2015. június 5., péntek

Aldnoah.Zero

Ezúttal egy tőlem kicsit távol álló műfajba tartozó animét hoztam. A mecha ugyanis nem a kedvenc típusom, ez a sorozat pedig elsősorban mecha és másodsorban sci-fi. Azonban, bár általában más jellegű animéket nézek, ebben a műfajban is akad kedvemre való. (Például a Code Geasse zseniális, aki még nem látta, sürgősen pótolja.)
Szóval adtam egy esélyt ennek a friss alkotásnak és igazán kellemesnek találtam.
Olyannyira friss, hogy Kiyokazu Satake mangája 2014-ben indult, még mindig fut, mégis kapott két évadnyi sorozatot. Összesen tehát 24 epizódról van szó két részletre bontva.
Ismertető:
Ebben az alternatív jelenben már nem országok, hanem bolygók között húzódnak ellentétek. A Marson felfedezett idegen technológia, az Aldonah miatt kibékíthetetlen ellentét feszül a marsi telepesek és a Földön maradtak között. Ezt az ellentétet próbálja helyrehozni a marsi Vers Birodalom hercegnője, aki diplomáciai céllal látogat el a Földre. Csakhogy a béke nem mindenki érdeke, így elég egy szikra és már ki is tör a régóta lappangó háborús konfliktus.
Nem érdemes többet elárulni a történet cselekményéről, az alapfelállás ugyanis cseppet sem ismeretlen, csak itt épp bolygók között folyik a harc. Ezért inkább a háttérről és a szereplőkről számolnék be.
A konfliktus háttere adva van, amivel a készítők remekül játszottak. Mind a földi, mind a marsi szemszög be van mutatva és egyik mellett sincs igazán letéve az a bizonyos szavazat. Itt is és ott is akadnak jó és rossz emberek, ahogy mindegyik rendszerben találni kivetnivalót is. Ez pedig nekem nagyon tetszett, ahogy picit leegyszerűsítve megmutatták, mi is a háború.
Habár a történet legelején elég realisztikus a hirtelen kitört káosz, a későbbiekben már nem feszegetik a határokat. (Igaz, az első évad vége zseniális, de erről később.) Ettől függetlenül nagy robotok meg űrcsaták mellett is adnak valamennyit a katona létből és ez dicséretes.
A látványvilágra egyáltalán nem lehet panasz. A grafika szép és bár első ránézésre nem tűnik kifejezetten epikusnak, ahogy a behemót gépek lövik egymást, a csodálatos zenének köszönhetően minden felértékelődik. Hiroyuki Sawanonak jár a vastaps, aki már megint fantasztikusat alkotott. (Ő követte el a Shingeki no Kyojin és az általam imádott Ao no exorcist dallamait is, több referencia nem is kell, ő egy zseni.) 
A karakterek jól felépítettek és itt sem lehet fekete és fehér következtetéseket levonni. Persze akad köztük tipikus figura is, mint a pacifista hercegnő és a belső démonokkal vívódó veterán, illetve a hatalom gyakorlói sem új jellemek. Azonban van két szereplő, akik részletesebb figyelmet igényelnek és akik gyakorlatilag elviszik vállukon ezt a történetet.
Inaho vs Slaine
Az egyik Kaizuka Inaho, aki a Föld narancssárga színében lép a csatamezőre. Egyértelműen intelligens fiú, csak az érzelmi szintje alacsony cseppet és ez néhol megmutatkozik, tovább növelve a konfliktushelyzetet. Azonban említett pacifista hercegnőnk még így is képes némi érzelmet kicsikarni belőle, ahogy kell.
A másik Slaine Troyard, aki a Mars oldalán repül hadba és egyértelműen bele van esve a már említett hercegnőbe. Ő az érdekesebb szereplő, mivel ellenfelével ellentétben érzelmek széles és néhol szélsőséges skáláját vonultatja fel és kifejezetten mély karakter. Számomra ő a legkedvesebb szereplő, mert zseniális, ahogy a különféle hatások befolyásolják és ahogy fokozatosan formálódik. Jóval emberibb figura, mint Inaho.
Igazából engem nem különösebben érdekelt a bolygóközi konfliktus, néhol hiányoltam is a bővebb kibontását a korábbi eseményeknek, amelyekre folyton utaltak. Azonban a két fiú harca mindenért kárpótolt. Hiába gyanús a szerelmi háromszög, nem ez a fő ok a csatára és nincs is igazán kibontva azon kívül, hogy mindketten oda meg vissza vannak a csajért, aki pedig mindegyiküket kedveli. Ők egyszerűen méltó ellenfelek és első találkozásuk óta győzelemre játszanak.
Ahogy korábban említettem, az első éved vége, vagyis a 12. epizód az, ahol kiforr ez a történet. Habár minden néző folytatásért üvöltött (teljes joggal), én nem is bántam volna igazán, ha ott van vége. Az ugyanis hihetetlenül merész húzás lett volna, így viszont a folytatással visszatáncoltak a készítők és a 24. résznél már nem sikerült bemutatni ezt a bravúrt. A manga még fut, az anime azonban meglehetősen lezárt és nem vagyok maradéktalanul megelégedve vele. (Ez van, ha a happy end csak pont annak nem happy, aki már igazán megérdemelné...)
Összességében tehát jó kis anime , izgalmas, fordulatos és gyönyörű zenék vannak benne. Már a két fiú konfliktusáért megéri megnézni.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a mecha műfaját, de nyugodtan kipróbálhatja bárki, ha szeretne bepillantani egy háborúba és különleges karakterekre vágyik. Romantikakedvelők viszont hátrányban vannak, mert ez egy háborús dráma és nem sok idő jut benne a románcnak.

Kedvcsinálónak az egyik dal angol változata:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése