Fülszöveg önkényesen megkurtítva kicsit:
"Az ember sokféleképpen kényszerülhet szembenézni saját múltjával – ám az csak keveseknek adatik meg, hogy rokonságának több évszázados problémáival ténylegesen szemtől szembe tárgyaljon. Borinak nincs ínyére a család sötét titkokkal terhelt története, ám nem marad más választása, újra kockáztatnia kell az életét.
A harc ezúttal nem csak vele, hanem érte is folyik: Weinhauser nagyi hagyatékáért, egy legendás boszorkány örökségéért, ami a színfalak mögött a legkülönfélébb hatalmi érdekeket hozza mozgásba. Fehérholló vámpírjai és vérmedvéi, a Hajós dinasztia varázstudói mellett újabb játékosok tűnnek fel – és Bori kénytelen rádöbbenni, hogy a boszorkányok és vámpírok szövetsége között lavírozva külön művészet lesz még életben maradni is."
A kötet felütése kifejezetten izgalmas, mert a főhősnő rögtön egy veszélyes kalandba csöppen. A cselekmény ezzel azonnal beindul, és az olvasó kénytelen felvenni a tempót, ami kifejezetten ígéretes kezdésnek. Az előző kötet külföldi kiruccanása után ismét hazai terepen, Budapest különböző kerületeiben mozognak a szereplők, ami újfent hozta a kellemesen otthonos légkört. Ráadásul a humor egyik forrása is a hazai dolgokban keresendő. (A Feneketlen tó alternatív története zseniális volt.)
Habár a sorozat egyes kötetei mindig egy-egy új kalandot mesélnek el, több szálon kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a kapcsolatok pedig itt kifejezetten könnyen követhetőek voltak, hiába telt el megint két év a kötetek olvasása között. (Tudom, tudom, gyorsabban kellene olvasnom...) Az elsődleges konfliktushelyzet ezért nem meglepő, hanem logikus és ahogy fejtik fel hozzá a szálakat egyre érdekesebb.
Nekem nagyon tetszett, hogy az egyiptológus vámpírológus visszatért a szakterületéhez. Az ebből adódó bölcsészhumort pedig kifejezetten díjaztam. Úgyhogy jó volt hieroglifákat tanulmányozni kicsit.
Attila és Bori évődése még mindig szórakoztató és a vámpíros vicceket is tudtam értékelni.
"– Akkor jól figyelj, mert idézni fogok a Halottak Könyvéből.
Ennél a pontnál Attila végképp feladta a komoly arckifejezésért folytatott küzdelmet, és úgy röhögött fel, mintha valaki csiklandozná.
– Mi van? – sóhajtottam.
– Csak elképzeltem, amint idézel. „Bagoly, csigabiga, tehéntrágya, korona, álló farkú Ozirisz.”
A kötet tehát szórakoztató és izgalmas. Igen, itt jön egy picurka de. Nagyjából a könyv közepén nagyon leül a cselekmény, mert az eseményeket felváltják a szócséplések. A szereplők elkezdenek elveszni a verbális részletekben, ami egy ideig humoros, egy idő után azonban unalmassá válik, olyan sokáig rágódnak egy-egy mondat koncon. Ez sajnos nem új keletű probléma, az előző kötetekben is fennállt, így elkönyvelhetjük az írónő stílusához tartozó nem épp legjobb kelléknek.
"– Érdemi beszélgetést is fogunk folytatni, vagy csak elfilozofálgatunk pár holttest felett a barátság és a bizalom rohadtul érdektelen kérdéseiről?"
A rejtély megint kiszámítható volt, bár úgy veszem észre, néhány lépéssel a főhősnő előtt járni nem nagy kunszt, ám ezzel nem volt különösebb problémám, mert nem vett el a könyv élvezetéből.
Az előző rész befejezése után nagyon aggódtam a szerelmi szál miatt, de szerencsére ezt egészen jól kezelte a szerző. Volt persze egy kis szenvelgés, de nem zavaró mennyiségben, és az erotikus vonal is visszafogott maradt, csupán csók csattant a kötetben. Ezzel persze nincs vége a főszereplők szerelmi kötélhúzásának, de legalább haladtak egy hangyányit előre.
Összességében tehát ez egy szórakoztató és izgalmas kötet volt. A hibái ellenére is tetszett, kikapcsolt, így tudom ajánlani, azoknak, akik az előzményeket már olvasták.
Kiegészítés:
A sorozat ötödik kötete, Attila koporsója még 2015-ben megjelent. Hamarosan be is fogom szerezni. A hatodik részre azonban még várni kell, bár cirka négy hónapja bejelentette az írónő, hogy elkészült a kézirattal. Remélhetőleg már a kiadó is dolgozni kezdett rajta és talán még idén kézbe vehetik az olvasók. Az viszont biztos, hogy nem az lesz a befejező kötet, így aki nem szeret befejezetlen sorozatba kezdeni, az olvasással még pár évet várni kényszerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése