen mélységekbe zuhant, és erről a filmről is csak rossz kritikákat hallottam, ezért úgy döntöttem, nincs szükségem rá. Majd felkerült HBO-ra, és mint már korábban kifejtettem, néha muszáj megnézni itt is egy-egy filmet, hogy ne érezzük pénzpazarlásnak az előfizetést, így végül mégis adtam neki egy esélyt.

Ez a film nem jó, sőt, helyenként kifejezetten gagyi. De, és most mindenki kapaszkodjon meg valamiben, nem olyan szörnyű, mint amilyennek mondják. A helyzet ugyanis az, hogy a többi tucatjával gyártott szuperhősös, vagy jelen esetben szupergonoszos filmekhez mérve, pont ugyanazon a színvonalon mozog. Uncsi, kiszámítható, helyenként tényleg gagyi, de lássuk be, a legtöbb film ebben a műfajban ilyen. (Tisztelet a néhány kivételnek.)

Szóval, ha valaki épp arra vágyik, hogy szupererővel rendelkező emberek csépeljék egymást laza másfél órán át, hajrá, mert ez a film épp ilyen. Ha viszont valaki jól összerakott történetre vágyik, vagy mélyebb karakterekre, az ne nézzen ifjúsági besorolású szuperhősös képregényeken alapuló filmeket. Műfajában tehát elmegy, nem tetszett, de nem is bántott.

Tetőpont: A Pornhub története

"A szereplőkkel, aktivistákkal és korábbi alkalmazottakkal készített interjúkkal tarkított dokumentumfilm a Pornhub sikereinek és botrányainak mélyére ás."

Időről-időre szeretek beiktatni egy-egy dokumentumfilmet. A téma azonban nem mindig fog meg, vagy épp hiába érdekel, nem mindig érzek elég lelki erőt hozzá. (A Blackfish-t még mindig nem hevertem ki...) Szóval megvolt a kedvem egy dokumentumfilmhez, de nem volt kifejezett téma, ami érdekelt, ez a film pedig újra és újra feljött, mint az országban aktuálisan egyik legnézettebb, így adtam neki egy esélyt, és kellemesen csalódtam.

Nem igazán tudtam, hogy egy pornóoldalról, miért kell dokumentumfilmet készíteni, de ez csak azt mutatta, hogy semmit sem tudok erről a témáról. Ez ugyanis nem egy reklám egy reklámra egyébként nem szoruló oldalról, hanem egy viszonylag tipikus történet arról, hogyan lesz egy vállalat egyre nagyobb és nyereségesebb, és ezt mennyire teszi a dolgozói kárára. Az pedig, hogy itt a vállalat terméke a pornó, csak nézői kíváncsiságot növeli. Szóval meglepően érdekes kérdéseket boncolgat ez a film, amit el is lehet vonatkoztatni a terméktől. Számomra sok új információt adott, és bár nem tökéletes (az én ízlésemnek túlságosan sok volt benne a hatásvadász jelenet, és sok részletet nem fejtettek ki igazán), egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem.

Azoknak ajánlom, akik olyan dokumentumfilmre vágynak, ami műfajában nem a legjobban kivitelezett, de érdekes témákat vet fel a nagyvállalatok és az internet sötétebb oldaláról.

Women Talking

"Ne csinálj semmit. Maradj és harcolj. Vagy menj el. 2010-ben egy elszigetelt vallási közösség nőtagjai küzdenek azzal, hogyan egyeztethetik össze a brutális valóságot a hitükkel."

Erre a filmre az Oscar-díj jelölések miatt figyeltem fel, amiből aztán egyiket díjra is váltotta. A szereposztás is ígéretesnek tűnt, és egyébként könyvadaptációról van szó. (Nem olvastam.)

Nem mondom, hogy kis elvárásokkal kezdtem bele ebbe a filmbe. Érdekelt a téma, és nagyon szeretem az olyan alkotásokat, ahol csak beszélgetnek a szereplők. Természetesen csak akkor, ha ezek a beszélgetések jól vannak felépítve, érdekesek és végig fenntartják a néző figyelmét. Sajnos ez ennek a filmnek nem jött össze. Maga a téma izgalmas, rengeteg kérdést felvet, és mivel szinte végig csak nőket látunk, kifejezetten női szemszögre fókuszál. Ettől egyrészt egy beszűkült részt látunk csak a szereplők életéből, néhány visszatekintő pillanatot kivéve, ami okos (tetszett, hogy az erőszakot nem mutatták, csak a következményeket, hiszen a szereplők is ugyanezzel szembesültek), mégis kevés. Nekem hiányzott a karakterek mélyebb megismeréséhez az előéletük, és egy idő után nagyon hiányzott a másik oldal, a férfi nézőpont. Tudom, tudom, épp ez a lényeg, de annyira keveset adtak ezek a beszélgetések, hogy úgy éreztem, egy másik nézőpont segíthetne. A helyzet ugyanis az, hogy nehéz téma ide vagy oda, ez a film rettenetesen lassú, és rettenetesen semmitmondó. A karakterek többször elbeszélnek egymás mellett, alig fejtenek ki valamit, és így maga a film veleje, a nők közötti beszélgetés a leggyengébb pontja ennek az egésznek. Sokkal jobb párbeszédet kellett volna írni a készítőknek, akár az alapműtől kicsit eltávolodva, mert ez így rettentően kevés és hiányos.

Lehet, hogy magasak voltak ez elvárásaim, de én ezt a filmet kifejezetten gyengének éreztem. Főleg úgy, hogy a témából rengeteg dolgot jobban és részletesebben ki lehetett volna fejteni, és olyan jó színészek kaptak olyan vérszegény szerepet (bár abból kétségtelenül kihozták a maximumot), hogy csalódott vagyok. Csak azoknak ajánlom, akik ráérnek egy lassú filmre egy érdekes témát kapargatni. Aki viszont mélységet is szeretne, keresse máshol, mert ez bizony csak a felszínt piszkálgatja.

Más Ritmusra

"A 18 éves okos, de esetlen Quinn megfogadja, hogy versenytáncosként fog bejutni a Duke-ra."

Bár nem kifejezetten szeretem a táncról szóló filmeket, néha adok egynek esélyt. Ráadásul ez a film passzolt a havi kell valami könnyed kikapcsolódás érzéseimhez.

Itt, ellentétben az előző filmmel, egyáltalán nem voltak elvárásaim. Legyen könnyed és szórakoztató, szóval ha nem idegesítenek a szereplők, akkor ezt meg is fogom kapni tőle. Nos, csak a mellékszereplők idegesítettek, így küldetését teljesítette. A történet egyébként kiszámítható, a már ezerszer látott klisét dolgozza fel, így senkit nem fog meglepetés érni. A továbbtanulási káosz egy kis színt adott neki, és akadt benne egy-egy humoros jelenet. Szerencsére a szereplők nem végig táncikálva közlekedtek.

Összességében pont azt kaptam tőle, amit szerettem volna, egy könnyed kikapcsolódást, amitől nem megy lejjebb a kedvem, és amire később már szinte emlékezni sem fogok. Elsősorban azoknak ajánlom, akik kedvelik a táncos filmeket, de ha épp nem annyira rajonganak értük, csak egy könnyed filmre vágynak, akkor is adhatnak neki egy esélyt. Persze nagyobb elvárásokat nem érdemes fűzni hozzá.

DC Szuperállatok Ligája

"Krypto szuperkutya: tud repülni, és csak egy egészen kicsit nagyképű – de hát melyik kutya maradna szerény, ha Superman a gazdája, akivel osztozik a szupererőn, és együtt harcol Metropolis elvetemült bűnözői ellen? Csakhogy az Igazság Ligájának összes tagját, így Supermant is elrabolja egy legfőbb főgonosz, és a kutya magára marad. Mit tehetne mást, mancsába veszi az irányítást. Különös társaságot terel össze: egy bamba vérebet, egy pocakos malacot, egy nem túl gyors teknőcöt és egy nagyszájú mókust, és együtt veti bele magát a mentőakcióba: kalandjaik során mindannyian új szuperképességekre tesznek szert, ami okoz némi kalamajkát, de azért jól jön a szupergonosz elleni embert- és állatot próbáló küzdelmek során."

Ezt a filmet majdnem megnéztük moziban. Tavaly nyáron ugyanis annyira uborkaszezon volt a mozikban, hogy mikor San Diegoval a mozizás ötletét fontolgattuk, meg kellett állapítanunk, ez az egyetlen, ami kicsit is érdekel minket. Aztán végül mégsem mentünk el rá. Na, de ez is felkerült az HBO-ra, és végre, végre úgy éreztük, nem pazarlás az előfizetésünk.

Ez a film szokványos, természetesen kiszámítható, de nagyon szórakoztató. Kicsit A kis kedvencek titkos életére emlékeztetett. Persze minden ötlet, téma, gondolat, amit felvet, olyan, amit másik filmben már láthattál, de ettől még bájos. Ráadásul a menhelyről fogadj örökbe kisállatot üzenet sosem válik elcsépeltté. Sőt, minél több reklámot neki! Ezzel pedig meg is kaptam azt a pluszt, amit egy jó rajzfilmtől elvárok. 

Aranyos, tetszett, tudom ajánlani, akkor is, ha már az ember könyökén jönnek ki a szuperhősös filmek, mert itt ez mellékes, a lényeg, hogy menhelyi kisállatok és cukik.

 

Értékelés:

DC Szuperállatok Ligája               ->   9

Tetőpont: A Pornhub története      ->   8

Women Talking                             ->   7

Más Ritmusra                                ->   6

Morbius                                         ->   6