A borító mutatós, nagyon tetszik a színvilága. 424 oldalával picit hosszabb olvasmány, ám szerencsére önálló kötet.
Fülszöveg, de vigyázat, spoilerek vannak benne:
"Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?"
Gondolom, az eredeti történetet mindenki ismeri, így igazából nem okoz nagy meglepetést ez a könyv. Viszont újragondolásról van itt szó, ami több ponton megváltoztatja nem csupán a háttérvilágot, hanem a szereplőket is. Az eredeti meséből így csupán a kulcsfontosságú elemek maradtak meg.
Általában kedvelni szoktam az átdolgozásokat, mert könnyedén el tudok vonatkoztatni az eredeti műtől, és ez itt is sikerült. Ezért nem szeretném összehasonlítani, se Andersen, se a Disney munkájával, inkább önmagában értékelem.
A könyv kalandos, fantasztikus történetnek ígérkezett, és megpróbált egy picikét komolyabb hangvételt megütni. Hát, nem sikerült neki, de ez valószínűleg az ifjúsági besorolás számlájára írható. Nekem mégis zavaró volt a meghasonlás, amin ez a kötet keresztülment. Az elején ugyanis mindkét főhős gyilkosnak van beállítva (csupa nagy betűvel, fennhangon hangoztatva), és hosszú oldalakon át olvashatjuk, milyen kegyetlenek, mennyire "rosszak", aztán, amikor szükség lenne erre a kegyetlenségre (megjegyzem: önvédelemből) hirtelen mindegyik szende kis tini lesz, aki nem akar gyilkolni, mert jaj, az milyen szörnyű, a béke jobb. Félreértés ne essék, nem vártam pszichopata gyilkosokat ettől a könyvtől, de ha ennyire hangsúlyozva van a kegyetlenségük, akkor ne kezdjenek nyafogni, ha valakit önvédelemből el kell tenni láb alól. Főleg, hogy elvileg ők már öltek többször, a gonosz fickó esetében mégis úgy viselkedtek, mint újonc kiskatona a bevetése első napján. Cseppet sem hiteles és a karaktereket sem mutatja jobb színben.
Apropó karakterek, a cselekmény két nézőponton halad. Hol a szirén főhősnő, hol a herceg főhősúr szemén át olvashatjuk az eseményeket. Ez abból a szempontból nem rossz, hogy mindkét karakternek ad időt a kibontakozáshoz, ám kivitelezés szempontjából itt is sántít picit. Néhol nem értettem a nézőpontváltás okát. Nincs konkrét dinamikája a váltásoknak, vagyis nincs beosztva hogy előbb Lira aztán a következő fejezetben Elian, hanem ahogy épp jött az írónőnek. Ráadásul a két karakter belső hangja a már említett "jaj de szörnyű gyilkos vagyok, de mégis jó lenne a világbéke" dolog miatt rettentően hasonló. Volt olyan eset, hogy a metrón fejezet közepén elővéve a könyvet azt hittem, épp Lira szemszögéből olvasok, majd két oldal után kiderült, nem, ez a herceg.
A narrációval tehát voltak problémáim, néhol a szóhasználatot is furának találtam, mert hol nagyon költői akart lenni, hol meg modern, hiszen tiniknek íródott. Abba meg már inkább bele sem megyek, mennyire nevetséges volt, hogy egy tenger mélyén élő szirén egy idegen nyelven tudott minden szárazföldi szót... A párbeszédek is helyenként sutának hatottak, és sok volt köztük a felesleges szócséplés.
A karakterekkel kapcsolatban nem csupán a már említett gyilkos vagyok vagy mégsem kérdéskör volt az egyetlen problémám. A legtöbbjük esetében nem volt igazi motiváció. A főhősnő anyja gonosz, mert gonosz és punktum, a herceg legénysége meg egy nagy boldog kalózcsalád, mert csak. Nem igazán volt alapjuk, csupán a szükséges papírformát hozták, mert kell a csúnya főgonosz és kellenek a jó fiúk is, ez pedig számomra még hiteltelenebbé tette a cselekményt.
Ha már hiteltelenség, a két főhős románca is ebbe a kategóriába esett. Az írónő cseppet túlnyújtotta az utáljuk egymást fázist, és mindenféle reális ok nélkül fordította át a kapcsolatukat ebből, az úgy szeretlek, meghalok érted másik végletbe. De ezen már fel sem akadtam, mert a fülszöveg alapján is tudtam, hogy nekik össze kell jönni, mert csak.
A cselekmény tempója sem volt tökéletes, néhol nagyon lassan haladt, míg a végét kifejezetten gyorsan összecsapta. A "fordulatok" nagy része persze kiszámítható volt, hiszen ismert klisékből merített, a lezárás pedig szükségszerűen boldog, hiszen ifjúsági meséről van szó.
Összességében tehát ez nem egy jó könyv, pedig kreatív volt az eredeti mese újraalkotására tett kísérlete. Viszont azt le kell szögeznem, hogy nem én vagyok a célközönség. Kevésbé kritikus, fiatalabb korosztálynak könnyed kikapcsolódásra tökéletesen megfelel. A felsorolt hibái tények, ám ettől még jó szívvel tekintek rá, hiszen mese, nem akar ő több lenni, és nincs benne semmi káros baromság, mint jó néhány másik tinikönyvben.
Nekem tehát nem tetszett, de bátran ajánlom azoknak, akik könnyed, romantikus ifjúsági kikapcsolódásra vágynak, és nem zavarja őket a következetlenség. Fiatalabb korosztály előnyben, főleg ha az eredeti történet is kedves nekik, mert mint adaptáció, ez egy kreatív kísérlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése