A borító mutatós és okkal kék, míg 602 lapjával épp egy kicsivel terjedelmesebb csak, mint az előző kötet. (Edzésnek is elmegy, mikor a macska épp a mellkasodon alszik és felette egyensúlyozva kell tartani a könyvet.)
Fülszöveg, ami erősen spoileres az első kötetre:
"Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között."
Viszonylag ritka az olyan folytatás, ami szinte pontosan ugyanazt a színvonalat és olvasási élményt adja, mint elődje. Ennek a kötetnek azonban sikerült.
A történet öt évvel az első rész befejezése után veszi fel a fonalat. A szereplőket így már egy teljesen más élethelyzetben találjuk, ami okos húzás volt a szerző részéről. Nem érződik összecsapottnak a jellemfejlődésük, és nem kellett elnyújtva követnie az olvasónak a jelenlegi status quo kialakulását. A könyv eleje azonban így is lassan indul, ám ez egyáltalán nem probléma, hiszen az olvasó megszokhatta már az első részben.
A kötet első harmada tehát építkezik. Ismét bemutatja az olvasónak ezt a keleti világot mágiával és társadalmi berendezkedéssel együtt. Ismétlés azonban nincs, csak egy kis vissza-visszautalás az előzményekre. Na, meg sok elejtett mondat a cselekmény további alakulására. A történet hangulata tehát szintén hozza a megszokott színvonalat. Számomra jólesett újra elmerülni a dzsinnek/dévek világában.
A cselekmény ezúttal nem két, hanem három szálon fut. Ez pedig ismét okkal történt, mint nagyjából minden ebben a történetben. Természetesen a két főhős továbbra is Nahri és Ali, ám a harmadik szál is épp elég érdekes, és nagyon jól kiegészíti a megszokott nézőpontokat. A karakterekről azonban csak úgy tudok írni, ha elárulok néhány dolgot, így vigyázat, innentől spoilerek!
Nahri jellemfejlődése a leglassabb ebben a történetben. Egyrészt az írónő még mindig megtartotta rácsodálkozó státuszában, hiszen csak öt éve él ebben a világban. Másrészt nagyon sok szereplő hallgat el előle fontos információkat, így szegény lánynak kell összecsipegetnie a morzsákat, ami hol sikerül, hol nem. Ráadásul a varázsereje is kettős, hol ő a hatalmas Náhid, akitől illik megijedni, hol csak tehetetlen szemlélője az eseményeknek. Azonban az első könyvhöz képest így is sokat fejlődött, ami dicséretes.
Ali ezzel szemben maga a nagybetűs jellemfejlődés. Még mindig az elvei és a jó szándéka hajtja, ám már sokkal megfontoltabb, sokkal jobban átgondolja tettei következményeit. Ráadásul szegény fiúra hárul a legnagyobb felelősség, szinte mindenki tőle várja a megoldást, akár akarja, akár nem. Tetszett, ahogy a családi viszonyai is előtérbe kerültek és formálódtak. A dilemmái kötelesség, hűség és mások megsegítése között pedig egy igazán izgalmas adaléka volt a történetnek.
A már-már főszereplő státuszba lépő harmadik személy nem lepett meg, mégis kellemes színfoltot adott. Dára az ékes bizonyítéka a háború értelmetlenségének. Hiába szeretne jót tenni, sosem sikerül neki, mert a háború rossz, az erőszak csak még több erőszakot szül, és neki sem mondanak el semmit a hatalmasok. Sötétben tapogatózó katona rengeteg múltbéli teherrel, ám a jellemfejlődése még csak most bimbózik. Remélem az utolsó kötetben öntudatra ébred, és kilép az immár önként vállalt szolgasorsból.
Ami pedig az első részben felvázolt szerelmi sokszöget illeti, a szerző remekül kezdte el kibogozni. Ez ugyanis mégsem igazán sokszög, hanem egy nő szerelmi élete idővonalon vezetve. Nem egyszerre ébrednek benne ugyanolyan erős érzelmek több férfi iránt, hanem lényegében egymás után, ami tökéletesen érthető.
Spoilerek vége!
Ahogy a könyv eleje lassan építkezik, úgy a közepe szépen összeköti az egymástól a kötetek közötti időben eltávolodott szálakat, hogy a végére egy nagy adag akcióval koronázza meg a cselekményt. Igen, ismét a könyv utolsó harmada lett a legpörgősebb és igen, már megint sok fordulat kapott itt helyet. A lezárás pedig előrevetíti, hogy a harmadik és egyben befejező kötetben még bizony sok dolog megtörténhet, és gyanítom, meg is fog történni.
Összességében tehát ez a rész hozza az első kötet színvonalát, ugyanolyan kellemes volt olvasni. A cselekmény szépen halad, a karakterek szépen fejlődnek és az előzmény fényében sokkal könnyebb követni a családi, történelmi, politikai és mágikus szálakat.
Tetszett, nyugodt szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki az első részt már olvasta és kedvelte, mert garantáltan nem fog csalódni. Illetve, ha valaki még csak gondolkodik a trilógia elolvasásán, de szívesen kalandozna közel-keleti helyekre, hallana a háborúk árnyoldaláról és örömmel megismerne egy mágikus világot, bátran adjon neki egy esélyt. A szerelmi szál kuszaságától pedig nem kell tartani, mert hamar ki lesz bogozva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése