Áprilisban kilenc filmet néztem meg. Ezúttal a moziélmény elmaradt, de szántam időt dokumentumfilmre és animációs alkotásra is.
A buborék
"Kilógnak. Összejönnek. Kiborulnak. Egy nagy sikerű akciósorozat alkotói megpróbálnak leforgatni egy részt, miközben a karanténjukat töltik egy flancos szállodában."
Első ránézésre szórakoztatónak tűnt ez a film, mert volt már szerencsém vírus-humorhoz (Ezek vagyunk mi), ami nagyon tetszett. Csakhogy nagyjából 10-15 perc alatt rájöttem, ez a film nem az a kategória.
Paródiáról van szó, így nem voltak magasak az elvárásaim, ám így is csapnivaló alkotás. Bugyuta, szándékosan gagyi és egyáltalán nem jól használja az esetleges humorfaktort a karanténban. Konkrétan fájt nézni ezt a filmet, nem is értem, miért nem kapcsoltam le az első negyedóra után. Valószínűleg azért, mert a végére elaludtam.
Senkinek sem ajánlom ezt a filmet, mert puszta időpocsékolás.
Ex Machina
"Caleb 26 éves, és programozó a világ legnagyobb internetes cégénél. Megnyer egy versenyt, amelynek díja, hogy egy hetet tölthet egy privát hegyi nyaralóban, amely Nathannek, a cég vezérigazgatójának tulajdona. Ám amikor Caleb megérkezik a mindentől távol eső luxusházba, rájön, hogy tulajdonképpen egy különös és lenyűgöző kísérletben kell részt vennie: kapcsolatba kell lépnie a világ első igazi mesterséges intelligenciájával, amely egy gyönyörű robotlány testében lakik."
Ez a film kicsit régebbi, 2015-ös alkotás, ám meglehetősen híres. Viszonylag sokszor hivatkoznak rá, így érdekelt.
A történet érdekes, és olyan oldalát közelíti meg a sci-fi-nek, amit még én is kedvelek. A szereposztás kiváló és a cselekmény is teljesen rendben van felépítve. Engem egyáltalán nem zavart, hogy a technikai háttér nem volt bővebben kifejtve. Talán csupán egy hibája van, rettentően kiszámítható. A befejezés nekem egyáltalán nem okozott meglepetést.
Összességében jó film, mert érdekes kérdéseket boncolgat, de bennem nem hagyott mély nyomot. A téma iránt érdeklődőknek ettől függetlenül szívesen ajánlom.
Istennel a vágy ellen
"Az ún. „konverziós terápia” mozgalom egyik túlélője és egykori vezetői mesélnek az LMBTQ+-közösségnek okozott károkról és a vele szemben tanúsított elsöprő ellenállásról."
Ez a dokumentumfilm tipikusan olyan, amiről előre tudtam, hogy fel fog húzni. Attól azonban, hogy egy téma dühítő, még érdemes vele foglalkozni.
Tetszett a felépítése, ahogy az archív felvételek és a szereplők jelenbeli énje váltakozott. A vallásba menekülés nagyon távol áll tőlem, de érthető volt, miért választották sokan ezt az utat. Összességében azonban rettentően dühítőnek találtam, ahogy ezek az emberek stigmatizálták egymást, ahogy a másság kérdéséről gondolkodtak és ahogy egy alapvetően kedves és empatikus dolgot, mint a vallás, ilyen förtelmes módon használtak.
Érdekes volt, sok újat azonban nem mondott nekem. Elsősorban azoknak ajánlom, akik még nem hallottak erről a valláson alapuló "átnevelésről", mert számukra kifejezetten érdekes lehet. Aki pedig picikét is elgondolkodik rajta, hogy egy ember szexuális irányultságát imával vagy bármi mással meg lehet változtatni, mindenképpen nézze meg.
Metal Lords
"A tizenéves különcök, Hunter és Kevin számára világos a dicsőséghez vezető út: a metálnak szentelni életüket, megnyerni a Bandák Csatáját, és imádott bálvánnyá válni."
Mikor feldobta a Netflix ennek a filmnek a borítóját, már raktam is a listámra, mert a Heavy Túrára emlékeztetett, ami egy zseniálisan szórakoztató film. Oké, ez egy tinifilm, így nem vártam olyan sokat tőle.
Nem kellett csalódnom. Szórakoztató tele zenei utalásokkal. Azt a vitát pedig, hogy egy cselló passzol-e egy metál bandába hosszan tudnám még nézni. A karakterek egyszerűek, de érthetőek. A szerelmi szál csupán kiegészítőként van jelen és akadnak benne vicces jelenetek bőven.
Én remekül szórakoztam rajta. Bátran ajánlom azoknak, akik egy zenére építkező vígjátékra vágynak és nem zavarja őket, ha a főszereplők tinédzserek. Metál zenét kedvelők előnyben.
A jég ellen
"Két férfi a túlélésért harcol egy elveszett térkép után kutatva Grönland fagyos tájain. Az 1909-es dán sarkköri expedíció igaz története alapján."
Ez megint egy olyan film, amiről tudtam, hogy valamennyire meg fog viselni. Így történt, de túléltem.
A film egy igaz történetet mesél el, a végén mutatnak is képet a valódi szereplőkről. Ez ad egy kis plusz izgalmat, na meg egy kis sejtést, hogy ha filmre vitték, akkor csak túlélte legalább az egyikük. Ez a sejtés azonban nem vesz el semmit a filmélményből. Tipikus túlélős alkotás gyönyörű látványvilággal. Valahol lenyűgöző, hogy mire képes az ember, bár megérteni ezeket az őrültségnek tűnő vállalkozásokat sosem fogom. Kicsit szenvedős, de leköti a nézőt, mert jó tempóban van tálalva.
Tetszett, érdekes volt, de a kutyákkal szembeni bánásmódot nem bocsátom meg neki. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a túlélésről szóló filmeket. A kutyák sorsa iránt érzékeny lelkű nézők viszont óvatosan kezdjenek bele.
Batman
"Bruce Wayne, „Gotham hercege”, a Wayne vállalat örökösének vagyona több milliárdra becsülhető. Az árva fiú történetét mindannyian ismerjük. Bruce képtelen túllépni szülei elvesztésén, felismeri azonban, hogy az ő haláluk csupán egy sokkal mélyebb és sötét jelenségnek a tünete. Gotham városát ugyanis elönti a bűn és a korrupció, így Bruce Wayne egyedül veszi fel a harcot a gonosztevők ellen. Második éve még csupán, hogy megalkotta Batmant, aki éjszanként őrködik a város felett, ezúttal azonban valami sokkal elsöprőbb erejű dologgal találja magát szemben. Feltűnik a színen egy rejtélyes gyilkos, aki Gotham leggazdagabbjainak életére tör, az elkövető célja pedig a hazugság leleplezése. De vajon mindez nem veszélyezteti Bruce Wayne valódi énjét is? Egy biztos, ha véget akar vetni az ámokfutásnak, a legádázabb ellenségeivel is szembe kell néznie."
Vallomással kell kezdenem, nem csípem Batmant. Mármint egyáltalán nem kedvelem ezt a szuperhős figurát, sosem kedveltem, se gyerekként a rajzfilmeket látva, se később a korábbi adaptációkat nézve. Sótlan figurának tartom, aki csak morog. Hát, ez a film nem változtatott az álláspontomon.
Eltekintve ellenszenvemtől a főszereplő iránt, ez a film még úgy is gyenge. Konkrétan unalmas, amin a helyenként behozott akció sem segített. A főhős borong, búsong, szomorkodik, mint akinek citrom került minden testnyílásába és próbál összerakni egy olyan kirakóst, ami senkit sem érdekel és amiben elég béna. Nagyon nem működött a nyomozás, se a nyomok, se az izgalom terén. Konkrétan szerintem senkit sem érdekelt, hogy ki van a háttérben, csak jöjjön már rá a depis denevér, hogy a fanyar grimaszon kívül mást is lássunk végre. Végig unatkoztam, és úgy érzem, kár volt megnéznem.
Kizárólag elvetemült rajongóknak ajánlom, mert ők gondolom már megszokták ezt a negatív hozzáállást, ami árad a történetből.
Válassz vagy meghalsz!
"Eddig át nem vett pénzdíjak elnyerésének reményében két barát újraindít egy titokzatos, 1980-as évekbeli videojátékot, és ezzel belépnek egy szürreális terror világába."
Nem voltak nagy elvárásaim ezzel a filmmel, de szórakoztatónak tűnt a koncepció. Van valami megunhatatlan az életre kelő játékokban. Kár, hogy a készítők ennyiben ki is merítették az élvezhető vonalat.
A történet egyszerű, helyenként bugyuta, amit kifejtetetlen háttérrel és indokolatlanul beleszuszakolt drámai elemekkel akartak feldobni, ám sajnos nem sikerült. Nagyon sok helyről merített, de nem tudta érdemlegesen felhasználni ezeket az ötleteket. Ráadásul amilyen erős horror vonallal indított, olyan lagymatag lett a végére.
Nem tetszett, nem ajánlom. Van a témának ennél sokkal jobb feldolgozása is.
The Electrical Life of Louis Wain
"A film Louis Wain 1860–1939 között élő művész életrajzi filmje. Louis jellegzetes rajzai az antropomorfizált nagy szemű macskák és kiscicák voltak."
Ez egy életrajzi film macskákkal, szóval nem volt kérdés, hogy megnézem.
Bevallom nem igazán ismertem a művészt és a munkáit, csak elvétve láttam egy-egy képét. Úgyhogy mindenféle előzetes elvárások nélkül ültem le megnézni. (Oké, ez nem teljesen igaz, macskákat nagyon vártam tőle.) Sajnos csalódnom kellett. Amilyen jól indult a kissé bohókás látványvilággal és szórakoztatóan különc karakterekkel, olyan mély lett utána a depresszió. Ez ugyanis egy szomorú történet egy meglehetősen tragikus sorsú művészről, amit a helyenként felbukkanó cicák sem tudnak igazán ellensúlyozni. Könnyedebbre számítottam, ám ez egy kemény életrajzi dráma.
Azoknak ajánlom, akik kedvelik az életrajzi filmeket és a drámát sem vetik meg. Aki viszont egy cuki filmre vágyik cicákról, nézzen inkább macskás videókat.
Encanto
"A Madrigals család Kolumbia meseszép hegyei között éli csodálatos mindennapjait egy varázslatos kis házikóban. Minden családtag rendelkezik varázserővel: szupererő, gyógyítás, amit csak a képzeletünk elbír… ám az egyik családtag valamiért varázserő híján maradt. Mirabel egy teljesen átlagos lánynak tűnik, rövidesen azonban felfedezi önmagát, és rájön, hogy az igazi értékek mélyen lakoznak."
Az egyetlen animációs filmem áprilisban, amit csak azért halogattam kicsit, mert tudtam, énekelni fognak benne. Ez viszont nem kellett volna, hogy visszatartson.
Kedves, aranyos film szép látványvilággal, de engem ez a történet nem fogott meg igazán. Nem éreztem azt a kellemes melegséget, amit az igazán jó animációs filmeknél szoktam. Jó volt, szép volt, de nem adott nekem sokat. Talán mert szűk térben mozogtak a karakterek, vagy mert sokan voltak és így csupán a legfontosabb tulajdonságaik kerültek kiemelésre. Vagy csak egyszerűen kevés volt nekem ez a kaland. A lényeg, hogy bár tetszett, nem értek egyet azzal a sok dicsérettel, ami övezi.
Animációs filmek kedvelőinek bátran ajánlom, illetve a fiatalabb korosztálynak mindenképpen, mert azért kedves mese ez.
Értékelés:
Metal Lords -> 9
Encanto -> 8
A jég ellen -> 8
Ex Machina -> 7
Istennel a vágy ellen -> 6
The Electrical Life of Louis Wain -> 6
Batman -> 4
Válassz vagy meghalsz! -> 3
A buborék -> 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése