2016. december 27., kedd

Többek által

Ezt a könyvet Kristen nyomta a kezembe, szóval gyakorlatilag baráti alapú recenzióként olvastam. Nos, lehet, hogy az ő lelkének jót tesz, hogy egyetértek vele, sokan túlértékelik ezt a könyvet, ám nekem nem tesz jót, hogy már megint valami olyat olvastam, ami megemelte a vérnyomásomat.
A borító egyszerű, vörös színével rendkívül figyelemfelkeltő, mégsem az igazi. Valami hiányzik, talán a kapcsolat a történettel és ugyanezt éreztem a címnél is.
248 oldal, gyorsan végig lehet lapozni és magyar szerző munkája. Igen, a Julia Lewis Thomson álnév mögött egy magyar hölgy, Belenyesi Tünde Julianna bújik meg. Illetve a kötet szereplői is magyarok, hazai helyszíneken.
Fülszöveg:
"Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?"
Ha kategorizálnom kellene, azt mondanám rá: lányregény.
Ha tovább kellene boncolgatnom, akkor azt is hozzátenném, a kötet első fele egy tinilány drámázása, míg a második fele egy tipikus romantikus strandkönyv némi brazil vonással. A helyzet ugyanis az, hogy cselekmény nem igazán van. A könyv a főhős szerelmi életéről szól, így senki se várjon nagyobb összefüggéseket, kalandot, izgalmat és valahol kicsúcsosodó konfliktust. Sőt, központi konfliktushelyzet sem igazán van, csak apró-cseprő veszekedések.
A rövidke fejezetek ezért nem akarnak egy egésszé összeállni, amitől még inkább lányregénynek, egy női naplónak tűnik a könyv. A gond csak az, hogy nem akart az maradni, hanem mindent megtett, hogy többnek tűnjön, ami nem tett jót sem a könyvnek, sem az olvasóknak.
A szerző első könyve, ami nagyon is érződik a sorokon. A nyelvezet egyszerű és rendkívül kevés a leírás. A párbeszédek ezzel szemben úgy elszaporodtak, ahogy nem szégyelltek. Ettől pedig az olvasási élmény Anna gondolatfoszlányaiból és érdektelen beszélgetésekből tevődik össze, ami se nem élvezetes, se nem okos dolog. Az írónő nem fordított elég időt nem csupán a szereplőire, hogy egyetlen tulajdonságuknál többet elmondjon róluk, sem pedig a múltbéli eseményekre. Egyszerűen kidolgozatlan az egész. Pl: nem tudom, hogy néz ki a főhős; nem tudom, milyen a kapcsolata az anyjával (azt is csak a könyv felénél tudtam meg, hogy a nagyanyja is vele él); nem tudom, mi volt az a baleset; nem tudom, mi van a kezével; nem tudom, mitől lett ekkora idióta ez a csaj. Az elején állandó jellegű homályos utalgatások vannak minderre, amivel fel is piszkálja az olvasó kíváncsiságát, de aztán nem ad semmit. Ettől pedig a könyv tele lesz lyukakkal és minden fekete lyukon alapuló probléma súlytalanná válik.
Apropó probléma, egyáltalán nem az első kötetes hibákkal van a baj, hiszen ez mind fejlődhet, ez csak a kezdők tipikus próbálkozása, hanem a főhőssel. Sikerült a szerzőnek olyan főhőst állítania a középpontba, akit 20 oldal után agyon akartam csapni. Förtelmes karakter, régen olvastam ennyire idegesítő nőszemélyről.
Anna megtestesíti mindazt, amit a gyenge női karakterekben gyűlölök. Ő az a hisztis, nyafka liba, akinek fáj az élet, de nem hogy nem tesz ellene, hanem szándékosan tovább rontja a dolgokat. Gyűlölöm, ha valaki ok nélkül szenved, az ő gondja ugyanis maga az élet. Csak néhány példa világfájdalmára: elhagyta az apja, anyja nem hisz a szerelemben, csúnya a kézírása, meghalt a nagypapája. (Tegye fel a kezét, akivel megesett hasonló! Most az tegye fel, aki ezért napi 24 órában sírdogál és folyóba akar ugrani! Nincs több kérdésem...) Közben persze vannak barátai, a szülei nem verik szöges láncokkal, a suli legjobb pasija a lába nyomát is imádja és így tovább és ő még mindig sírdogál, mert fáj a lét... Aztán persze jön a "csavar" (ami nem csavar, mert minden fájdalmasan kiszámítható) és akkor van egy picike oka nyafogni, bár hála az egysíkú karaktereknek a korábbi töménytelen nyafogásnak, nem igazán éreztem át. Sőt, gonosz boszorkaként vigyorogtam, hogy na, lányom, most sírhatsz, mert végre van rá okod is. Azonban ez az ok sem tarthat örökké, így a további problémák - mert Annának mindig van legalább öt nagy problémája, amin nyafoghat - jó ürügyet adnak arra, hogy az olvasó tovább gyűlölje a hisztis főhősnőt. Innentől ugyanis Anna kreatívan készít magának néhány gondot, hogy meglegyen az összkomfortos világfájdalma.
Ha a főhősnő nem lenne elég az olvasó idegeinek gyötrésére, akkor ott van a brazil vonal. A könyv második fele elment volna dél-amerikai szappanoperának. Csakhogy egy szappanoperában legalább egy picit hihető a helyzet, míg itt minden hiteltelen. Hiteltelen kapcsolatok, hiteltelen kisebb veszekedések, hogy teljenek a sorok és hiteltelen klisék tömege. Van itt minden, mi csöpögős romantika ingere. A könyv utolsó lapjai pedig giccsparádéba torkollnak.
No és hogy mégis mi köze van mindehhez a "többieknek", ami a címben is szerepel? Semmi. Semmi, mert a könyv kétharmadán mindenki elfogadja ezt a förtelmes nőt olyannak amilyen, leszámítva persze saját magát, míg az utolsó harmadon ellene fordulnak, amin Anna megsértődik, felhúzza az orrát és közli a könyv tanulságát: szard le, mit gondolnak rólad mások. A hiba csak ott van, hogy ez egy félreértelmezett üzenet, mert ha azok, akik végig melletted álltak és elnézték, hogy te vagy az új életre kelt Hisztis Mirtill valamiért megharagszanak rád, akkor inkább el kellene gondolkodni az okon és nem durcásan hagyni őket a fenébe.
Összességében tehát ez egy klisés, gyenge könyv egy minősíthetetlenül idegesítő főszereplővel. Strandkönyvnek nyáron a lángos mellé elmegy, ha valaki csöpögős romantikus lányregényre vágyik, de ennél nem több.
Kizárólag azoknak ajánlom, akik bírják az ok nélküli hisztit és a gyenge női főhősöket. Ha azonban valakinek még a pihék is égnek állnak a gerincén egy kis nyafogástól, és nem bírja a szappanoperák tipikus fordulatait, jobb ha távol tartja magát tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése