A március és az április meglehetősen zsúfolt hónap volt számomra, és ez meg is látszik a blogbejegyzések számán, illetve olvasás terén is. Pedig nem történt semmi eget rengető, egyszerűen beszippantott a munka, és a kevés szabadidőmet vagy tanulással töltöttem, vagy kidőlve a kanapén a macskával egy filmet vagy sorozatot bámulva. Úgyhogy nem igazán maradt kapacitáson online felületekre, pláne nem értelmes mondatok írására. Aztán jött a május, ami úgy elrepült, hogy szinte észre sem vettem. Pedig végre sikerült befejeznem néhány könyvet, és volt egy rövid utazásom is Olaszországba.
Most pedig már június van, mégis a februári filmélményeimről írok.
Februárban összesen kilenc filmet láttam, ezek közül egyet moziban. Ezúttal nem volt kifejezetten változatos a felhozatal, ám minőség tekintetében akadnak jókora különbségek.
Végtelen
"Egy férfit különös látomások gyötörnek, ezért skizofréniásnak minősítik. Kiderül azonban, hogy a látomásokban előző életeinek jelenetei térnek vissza, mivel ő is tagja a majdnem halhatatlan, reinkarnálódó szuperemberek társaságának. A reinkarnációs csapatnak nagyon nagy szüksége van hősünkre, mivel a világbékét egy gonosz tudós fenyegeti."
Igen, ez a film épp olyan gagyi, mint a leírása. Hogy mégis mi a fenéért néztem meg? Nos, van HBO előfizetésünk, de nagyon ritkán használjuk. (Igen, a Netflix mindig beszippant, főleg mióta a teljes ázsiai kínálatot is rám zúdítja...) Úgyhogy időnként, "ne fizessünk már hiába" felkiáltással, megnézünk HBO-n is egy-egy filmet. Ezeket pedig teljesen tudatlanul és véletlenszerűen választjuk, mint ezt a vackot. Az a baj ezzel a filmmel, hogy még agyatlan akciófilmnek is gagyi. Az agyam szerencsére nagy részét már törölte, főleg így hónapok távlatából, ám az megmaradt, hogy a történet tele van logikai hibákkal és lyukakkal. A szereplők klisék halmazából állnak össze, és minden csihi-puhi és világmegmentés ellenére rettentően untam.
Ez egyáltalán nem egy jó film, sőt, a közepestől is meglehetősen távol van. Elpocsékolt idő volt, így nem ajánlom senkinek.
A menü
"Egy fiatal pár egy csendes kis szigetre utazik, hogy egy fantasztikus gasztronómiai élményben vegyen részt, a főszakács azonban tartogat néhány meglepetést számukra."
Ez már egy nagyon is tudatos választás volt. Érdekelt a történet, vonzottak a szereplők, és hallottam róla jókat és kevésbé jókat is.
A film hangulata remek, végig feszült és egyetlen pillanatra sem unalmas. A színészek természetesen szintén remekelnek, a díszlet is el lett találva és átjön a mondanivaló. Azonban ez a film nem mindenkinek fog betalálni. Helyenként ugyanis kissé abszurd, a történet pedig meglehetősen rövidke, nincs minden és mindenki kifejtve. Számomra ez nem okozott hiányérzetet, sőt, kifejezetten kellemesnek találtam, de biztosan akad olyan néző, akit zavarhat. A film görbe tükröt tart a mai gasztronómia sznobizmusának, és jól párhuzamba állítható A szomorúság háromszögével. Nekem tetszett.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik a társadalomkritikát, és nem zavarja őket, ha kissé abszurd és akadnak benne horrorra hajazó elemek. Aki viszont csak egy vérbe fulladt vacsorára vágyik, keressen egy másik filmet, mert itt nem ezen van a hangsúly.
A másik nővér
"Egy túlterhelt intenzíves nővér egyre több mindent bíz önzetlen új kollégájára a munkahelyén és otthon, amíg egy páciens váratlan halála fel nem kelti a gyanakvását."
Eddie Redmayne nevével bármit el lehet adni nekem (kivéve a Legendás állatok förtelmet, mert azon még ő sem tudott segíteni...), ráadásul ez egy igaz történeten alapul, így nem volt kérdés, hogy megnézem. Jelzem, van az eredeti eseményekről egy dokumentumfilm is, ám számomra ez a játékfilm bőven elég volt.
Ez egy kemény dráma, és nem csak azért, amit ez a bolond tett, hanem a másik karakter története miatt is. A fókusz nem egészen az elkövetőn van, hanem inkább azon, aki végül lebuktatta. Így elég érdekes a film dinamikája és kicsit személyesebb a hangvétel. Ez a nézőpont remekül bemutatja, milyen meglepő, hogy egy ránézésre kedves ember ilyen sok ember halálát okozta teljesen értelmetlenül. Az pedig, hogy a rendőrségi kihallgatás sem ad egy picike feloldozást sem, még erőteljesebbé teszi ezt a filmet.
Nem írhatom, hogy tetszett, mert dühös és szomorú lettem tőle, de egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem. Drámakedvelőknek szívesen ajánlom.
Hét élet
"Gabriele Muccino felkavaró történetében valaki úgy akar megszabadulni az őt nyomasztó titoktól, hogy teljesen megváltoztatja hét idegen ember életét. Jól kitervelt minden, csak arra nem számít, hogy beleszeret az egyikbe a hét kiválasztott közül. A Hét élet egy izgalmakkal teli, rendhagyó love story, amely provokatív kérdéseket tesz fel életről és halálról, szerelemről és barátságról, miközben azt kutatja, milyen rejtélyes szálak kötik össze a különböző emberi sorsokat."
Ez egy meglehetősen régi film és egyszer régen el is kezdtem megnézni, aztán valamiért félbehagytam. Februárban azonban valahogy eszembe jutott, így úgy döntöttem, pótolom.
Ez is egy dráma, ám ezúttal fikció és akad benne egy kicsit szirupos szerelmi szál is. Az alapötlet azonban szuper. Érdekes, végig fenntartja a figyelmet és nagyon emberközpontú. Tetszettek a témák, amelyeket érintett, és végülis a szerelmi szál is kellett, hogy nagyobb legyen a hatás.
Azoknak ajánlom, akik jobban szeretik, ha egy dráma inkább tanmese, mint a szomorú valóság leképezése.
Fekete Párduc 2.
"Ramonda királynő, Shuri, M’Baku, Okoye és a Dora Milaje azért küzdenek, hogy megvédjék országukat a világhatalmak beavatkozásától T’Challa király halálát követően. A vakandaiak számára új fejezet nyílik a történelemben, hőseik pedig Nakia és Everett Ross segítségével új ösvényt jelölnek ki a királyság számára, amiben szerepet játszik Namor is, a titkos vízalatti nép vezetője."
Nem különösebben tetszett az első rész, hiába zengtek róla ódákat és adtak neki mindenféle díjakat. Szerintem középszerű volt, és már egyre kevésbé kötnek le a szuperhősös filmek. Épp ezért nem akartam megnézni a folytatást. Csakhogy San Diego egyik barátja igen, így mikor átmentünk hozzá, épp ezt a filmet tette be háttérnek. Számomra ez még mindig egy középszerű akciófilm. A történet rettentően egyszerű és nincs benne semmi új. A gyászfeldolgozás pedig, ami miatt ódákat zengtek róla, nos, erről a témáról rengeteg olyan film van, ami jobban, szebben, érzékletesebben mutatja be. Ez ugyanis egy szuperhősös film, és oké, itt épp egy szuperhőst temetnek, de ezek akkor is szuperhősök, nem lehet igazán aggódni miattuk.
Őszintén nem értem, miért magasztalták fel ennyire pont ezt a filmet, mert tény, hogy van ennél rosszabb Marvel film is nem is egy, ám jobb is akad bőven. Csak rajongóknak ajánlom.
Kopogás a kunyhóban
"Vakáció közben Wen-t és szüleit, Andrew-t és Eric-et fegyveres idegenek túszul ejtik egy nyaralóban, majd azt követelik, hogy hozzanak meg egy nehéz döntést az apokalipszis elkerülése végett."
Ha az előző film túlértékelt, akkor ez bizony durván alul van értékelve. Moziban láttam, és nem bántam meg.
Nem vagyok M. Night Shyamalan rajongója, de azért általában érdekelni szokott, amit csinál. Láttam már tőle remek és elmegy kategóriájú filmeket is. Nos, ez a film nem a legjobb alkotása, de távolról sem a legrosszabb. Feszült film kevés szereplővel szinte egyetlen helyszínen és ami a legfontosabb, itt bizony nincsenek fordulatok. Ez persze egy tudatos döntés volt, és valószínűleg emiatt akadt meg több nézőnek a torkán, ám szerintem épp ettől lett egyedi. A néző várja és várja és még mindig várja a csavart, vagy legalábbis a feloldozást ettől a filmtől, ám nem kaphatja meg. Nem kellemes, de szép húzás. Ami miatt azonban mégis úgy éreztem, hogy minden hiányosság ellenére (elbírt volna még 30 percnyi magyarázatot, hogy kitöltse a hézagokat a kunyhó padlóján) ez egy jó film, az a karakterek dinamikája. Rengeteg kérdést felvetnek, amelyekre persze nincs válasz, a néző mégis gondolkodhat, töprenghet. Számomra pedig a tény, hogy a film után San Diegoval majd később Nel barátommal is hosszú diskurzust folytattunk róla, a jó filmek ismérve. Csavar nélkül, hiányosságok ellenére is tudatosan és szépen fel van építve ez a történet.
Azoknak ajánlom, akik szeretnek rágódni egy filmen, és nem zavarja őket, ha a rágódás mellé nem kapnak nagy cselekményt. Aki viszont nagy és összetett történetet szeretne, illetve elvárja, hogy legyen benne csavar, nos, keresse máshol, ennek a filmnek egészen más van a fókuszában.
Viking farkas
"Miután szemtanújává válik egy groteszk gyilkosságnak egy buliban az új lakhelyén, egy tinédzsernek furcsa víziói és bizarr vágyai támadnak."San Diego olvasott egy cikket, amiben ezt a ránézésre gagyi filmet kifejezetten dicsérték. Ez pedig számára kellő motiváció volt, hogy belenézzünk. Nos, nem kellett volna...
Egyetlen pozitívuma van a filmnek, szép a táj. A film nagy része ugyanis egy norvég erdőben vagy épp erdő mellett játszódik, ami csodálatos. Csakhogy ezért nézhettünk volna egy dokumentumfilmet ehelyett a szutyok helyett. Ez ugyanis nem áll másból csak közhelyekből, illetve már ezerszer elmesélt történetszálakból csak épp rettentően olcsó kivitelezésben. A készítők konkrétan semmit sem tettek hozzá a szép tájon kívül, csak összedobálták mindazt, amit vérfarkasokról korábbi hasonlóan színvonalas alkotásokból merítettek, majd olcsó számítógépes effektekkel megvalósították. Egyetlen eredeti pillanat, momentum, mondat sincs ebben a filmben. A karakterek hiteltelenek, és cseppet sem úgy viselkednek, mint az igazi emberek.
Ez egy nagyon rossz film, senkinek sem ajánlom, még akkor sem, ha valamilyen csoda folytán még egyetlen vérfarkasos filmet sem látott.
Szellem van a házunkban
"Miután egy család rábukkan egy sötét múltú szellemre, aki a házukban kísért, internetes szenzációvá – és egy rejtélyes kormányügynökség célpontjává – válnak."
Van valami meglepően szórakoztató az olyan kísértettörténetekben, amelyekben gyerekek a főszereplők. Például A furcsa ház egy ilyen szórakoztató alkotás. Reméltem, hogy ez is ilyen lesz.
Ez egyértelműen egy családi film, ami kifejezetten kedves módon indul. Az eleje tehát épp olyan szórakoztató, mint reméltem, ám a közepén elfogyott a lendület és a végére kifejezetten lapos lett. Pedig az ötlet, bár nem új, kapott egy picurka frissítést, és a történet sem épp fordulatos, ám az üzenete kedves, nem árt senkinek, mint a főszereplő kopogó szellem.
Szóval nem egy világmegváltó alkotás, és nem ér fel a korábban említett német filmhez, ám nézhető. Családi film, szóval fiatalabb korosztálynak ajánlom inkább.
Re/Member
"A gyilkos időhurokban rekedt hat középiskolásnak meg kell találnia egy ismeretlen áldozat szétszórt maradványait, hogy megtörjék az átkot, és végre új napra ébredjenek."
Ezt az ázsiai filmek szekcióban találtam, és bár nem fűztem hozzá sok elvárást, gondoltam, nyelvgyakorlásnak jó lesz. Fura, de sokkal szórakoztatóbb volt, mint vártam.
Az időhurok egy kissé már elcsépelt, de még mindig működik, főleg, ha nem veszik komolyan, mint ahogy például a Boldog halálnapot! tette. A készítők ezt a filmet sem vették komolyan, és mivel itt nem csupán egy főszereplő van, hanem egy egész csapat, tovább marad érdekes az ismétlés. Természetesen a japán horror minden nevetséges eleme megtalálható benne, ám a könnyed hangvétel miatt ez is megmaradt a szórakoztató és a fárasztó ingatag határán. Nyelvgyakorlásnak egyébként nem felelt meg igazán, az ismétlések és a sok kiabálás és halálhörgés miatt.
Nem egy jó film, de nem is kifejezetten rossz, sőt, ha az embert elkapja a hangulat, helyenként azért szórakoztató. Azoknak ajánlom, akik elvannak a japán horror műfajával és kedvelik az időhurok koncepciót. Aki egyébként kemény horrort szeretne, keresse máshol, mert ez inkább egy horrorparódia, mint igazi borzongás.
Értékelés:
Kopogás a kunyhóban -> 9
A menü -> 8
Hét élet -> 7
A másik nővér -> 7
Re/Member -> 6
Szellem van a házunkban -> 5
Fekete Párduc 2 -> 4
Végtelen -> 3
Viking farkas -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése