Augusztusban sokat voltam moziban. Szinte minden hétre jutott egy film és valaki, aki elhívott rá. Ezért négy filmet is sikerült széles vásznon megnéznem. Az egyikről (Sing Street) írtam külön bejegyzést, a másik háromról most pótolom a véleménynyilvánítást és kiegészítem még hárommal, amit otthon kényelmében láttam.
Ezúttal összesen tehát 6 filmet hoztam.
A Vadász és a Jégkirálynő
"Sok esztendővel azelőtt, hogy a gonosz Ravenna királynővel végzett volna Hófehér pengéje, Ravenna szó nélkül nézte végig, ahogy a húga, Freya elhagyja a birodalmat, miután szívbemarkoló árulás áldozata lett.Freya képes jéggé fagyasztani ellenségeit, és az ifjú jégkirálynő évtizedeket töltött egy távoli jégpalotában azzal, hogy halálos vadászsereget képzett ki magának. A vadászok között volt Eric és Sara is, akik nem teljesítették úrnőjük legfőbb parancsát, amely így szól: örökre keményítsd meg szívedet a szerelemmel szemben...
Amikor Freya hírét veszi nővére vesztének, összegyűjti megmaradt seregét, hogy hazahozza a varázstükröt az egyetlen varázslónőnek, aki hasznosítani tudja a tükör erejét. Ám miután kiderül, hogy Ravennát fel lehet támasztani az arany halálból, a gonosz nővérek duplán sötét erőket szabadítanak az elvarázsolt vidékre. Seregük legyőzhetetlen... hacsak a száműzött vadászok nem tudnak összefogni Ravenna és Freya ellen..."
Időnként elkap a késztetés, hogy nézzek valamilyen látványfilmet. Ilyenkor két típus jöhet szóba, olyan amiben gyönyörű a táj vagy olyan, amiben fantasy elemek vannak. Ha pedig épp gondolkodni sincs kedvem, kizárólag az utóbbi kategóriában keresgélek.
Nos, ez a film tökéletesen megfelelt a célnak. Néztem a látványos jég és arany varázslatokat, miközben az elcsépelt történet egyetlen agysejtemet sem vette igénybe. De mit is várhat az ember egy közepes mesétől? Két mondatban össze tudnám foglalni a laza két órát, amit igénybe vesz, de nem teszem, mert felesleges. Ez a film pont annyi, amennyinek tűnik és ha valaki épp csak bámulni akarja a jégvarázslatokat, esetleg Thor bicepszét, akkor elég lesz neki. Ha viszont valaki valami újat, izgalmasat vagy épp érdekeset keres, keresse máshol, mert ez csak egy könnyed délutáni mese.
A kis kedvencek titkos élete
"Az ötödik egész estés animációs filmjében az Illumination Entertainment és a Universal Pictures feltárja, mit művelnek kis kedvenceink otthon nap mint nap, miután mi elmentünk dolgozni, vagy az iskolába."
Azóta vártam ezt a filmet, hogy az első hír felröppent róla. Lelkesedésem pedig nem csappant, hiába tolták el egy hónappal a hazai bemutatót. Elvárásaim tehát hatalmaska voltak, mikor Applequeen barátommal és a fiújával beültünk rá.
Nem csalódtam, mert végig mosolyogtam a filmet, újra és újra fel-felkacagva. A grafika nagyon szép, a sztori egyszerű, de nagyszerű (mégis csak meséről van szó) és a kisállatok annyira tipikusak, hogy az félelmetes. Minden állatka a fajtája karikatúrája és ettől lesz az amúgy hihetetlen viselkedésük valahol mégis hihető. Akinek macskája van, tudja, hogy egy cica bizony flegma, öntörvényű, míg aki kutyát tart, egész napos lelkesedéssel és imádattal számolhat. Ráadásul a film végén az is kiderül, milyenek a gazdáik és ettől kerül fel a korona a kis állatok titkos életére.
Ez a film tehát remek lett, kedves, aranyos (bár az őrült nyúl nagyon őrült) könnyed és nagyon szórakoztató. Ajánlom mindenkinek, aki valaha tartott kisállatot legyen az hörcsög vagy aligátor.
(Ja és plusz pont, amiért rólam is mintáztak egy szereplőt, mert a kislány, aki a végén megzabolázza a nyuszit, az konkrétan én vagyok.)
Suicide Squad
"Elkapták őket, és mindenre hajlandóak, hogy újra kiszabadulhassanak. Egy titkos állambiztonsági szervezet, az A.R.G.U.S. összefogdosta a gonosz szuperhősök leggonoszabbjait, és különleges börtönökben helyezte el őket: úgy, hogy semmiképpen ne szökhessenek meg. A Cég saját maga akarja szélesre tárni a zárkaajtókat.A raboknak szabadságukért cserébe szolgálatot kell vállalniuk. A gonoszok kénytelenek jót cselekedni. Létrejön az Öngyilkos Osztag, mely akkor indul bevetésre, ha az emberiség már nagy bajban van. Tagjai őrültek, kegyetlenek, kiszámíthatatlanok... mégis a mi oldalunkon állnak. Remélhetőleg."
Ezt a filmet is nagyon vártam. Annyira vártam, hogy mindenféle negatív kritika ellenére, elmentem rá moziba Bonddal és a barátaival. Hatan ültünk be nagy lelkesen és hatan jöttünk ki teljes letargiában.
Hazaérve a moziból csak azért nem írtam róla egy hosszú dühöngő kritikát, mert késő este volt és másnap dolgoztam, utána eddig nem volt kedvem nekem is megrugdosni ezt a filmet, bár kétségtelenül megérdemelte volna. Szóval most teszem meg, nem olyan intenzíven, mert nem olyan élénk már a csalódás, de azért vehemensen.
Ezt a filmet úgy elrontották a készítők, ahogy csak lehetett. Fogtak egy marék remek képregénykaraktert, rábízták őket remek színészekre és ezt a tökéletes lapanyagot beleszuszakolták és csilli-villi klisépitébe, hogy ott pusztuljon a lángoló sütőben.
Sztori? Van vagy nincs, nem tudom, mert a film fele a szereplők bemutatása volt, ami érdekes, de hosszútávon elég lapos. A másik fele meg a mentsük meg a világot kliséből állt, ami antiszuperhősökkel röhejes, halhatatlan boszorkánnyal, akit dinamittal mégis csak ki lehet iktatni nevetséges és nagy romantikus egymásra találásokkal gyomorforgató lett. Ó, igen, ez a film egy medencényi giccs. Olyan nyálas, hogy émelyegtem tőle.
Az akció oké, de a párbeszédek kevesek, nagyon kevesek. A szereplők egy része túl lett hangsúlyozva, míg a másik fele, nem tudom, mit csinált itt. Mármint van egy csóka, akiről semmit sem tudni, csak van, majd kiderül, hogy azért nem tudni róla semmit, mert az egyetlen szerepe, hogy az első hulla legyen, míg a többiek valahogy nem akarnak elpatkolni... Fáj ez a film. Fáj, mert olyan jó lehetett volna. Annyi lehetőség volt a karakterekben és egy kidolgozottabb sztorival, kevesebb mellékszerelővel, több humorral és giccs helyett drámával igazán ütős lehetett volna.
Tudom, hogy senki sem fog hallgatni rám, de azért megpróbálom: NE NÉZD MEG MERT CSALÓDNI FOGSZ! Én csalódtam, én szomorú voltam és én rosszul voltam, hogy a rossz fiúk nem voltak rossz fiúk.
Hogyan legyünk szinglik?
"Van, aki profi mód műveli a szingliséget, van, aki rossz ebben a műfajban... és van Alice. Meg Robin. Meg Tom, David és a többiek. New York tele van magányos szívvel és testtel, olyanokkal, akik kiválóan érzik magukat a bőrükben és olyanokkal, akik rettentően; és egyáltalán nem akarják mindannyian ugyanazt. Van, akinek életre szóló szerelem kéne, van, akinek csak egy vad éjjel, vagy még annál is kevesebb. A film a randik, a viszonyok, csalások és nagy szeretkezések világában vezet el, hősei mind páratlan emberek, akik a párjukat keresik - a városban, amelyik sosem alszik."
Ez a szingli kérdés már nagyon elcsépelt. Mármint ott van a téma ikonikus két alakja Brigdet Jones és a Szex és New York, minden más csak erőltetett utánzat lehet. Na és hogy mennyi az utánzat arra jó példa az említett első számú ikon harmadik része... no comment...
A kérdés az, miért van még mindig kereslet rá, legyen akár utánzat akár ikon? A válasz a tényben rejlik, hogy divat vagy sem, de szinglik bizony vannak nem is kevesen, nekik pedig egy ilyen film szórakoztató lehet. Megnyugtató, hogy nem csak az ő életükben vannak ostoba szerelmi kalandok és nem csak ők keresik veszettül a társukat.
Szóval, mielőtt újra Bridget első filmjére vetemedtem volna, hogy úgy érezzem, megesznek a farkaskutyák, adtam egy esélyt ennek a filmnek. Pozitívan csalódtam. Na, nem a humorában és a tipikus jelenetekben és a helyenként alpári megnyilvánulásokban, hanem a téma felnőttes kezelésében. Ez ugyanis nem egy tündérmese, nem találja meg minden hölgy a párját, nem jönnek össze, akiknek a romantikus filmek íratlan szabályai szerint kellene, hanem alakul, mint az élet. Az élet pedig nem olyan egyszerű, mint első látásra gondolnánk.
Szóval, bár a film nem menti meg a világot, nem olyan szórakoztató, mint a kategória ikonjai, próbálkozik és ezt értékelem. Kicsit újított a szingli kérdéskörön és ez tetszett.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik az ilyen jellegű filmeket, főleg ha épp szinglik.
Kémes hármas
"Frank és Tuck a földkerekség legveszedelmesebb CIA-ügynökei. A tökéletesen kiképzett titkos ügynökök elválaszthatatlan társak és barátok. Míg azonban Frank mágnesként vonzza a nőket, Tuck járatlan a romantikában. A kapcsolatuk veszélybe kerül, amikor tudtukon kívül egyazon napon mindketten ugyanabba a lányba, a szerelemben ügyetlen Laurenbe lesznek szerelmesek. A jó barátok, akik nemrég még ellenséges nemzeteket döntöttek romba, most egymás ellen fordítják utolérhetetlen leleményüket és a hipermodern kémkütyüket."
Fogalmam sincs, hogyan maradhatott ki eddig számomra ez a film, de nagyon örülök, hogy véletlenül belebotlottam.
Egyszerű kis romantikus vígjáték a szerethető fajtából. Nem elcsépelt és bár a szerelmi háromszög teljesen megszokott jelenség ebben a műfajban, igazán kreatív. A poénok viccesek, nincs bennük erőltetettség és igazán kellemes mennyiségben adagolták a kémes akciót. A színészekre pedig nem eshet panasz.
Nagyon tetszett, örülök, hogy megnéztem, így bátran ajánlom mindenkinek, aki egy jó vígjátékra vágyik.
Eliot a sárkány
"Az öreg fafaragó művész, Mr. Meacham (Robert Redford) rengeteget mesélt a helyi gyerekeknek a veszedelmes sárkányról, amelyik az erdő sűrűjében él. Vadőrként dolgozó lánya, Grace (Bryce Dallas Howard) számára ezek a történetek tényleg csupán mesék, amíg nem találkozik Pete-tel (Oakes Fegley). Pete egy titokzatos tízéves fiú, akinek nincs családja, sem otthona, s aki azt állítja, hogy az erdőben él hatalmas zöld sárkányával, Elliott-tal. Pete elmondása alapján Elliott rendkívüli módon hasonlít Mr. Meacham történeteinek főszereplőjére. Grace ezért a 11 éves Natalie és édesapja, Jack segítségét kéri, hogy kiderítsék, honnan jött Pete, hol lakik és mi az igazság a sárkánnyal kapcsolatban."
Applequeen nyert rá mozijegyet, ezért néztem meg. Jó indokra azért volt szükség, mert cseppet sem mozgatott meg ez a film. Hatalmas sárkányrajongó vagyok, így ez talán magyarázatra szolgál.
Imádom a sárkányokat, európai lovagevőtől a kínai bölcs kígyósárkányig. Azonban van egy "sárkány" akit ki nem állhatok, ő Falkor, a Végtelen történet szerencsesárkánya. Hogy miért nem kedvelem szegény szerencsehozó jószágot? Mert ez egy repülő kutya! Nem sárkány, hanem kutya, kutya fejjel, kutya füllel és farokkal és bolyhos! Akárhogy is nézem, a sárkány úgy hüllő, ahogy egy vámpír nem csillog. Lehet újítani, de van egy határ, amit nem lépünk át, jelen esetben a pikkelyt nem cseréljük le puha szőrszálakra.
Eliot mintájául sajnos az említett repülő kutya szolgált. Persze messziről sárkányszerű a szárnya, hosszú nyaka, taraja, de ha az ember közelről megnézi, látja hogy ez bizony egy újabb sárkánynak csúfolt kutya. Aki ráadásul úgy s viselkedik, mint egy kutya és ha simogatják, zöldebb lesz...
A sztori egyébként végtelenül egyszerű, Maugli belebotlik a hatalmas zöld kutyába, majd mikor visszatér az emberek közé, meg kell menteni a kutyust a csúnya vadászoktól, hogy új családra találhasson. Minden, ami gyerekfilmnek ingere, benne van ebben a mesében. Ezért nem fogom megrugdosni, sárkánygyalázás ide vagy oda, mert gyerekeknek készült és nekik tökéletes. Az előttünk ülő sor gyerkőcei imádták, izgultak és egy kislány, amint vége lett, elkezdte nyaggatni a szüleit, hogy kell neki dvd-n. Tehát megállapítottuk Applequeennel, hogy fájdalom, de van, amihez túlkorosak vagyunk és ez egy ilyen film. Ha ez lenne életünk első ilyen jellegű filmje, biztosan tetszene, de mivel az elmúlt húsz évben többtucatnyi hasonlóhoz volt már szerencsénk, untuk.
Szóval Eliotot kizárólag a fiatal korosztálynak ajánlom, aki pedig vérmes sárkányrajongó, inkább kerülje el.
Értékelés:
A kis kedvencek titkos élete -> 10
Kémes hármas -> 9
Hogyan legyünk szinglik? -> 7
Eliot a sárkány -> 6
A Vadász és a Jégkirálynő -> 5
Suicide Squad -> 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése