Mozgóképek CXXII.

 Tovább csökkentve a rovat lemaradását hoztam a májusi filmélményeim beszámolóját.

Májusban csupán öt filmet láttam, ami az előző hónapokhoz képest viszonylag kevés. Azonban azt, ami a legjobban tetszett, sikerült moziban megnéznem, és összességében elégedettebb vagyok a májusi választottjaimmal, mint az áprilisiakkal. Szóval nem volt ez egy rossz hónap filmek szempontjából.

Apollo 10,5 - Űrkorszaki gyerekkor

"Egy férfi elmeséli, milyen volt az élete tízévesen 1969-ben, és közben egy fantasztikus holdutazásról szóló mesét is belesző nosztalgikus történetébe."

Ezt az animációs filmet San Diego választotta. Míg én ázsiai alkotásokkal pakolom tele a Netflix listánkat, addig ő űrutazással, autókkal és sporttal. Aztán megy az egyezkedés, hogy melyiket, mikor nézzük meg. Ennél a filmnél azonban nem a téma miatt kellett győzködnie, hanem mert nem igazán tetszett a látványvilág. Az amerikai rajzstílus ugyanis nem áll közel a szívemhez, azonban kellemesen meglepődtem.

Ez a film egy korkép. Méghozzá egy nosztalgikus, enyhén kritikus korkép. A gyerek nézőpont teszi igazán szórakoztatóvá és az űrutazással kapcsolatos elemek csak kiegészítésnek szolgálnak. A néző egy ideig töpreng higgyen-e a narrátornak vagy sem, de a film végére ez lényegtelenné válik. A hangsúly ugyanis nem azon van, mi történik a főhőssel, hanem a hangulaton. A hangulat pedig csillagos ötös, bár még mindig fenntartom, hogy ez a rajzstílus nem az én világom.

Azoknak ajánlom, akik nosztalgiára vágynak, és szeretnének kicsit visszacsöppenni a gyerekkor gondtalan hangulatába. Űrutazást kedvelők előnyben, ám aki az Apolló küldetésre vágyik, keressen egy másik filmet, mert itt tényleg nem ez a lényeg.

Múmiák

"A múmiák nem nyughatnak. Jól megérdemelt, évezredes pihenőjüket töltik, de városukban nincs síri csend: számukra csak az a lényeg, hogy az élőkkel ne találkozzanak, egyébként nagy, pezsgő, élettel (és szerelemmel) teli városban töltik az örökkévalóságot. Éppen a fáraó lányának keresnek férjet, és a főnix ki is választja számára az egykori kocsihajtó bajnokot, Tutot. De egy angol régész megtalálja a holtak városába vezető átjárót, lejut hozzájuk, és magával viszi a hercegnő varázslatos gyűrűjét. Néhány váratlan fordulat és súlyos félreértés következtében a kocsihajtó srác, a kisöccse meg a hercegnő kénytelen a nyomába eredni az élők világába, hogy visszaszerezzék a gyűrűt. Még szerencse, hogy egy jókedvű házikrokodilt is visznek magukkal."

Ez sem a kedvenc rajzstílusom, de ezt a fajta animációt már legalább megszoktam. És mindig van benne valami cuki, mint jelen esetben a krokodil.

Nem voltak nagy elvárásaim a történetet illetően, pusztán könnyed kikapcsolódásra vágytam, és ezt meg is kaptam tőle. A cselekmény kiszámítható, ám ez cseppet sem baj. Az ókori Egyiptomra vonatkozó utalások humorosak, a jelen és a múlt összeütköztetése szintén szórakoztató, és mondtam már, hogy van benne egy cuki krokodil? 

Ez tehát egy könnyed családi film. Semmi eget rengető, de kellemesen könnyed. Bátran ajánlom, bár valószínűleg a kisebbek jobban fogják élvezni.

A galaxis őrzői - Ünnepi kiadás

"Az őrzők szeretnék felejthetetlenné tenni Quill karácsonyát, ezért elhatározzák, hogy ellátogatnak a Földre, hogy megtalálják a tökéletes ajándékot."

Ezt a rövid (mindössze 44 perces) szösszenetet még decemberben szerettük volna megnézni. Csakhogy elfelejtettük, és eszünkbe sem jutott, míg az új film moziba nem került. Akkor gyorsan megnéztük, nehogy a 3. résznél ne értsünk valamit. (Ez végül teljesen alaptalan aggodalomnak bizonyult, de nem bántuk meg.)

Ahogy a címe is mutatja, ez egy ünnepi kiadás, úgyhogy nagy dózisban adja a karácsonyi giccseket. Mindezt persze kissé abszurd humorral teszi, így egy pillanatra sem lehet komolyan venni. A karakterek már ismertek, és hozzák a megszokott formájukat, viszont Quill és Rocket háttérben maradnak, ami jót tesz a többiek kibontakozásának.

Szórakoztató volt, jót derültem rajta, de talán még jobban élveztem volna, ha decemberben nézem meg és nem a nyár elején. Bátran ajánlom mindenkinek, aki ezt a dilis bandát kedveli. Nem nélkülözhetetlen a harmadik film (mindjárt írok erről is) történetéhez, így ha valakinek ez még kimaradt, nyugodtan tegye félre karácsonyig.

A galaxis őrzői 3

"A Marvel Studios új filmjében, A GALAXIS ŐRZŐI VOLUME 3.-ban a hőn szeretett különc banda már kicsit máshogy fest. Peter Quillnek, akit még mindig gyötör Gamora elvesztése, össze kell verbuválnia csapatát, hogy megvédjék az univerzumot és megóvják egyik társukat is. Ha ez a küldetés nem jár sikerrel, az a galaxis őrzőinek végét jelenti…"

Ez a film már megint el lett találva. Korábban már fejtegettem, hogy kezdem elveszíteni lelkesedésemet a Marvel filmek iránt. Van azonban néhány sorozatuk, ami kivételt képez, és A galaxis őrzői épp ilyen.

Ez a film egyszerre szórakoztató, mint az előző két rész, ám akad benne mondanivaló is bőven, illetve lezárásnak is tökéletes. A karakterek még mindig viccesek, még mindig nem vesznek semmit komolyan, és ez még mindig jól áll nekik. Viszont ezt a szokásosan humoros mentőakciót olyan gyomorba vágóan drámai háttértörténet szakítja meg időről-időre, hogy a nevetés után a sírás kerülgeti az embert. Főleg, ha egyaránt érzékeny valódi és kitalált állatok szenvedésére. A karakterek fejlődnek, és ennek a fejlődésnek van íve, ami remek befejezést ad a filmnek.

Nekem tehát nagyon tetszett, és hatalmas piros pont a készítőknek, amiért egy ilyen bohókás filmben bevállaltak egy kifejezetten kemény üzenetet. Csak ajánlani tudom.

Bűvölet - Az örökség

"Hannah világa felfordul.
Az anyja férjhez megy, és ők beköltöznek az új apuka hatalmas házába, három fia mellé. Az új suliban mindenki bunkó. Csak három fura csaj fogadja be Hannah-t: szükségük van ugyanis egy negyedikre boszorkányos, a túlvilágot megidéző játékukhoz. Csak azt nem tudják, hogy Hannah különleges képességekkel rendelkezik, és amikor vele egészül ki a rituális kör, csakugyan megtörténik a csoda – de gonosz erők szabadulnak el tőle. És egyre furcsább dolgok történnek a gimiben, meg otthon – ahol szintén fény derül néhány sötét titokra…A gonosz mindenütt ott volt, és most a lányoknak kell szembenézniük vele."

Mivel könyvekben kifejezetten szeretem a fantasy történeteket és boszorkányokról szólót főleg szívesen olvasok (bár inkább a mágikus realizmus vonalon tetszenek), szeretek adni egy esélyt a hasonló témájú filmeknek.

Ez a film nagyon tini, nagyon kiszámítható, de nem annyira rossz. Valószínűleg nem volt túl sok pénze az alkotóknak, ám így is ízlésesen és szépen oldották meg a varázslatokat. Látványra tehát teljesen rendben van, csak a történet sántít. Egyrészt nincs kidolgozva se ez az egész mágikus rendszer, se a karakterek motivációi, se a nagy titok a múltból, ami egyébként elég nyilvánvaló. Van viszont helyette minden, ami tinédzserekről szóló filmekben felelhető. Pillanatokon belül kialakuló örök barátságok, félreértéseken alapuló konfliktusok és persze hormonok által vezérelt románc. Szóval ez inkább egy tinifilm némi fantasy körítéssel.

Összességében számomra egyszer megnézhető darab volt. Nem voltak magas elvárásaim, csak egy kis boszorkányos hangulatot szerettem volna, ezt pedig megkaptam. A történet viszont gyenge. Szóval, ha valaki puszta kíváncsiságból adna neki egy esélyt, hajra, viszont, ha valaki egy jó boszorkányos történetre vágyik, inkább maradjon a könyveknél. Kicsit a Végzetes varázsigék című könyvre emlékeztetett, amit bár én nem szerettem, lehet kedvcsináló a filmhez.

Értékelés:

A galaxis őrzői 3                                               ->   10

A galaxis őrzői - Ünnepi kiadás                        ->   9

Apollo 10,5 - Űrkorszaki gyerekkor                 ->   8

Múmiák                                                             ->   7

Bűvölet - Az örökség                                        ->   5