A rovat előző bejegyzésében írtam, hogy a május volt a filmes csúcstartó hónapom. Nos, a június pedig a negatív csúcstartó lett, mert mindössze három filmet néztem meg az elmúlt hónapban. Ez két dologra vezethető vissza. Egyrészt voltam néhány napot kirándulni. Másrészt az Európa Bajnokság miatt szinte minden este meccs volt a programunk. Így jár az ember lánya, ha egy sportrajongó sráccal él együtt. Még szerencse, hogy ilyen csak négy évente van...
A kívánságsárkány
"Az eltökélt Tin újra közel akar kerülni gyerekkori legjobb barátjához, amikor egy mágikus kívánságsárkány megismerteti vele a lehetőségek varázsát."Nagyon szeretem a sárkányokat, úgyhogy szinte azonnal lecsaptam erre az animációs filmre, mikor megláttam a Netflix kínálatában.
A történet nem épp új, szegény srác, gazdag lány és kívánságokat teljesítő lény, gyakorlatilag ez az ázsiai Aladdin. A kivitelezés viszont kedves, a grafika szép (a kívánságsárkány tényleg nagyon puhának tűnik) és szuper módon jelenítették meg benne a kínai kulturális utalásokat. Mivel a történet Sanghajban játszódik, kellemes nosztalgiát keltett bennem. Azon pedig, ahogy a főhős robogóval közlekedik, jót nevettem, mert tényleg ilyen kaotikus a kínai közlekedés. Na, de ha nem jártam volna Kínában, akkor is élveztem volna ezt a történetet, mert minden megvan benne, ami egy jó meséhez kell. Kalandos konfliktus, szerethető karakterek (ráadásul a szerelmi szál szépen meg is lett alapozva), csipet humor és egy adag pozitív tanulság.
Nekem tehát nagyon tetszett ez a film, bátran tudom ajánlani kicsiknek és nagyoknak egyaránt, akár közel érzi magát az ember a kínai kultúrához, akár nem. Természetesen Ázsia kedvelői előnyben.
Cicavilág - Óda a macskákhoz
"Ebben a bájos, cicás műsorban Abatutu, a híres macska mutatja be privát videófelvételeken keresztül, milyenek a macskák legjobb és legvidámabb pillanatai."
Nem csak a sárkányokat, hanem a macskákat is nagyon szeretem. Oké, igazából minden állatot a fantasztikus lényeket is beleértve... Úgyhogy elég hamar megakadt a szemem ezen a szintén Netflix alkotáson. Az előzetes alapján kifejezetten szórakoztatónak tűnt, azonban hatalmasat csalódtam.
Ez a dokumentumnak álcázott holland film nem más, mint egy elnyújtott cicás videó. Ugyanazt az élményt adja, mint amikor az ember csak nézni akar valami cukit, így rákattint YouTube-on egy pár perces macskás videóra. Mert ettől a filmtől senki sem lesz okosabb. Nem ad semmi újat a cicák viselkedéséről (csak általános közhelyeket vesz sorra), sőt még a főhős macskáról sem ad meg több információt, csupán azt ismételgeti, milyen nyugodt és kövér. Nos, utóbbi látszik, előbbit pedig elég lett volna egyszer elmondani, a huszonhatodik megismétlése már igazán túlzásnak érződött... A legnagyobb probléma a filmmel, mármint azon az apróságon kívül, hogy nincs mondanivalója, a hossza. Míg egy említett videó pár perces, addig ez egy teljes óra. Egy órás cicás videó, ami oké, hogy aranyos, de rémesen hosszú. Komolyan, még én is untam. A narráció pedig nem sikerült se újra, se humorosra, se érdekesre. Mondjuk ezen már meg sem lepődtem, mert hihetetlenül érdektelen ez a film.
Cicák ide vagy oda, nem tetszett. Hatalmas csalódás volt, így csak azoknak a macskarajongóknak ajánlom, akik akár egy órán át is képesek cicás videókat nézni az interneten, mert itt legalább nem kell kattintani a következő videóra, le lehet nyomni egyben az egészet. Aki pedig igazi dokumentumfilmet szeretne nézni macskákról, az nézze meg a Kedi - Isztambul macskái című filmet, mert az szól is valamiről, ellentétben ezzel az időpazarlással.
Perzsa nyelvleckék
"1942. A fiatal belga férfit, Gilles-t szökés közben letartóztatják az SS katonái, és zsidó társaival együtt koncentrációs táborba viszik. Hirtelen ötlettől vezérelve perzsának vallja magát, így az utolsó pillanatban megmenekül az azonnali kivégzéstől. Ideiglenesen biztonságba kerül, de lehetetlen feladattal szembesül: a tábor élelmezéséért felelős tisztet, Kochot kell fárszi nyelvre tanítania. Koch a háború után Teheránban szeretne éttermet nyitni, ezért lelkesen veti magát bele a nyelvtanulásba. Gilles-nek ki kell találnia egy nyelvet, amelyből egyetlen szót sem ismer, miközben tudja, hogy egyetlen rossz mozdulat vagy hang, és a sorsa megpecsételődik..."
Erre a filmre nyertem két jegyet, így ez az első, amit az évben moziban néztem meg.
A történetnek van valóság alapja, de azért filmművészeti alkotásként érdemes kezelni. Az ötlet zseniális, hiszen az ember bizony sok dologra képes a túlélés érdekében, még akár egy nyelvet is kitalál, ha szükséges. San Diegót vittem magammal, és ő is jónak találta, így részrehajlás nélkül tudom írni, hogy korrekt alkotás. Végig fenntartja a feszültséget, akadnak benne lelkileg megterhelőbb részek, ám helyenként kifejezetten humoros. A néző egyrészt drukkol a főhősnek, hogy megússza ép bőrrel, másrészt rettentően kíváncsi, mikor és hogy fog lebukni, mert a lebukás lehetősége szinte borítékolható. Tetszett, hogy a film szűk környezetre fókuszált, így nem a tömeges kegyetlenségen, hanem a kisemberek kicsinyes viselkedésén volt a hangsúly. A karakterek érdekesek voltam, ám sajnáltam, hogy épp a főszereplőnek volt a legkidolgozatlanabb a személyisége.
Összességében nekünk tetszett. Nem hibátlan, de érdekes, izgalmas és néhol abszurdan szórakoztató. Azoknak ajánlom, akik egy nem megszokott módon szeretnék ezt a témát viszontlátni, illetve mindenkinek, aki az idegen nyelvek kérdéskörére fogékony. Egyáltalán nem durva, így érzékenyebb lelkűek is nyugodtan megnézhetik.
Értékelés:
A kívánságsárkány -> 10
Perzsa nyelvleckék -> 8
Cicavilág - Óda a macskákhoz -> 5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése